Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

Az országgyűlés képviselőházának h~U. hátralékos adózónak nem adta meg a kért ha- , lasztást, hanem ellene a végrehajtási eljárást lefolytatta, indokoltnak, szükségesnek és helyesnek látta ezeket az adatokat a Ház. elé tárni. (Peyer Károly: Nem azért!) Bizonyos fokú tendenciát ettől a felszólalástól nem tagadhatok meg. A magam részéről nem kívánok a kérdés részleteivel foglalkozni, csak azt konstatálom, hogy ia képviselő úr két konkrétumot állított itt a jegyzővel szemben. Az egyik >aiz, hogy állítólag választási pénzek elszámolásáról adott egy nyugtát (Peyer Károly: Itt az okmány!), a másik az, hogy a Faluszövetségnek bérbeadott kocsmabérével, amellyel neki kellett volna elszámolnia, nem számolt eí. Semmi esetre sem látok okot a képviselő úr beszédében .arra, hogy a jegyző ellen most bűnvádi eljárást indíttassak, akár elvárja ezt tőlem a képviselő úr, akár nem. Arra sem látok okot, hogy őt rögtön felfüggesszem állásától, de igenis, okot látok arra, hogy miután itt a jegyző ellen ezek a tények állíttattak, a dolgot megvizsgáltassam és a vizsgálat alapján járjak el. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: A képviselő úr kíván nyilatkozni. Peyer Károly: T. Ház! Nagyon csodálkozom, hogy a, belügyminiszter úr a jegyzőnek írásos okmányával szemben még mindig szükségesnek látja a vizsgálat elrendelését, s nem látja az egész tényállást beigazoltnak. (Zaj a jobboldalon.) A jegyző maga ismeri el, hogy 59'24 pengő értékű bont átvett Herezegh Károly cséyi kocsmárostól, átvette 1931. július 31-én, tehát a választás alatt. En ezt a konkrétumot és ezt a tényt hoztam ide minden egyéb tendencia nélkül. Hogy a belügyminszter úr nem ad más választ, azon én nem is csodálkozom, hiszen a belügyminiszter úr egy másik esetben, amely sokkal súlyosabb adatokat tartalmazott, ahol igazán el lehetett volna várni," hogy nyomban intézkedik, ott sem intézkedett. Nem intézkedett pedig azért, mert az önök kormányzási rendszere ezeken a jegyzőkön és ezeken az intézkedéseken alapszik. Hogyan járhat el a belügyminiszter úr ezzel a jegyzővel szemben, amikor a belügyminisztériumból adják az utasításokat ezeknek a bűncselekményeknek az elkövetésére, az etetésre, itatásra, vesztegetésre (Nag?/ zaj a jobboldalon.), melyeknek következménye egy ilyen parlament, amelyben ilyen képviselők ülnek. A választ nem veszem tudomásul. .Elnök: A képviselő urat rendreutasítom! (Peyer Károly: Engem már a mentelmihez is utasítottak és utólag kiderült, hogy igazam van! — Zaj-) Csendet kérek! A képviselő úrnak nincs joga beszélni. (Peyer Károly: Majd visszakérem azt a pénzt. — Nagy zaj.) Csendet kérek! Kérem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr által adott választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. V Sorrend szerint következik Szeder Ferenc képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz közigazgatási zaklatások tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): Interpelláció a belügyminiszter úrhoz. «Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a közigazgatási tisztviselők s a lesendőrség egyes tagjai fenyegetésekkel és terrorizálásokkal akarnak egyeseket megakadályozni abban, hogy a szociáldemokrata pártszervezetben tevékenykedjen s hogy több ülése 1932 február 24-én, szerdán, 465 esetben brutalizálják az embereket a fent említett cél elérése érdekében? Mit szándékozik tenni á belügyminiszter úr, hogy a csendőrség és általában a közigazgatási hatóságok ilyen irányú pártpolitikai tevékenysége megszűnjön?» Elnök: Az interpelláló képviselő uirat illeti a szó: Szeder Ferenc: T. Ház! Néhány hete már annak, hogy legutóbb ilyen természetű ügyben interpelláltam, mikor a tokaji csendőrség brutalitását tettem itt szóvá. A belügyminiszter úr akkor kijelentette, hogy bár védi a csendőrséget, mint intézményt, de nem hajlandó védeni azokat, akik törvénytelenséget követnek el. Nem tudom ebben a pillanatban sem, hogy az ügy milyen elintézést nyert, mert erre nézve nem kaptam hivatalos felvilágosítást. Hogy most felszólalok ezzel az interpellációval kapcsolatban, ezt azért teszem, mert úgy látszik, hogy az a szellem, amely a csendőrség magatartásában megnyilatkozott, nem akar kipusztulni a csendőrség köréből. Belevonják a közigazgatást, a csendőrséget és a rendfenntartó közegeket a politikába. Nem tudom, kik azok, akik ezt

f a szellemet ápolgatják és dédelgetik a csendőrség kötelékében, de az egyszer bizonyos, hogy veszedelmes, amikor politikai útra terelik a közigazgatást. Veszedelmes, mert amint most ebben a pillanatban reánk jár a rúd politikai szempontból, azonképpen a csendőrség, ha politikai útra terelik és ott nevelik, talán máskor is 'ugyanolyan szempontok szerint jár el, mint ahogyan velünk szemben most eljár. Megdöbbenéssel hallgattam azt, amit erről az oldalról egyik képviselőtársam elmondott. A szolgabíró, akinek az a feladata, hogy a közigazgatás pártatlanságát megőrizze, megvadul azért, mert odaadom mindenkinek a szociáldemokratapárt programmját azzal, hogy olvassa el, nézze meg, mi van benne, ítéljen rólunk tetszése szerint, de legalább ennek az ismeretnek a birtokában. A szolgabíró úr felügyelet alá helyezi mindazokat, akikhez én elküldöm a programmot. (Peyer Károly: Küldd el neki is!) Hát tessék tudomásul venni, hogy mindenfelé elküldjük ezt a programmot, papoknak, tanítóknak, jegyzőknek, közhivatalnokoknak, mindenkinek elküldjük. Nem éppen az Uj Nemzedék hasábjain keresztül kell a mi törekvéseinket megismerni, tessék megismerni programmât] kus an és annak ellenére is, hogy olyan jelenségek tapasztalhatók a közigazgatás részéről, mint amilyen jelenséget egyik . képviselőtársam épnen ezzel kapcsolatban szóvá tett itt az interpellációk során. Szomorú jelenség ez nagyon és nem szívesen teszem szóvá mindazokat, amiket itt sorra szóváteszek, de a kötelesség kényszerít erre. Nagyon szeretném, ha végre a pártpolitikát kiküszöbölnék^ a közigazgatásból, mert én összejártam Középeurópának nem egy-két államát, aktíve is résztvettem néhol munkásmozgalmakban, de azt, hogy a közigazgatás avatkoznék bele ilyenformán, mint ahogyan beleavatkozik nálunk politikai kérdésekbe, seholsem tapasztaltam. Szomorú jelenség, amikor a Bach-korszakot akarják velünk szemben lekopírozni, amikor odatartják fülüket mindenhová, amikor hallgatóznak, spicliskednek, amikor molesztálnak állandóan ... Elnök: Képviselő úr, előadhat minden konkrétumot Szeder Ferenc: Bizonyítok mindjárt.