Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-43

SÔ Àz országgyűlés képviselohdzânak . tekintett ugyan a fegyelmi iratokba, egyikmásik darabról referált is a mentelmi bizottság előtt, a bizottság azonban nem került abba a helyzetbe, hogy az egész anyagot megismerhesse. Az iratok teljes egészükben nem kerültek a mentelmi bizottság elé, úgyhogy a tényállás nem volt tiszta a mentelmi bizottság előtt, a mentelmi bizottság tehát nem is kerülhetett abba a helyzetbe, hogy lelkiismeretes megnyugvással hozhasson ebben a kérdésben döntést és tehessen előterjesztést. (Zaj.) Váry Albert előadó úr látta az iratokat és azt a diszkrecionális jogot kérte a maga számára, hogy bízzunk meg benne. (Zaj.) Jó, mi meg is bízunk benne, mint emberben, ellenben ilyen fontos alkotmányjogi és közérdekű ügyben mégis igényeljük, hogy az iratok kerüljenek a mentelmi bizottság elé, hogy teljes kép táruljon ott fel, hogy a menteimi bizottság teljesen tisztán lásson és így a maga kötelességének és lelkiismeretének megfelelően hozhassa meg döntését. Ez nem történt meg, így tehát súlyos alaki sérelem követtetett el. A továbbiakban nekünk is közjogi aggályaink vannak. Az államtitkár, mint politikai tényező valóban nem fordul elő a mi közjogunkban, noha az 1848 : III. te, amely a miniszteri felelősségről szól, megemlíti egy más formában az álladalmi tanácsnokokat, de természetesen nem a mai gyakorlatnak megfelelő formában, és talán mondhatjuk, hogy a magyar politikai élet lomhasága az, hogy több mint 80 esztendő alatt ezt a kérdést nem tudták törvényesen rendezni. A való életben, a gyakorlatban azonban a politikai államtitkár politikai felelőssége tényleg fennáll. A politikai államtitkár merőben különbözik az adminisztratív államtitkártól, fegyelmi úton tehát felelősségre nem vonható. Ez a szokásjog fennáll és a hivatalos előterjesztésnek idevonatkozó része nem helytálló. A hivatalos előterjesztés ugyanis a köztisztviselői jelleget, a köztisztviselői helyzet kritériumát abban határozza meg, hogy nyugdíjas állás, nyugdíjat von maga után a szolgálat. Pedig ez nem egyedülálló, a hivatkozás tehát nem helytálló, mert ugyancsak nyugdíjat kap a főispán, mint politikai tényező, továbbá Budapest székesfőváros főpolgármestere, mint politikai főbizalmi férfi, anélkül, hogy akár az egyiket, akár a másikat fegyelmileg felelőségre lehetne vonni. Az analógia tehát megvan. A harmadik a sorban a politikai államtitkár, aki — mondom — csak ebben az egyben azonos a köztisztviselővel, máskülönben minden tekintetben eltér a helyzete, eltér a hatásköre, eltér a közszolgálatban elfoglalt és betöltött szerepe. Az államtitkár helyettesíti a minisztert; helyettesíti a minisztertanácsban és helyettesíti a parlamentben. A politikai államtitkár számtalan esetben kerül abba a helyzetbe, hogy a miniszter helyett ad választ az interpellációkra, teljes politikai konzekvenciákkal és szankciókkal. Ha a politikai államtitkár válaszát a parlament plénuma leszavazza, ennek ugyanolyan konzekvenciája van, mintha a miniszter válaszát szavazza le. A politikai államtitkárnak — mint Vázsonyi János képviselőtársam hivatkozott rá — nem kell kvalifikáció. Az adminisztratív államtitkár állása kvalifikációhoz van kötve. A politikai államtitkár akár az utcáról egyenesen az államtitkári székbe ülhet be; ugyanez nem történhetik meg az adminisztratív államtitkárral. Ha a miniszter bukik, rendszerint, gyakorlatunk szerint vele bukik az államtitkár is, amint éppen a konkrét eset bizonyítja. Meghalt Vass József, '. ülése 1932 január 15-én, pénteken. megszűnt Dréhr Imre államtitkár pozíciója, megszűnt ennek a lehetősége és csak véletlen az, hogy már betöltött három évet és így nyugdíjat kap ezután a háromévi szolgálat után, mert ha történetesen csak 35 hónapot szolgált volna, akkor már nem járna neki nyugdíj és akkor az előadó úr elvesztette volna legfőbb érvét; a nyugdíjat, mint köztisztviselői meghatározást. {Ügy van! balfelőL) Egy közeli példa bizonyítja ennek a tételnek helyességét; tudniillik az utóbbi időkben a legválságosabb gazdasági és pénzügyi helyzetben nem volt az országnak pénzügyminisztere, hanem itt a parlamentben Vargha Imre pénzügyi politikai államtitkár helyettesítette a pénzügyminisztert, teljes miniszteri hatáskörrel. (Strausz István: Alkotmányellenesen!) Hogy ez helyes-e, vagy helytelen, azt ebben a pillanatban nem vitatom, ezt csak a magam álláspontjának megerősítésére hoztam fel. Abban is küiöubözik a politikai államtitkár helyzete az adminisztratív államtitkár helyzetétől, hogy már három évi szolgálat után kap nyugdíjat, úgy mint a miniszter, a főispán és mint Budapest székesfőváros főpolgármestere, míg az adminisztratív államtitkár; uak a meglevő nyugdíj szabályzatok szerint minimum 10 esztendei szolgálatra^ van szüksége, hogy a minimális 40%-os nyugdíjat megkaphassa. Itt tehát nagy differenciák vannak a politikai és adminisztratív államtitkár között. A baj csak az, hogy a mélyen t. kormány és a túloldal, lígy mint az utóbbi időben minden ícérdést, ezt a kérdést is a saját érdeke szempontjából fogta fel és nem a közérdeket tartotta szem előtt. Most a kormánynak és a kormánypártnak az konvéniál, hogy ezt az ügyet egy házi fegyelmi bizottság tárgyalja le, tehát önhatalmúlag és Önkényűleg úgy módosítja a magyar közjogot és a magyar közjogi szokásokat, hogy a politikai államtitkárt lesüllyeszti, ledegradálja az adminisztratív államtitkár nívójára, — amit természetesen nem sértő szándékkal mondok, csak a politikai hatáskör szempontjából. Ilyenkor, amikor a kormánynak valami kedves, vagy nem kedves, bizony egy kis alkotmányjogi erőszaktól nemigen szoktak megriadni. Itt is azzal állunk szemben, az én szerény felfogásom szerint, hogy a kormány a maga javára, a közérdek rovására alkotmánysértést követ el, erőszakot követ el az alkotmányon, hogy az ő saját kis érdekeit szolgálja. A megkeresés tehát nem illetékes hatóságtól érkezett, ami pedig legelső feltétele a mentelmi jog felfüggesztésének, mert a mentelmi bizottság olyan ügy tárgyalásába, amely nem illetékes hatóságtól érkezett, bele sem kezdhet, hanem azt, mint tárgytalant, félreteszi. Ebben az esetben is ezt kellett volna cselekedi ie, mert a megkeresés nem illetékes hatóságtól érkezett, tehát érdemi tárgyalás alá nem is lett volna vonható, (Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Vannak politikai okok is, amelyek itt megfontolást igényelnek. A politikai államtitkári hatáskörnek és működésnek ez a magyarázata, ez a legújabb elbírálása^ igen messzemenő politika^ zaklatásoknak és üldözéseknek lehet alapja; ebben a pillanatban talán nem, de más esetben ez bizony lehetséges. Képzeljünk csak el egy koncentrációs vagy koalíciós kormányt, ami a mai világhelyzetben és a magyar helyzetben is lehetséges, és volt is már rá példa,