Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

460 Äz országgyűlés képviselőházának gyár kormányt semmiféle eszközzel nem lehet arra kényszeríteni, hogy ő ezt az összeget befizesse; fel kell tehát tételeznem, hogy a magyar kormány képviselőiben nagyfokú hajlandóság nyilatkozott meg, hogy ők igenis be akarják ezt az összeget fizetni, amely összegben a magyar kormány elnöke igenis közvetve anyagilag érdekelve van, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen 9 millió erejéig a magyar kormányelnök is, illetve a családja is érdekelve van ebben az összegben. Tehát az a fölényes, durva és arrogáns hang, amely megnyilatkozik itt a kormány által kitartott sajtóban, egyáltalában nem indokolható, sokkal indokolhatóbb volna valami szerénység, vagy legalább beismerése annak, hogy itt olyan súlyos hibát követtek el, amelyet még enyhíteni sem lehet. Mert ha már a Hoover-egyezményre hivatkoznak, akkor kérdem én, mivel lehet ezt az intézkedést megindokolni a transzfermoratórium életbeléptetése után, amikor senkinek sem fizetnek, amikor Magyarország nem tud külföldi hitelezőinek kamatot fizetni, amikor nem tudja az ipart ellátni azokkal a szükséges devizákkal, amelyek arra kellenek, hogy itt az ipart tovább lehessen folytatni, amikor itt az a veszély fenyeget, hogy Óbudán az egyik nagy gyár, egyike a legrégibb magyar textilipari vállalatoknak, kénytelen leállani azért, mert nyersanyag beszerzési nehézségei vannak. Amikor gyógyszerre is csak nagy nehezen lehet valutát kapni, amikor külföldön tanulmányaikat folytató emberek kénytelenek tanulmányaikat abbahagyni és nem egy tehetség törik derékban ketté és kénytelen visszajönni, mert havi 2—300 svájci frankot nem tud kapni, ugyanakkor a magyar kormány átutal 300.000 svájci franknak megfelelő Összeget egy olyan alapba, amelyről csak a fantaszták mondják azt, hogy a jövőben tízszer annyit fogunk viszszakapni, mert ilyesmit komolyan állítani egyáltalában^ nem lehet. Indokolatlan volt tehát ez az átutalás és a magyar kormány pénzügyi tekintélyét, már azt a kevés tekintélyét, ami még volt külföldön, teljesen lerontotta. Nem én állítom azt, hogy ez a magyar kormány tekintélyét teljps egészében lerontotta, hanem állítja egy olyan kiváló és a pénzügyi életben elismert szaktekintély, mint a Nemzeteközi Fizetések Bankjának igazgatója, aki egy a francia parlamentben elhangzott nyilatkozat szerint igen súlyos megállapítást tett a magyar miniszterelnökre, illetőleg a volt miniszterelnökre vonatkozólag. Miután ez a közlés megjelent február 12-én a Berliner Zeitungban és megjelent különböző francia lapokban is és a magyar kormány sajtója mindezideig nem tartotta szükségesnek sem hivatalos, sem félhivatalos formában erre rátérni, nem tartották szükségesnek ezt megcáfolni azok az urak, akik előtt ezek a nyilatkozatok állítólag tétettek, hogy ez a nyilatkozat megfelel-e valóságnak, vagy sem, én kénytelen vagyok ezt a tényt most már igaznak elfogadni, mert február 12-e óta igazán lett volna idő arra, hogy ezt megcáfolják és a B. Z. am Mittag nem egy kis lap, hanem egy nagy lap, amely sok ezer példányban jelenik meg. Nem lehet közömbös a magyar kormánynak, nem lehet közömbös főkép a magyar államnak Magyarország egész pénzügyi helyzete szempontjából sem, hogy a magyar volt miniszterelnökről így vagy amúgy nyilatkoznak-e? Azt mondja a lap német közlése (Olvassa): »Die Finanzpolitik Frankreichs habe sich auch nach dem Kriege keineswegs geändert. Auch heute erhalte jedermann, wenn er nur bei Sohneider-Creuzot Kanonen kaufe, Kre. ülése 1932 február 2Jt-én, szerdáfl. dite so viel er woll: Mexiko, Jugoslawien, Bumänien, Polen, die Türkei, Japan und nicht zuletzt auch Ungarn«. Megmondotta a francia kamarában Paul Faure, hogy (tovább olvassa): »Der ungarische Ministerpräsident Graf Bethlen, den der Vorsitzende der B. I. Z., Quesnay, den »grössten Schwindler und Fälscher des Jahrhunderts« genannt habe, habe ebenfalls seine Anleihe erhalten, damit die ungarische Kreditbank, die die ungarische Küstungsindustrie kontrolliert, und in der Schneider-Creuzot und die »Banque de l'Union Parisienne« Einfluss besitzen, saniert werden könne; — ein Skandal, der ein würdiges Gegenstück zum Skandal der Maschinengewehrsohiebungen vom St. Gotthardt sei. Nicht minder skandalös sei es, dass die SkodaWerke und^ die »Union Européenne Industrielle et Financière«, die bei Sehneider-Creuzot ebenfalls grosse Beteiligungen haben, an Hitler und an seine Partei hatten Unterstützungen geben können«. Ez a közlés elhangzott a francia parlamentben is. (Szeder Ferenc: En ezt nem értem, halljuk magyarul is! — Derültség.) Ennek a francia közlésnek alapján ezt a nyilvánosság tudomásul vette és ezt nemcsak a francia lapok hozták, hanem a német lapok is és az egész világsajtó hozta. (Szeder Ferenc: Mondd el magyarul, én nem értem! — Derültség.) Elnök: Ha a képviselő úr nem érti, akkor hallgasson. (Derültség.) Peyer Károly: Magyarul azt jelenti, hogy a Nemzetközi Fizetések Bankjának elnöke (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szeder nem érti! — Szeder Ferenc: En akarom, hogy értsem, amit beszél! — Esztergályos János: Csak magyarul! Zaj.) azt mondotta, hogy... (Farkas István : Csak a velejét!) Elnök: Képviselő úr, nem szükséges, hogy elmondja magyarul is. (Kábák Lajos: De igenis, mi kívánjuk!) azokat a kijelentéseket, amelyek a német újságban foglaltatnak. A képviselő úr felolvasta, én ez ellen akadályt nem gördítettem (Kabók Lajos: De most halljuk magyarul is! — Szeder Ferenc: Kínai nyelven lehet beszélni? — Zaj.), de ennek újra való elmondását nem tartom szükségesnek. Peyer Károly: En a volt magyar miniszterelnök úr részére elégtételt követelek (Derültség.) és felelősségre vonom a magyar kormányt, miért nem szerzett elégtételt a volt miniszterelnök úrnak? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az mégsem engedhető meg, hogy a Nemzetközi Fizetések Bankjának elnöke a volt magyar miniszterelnököt Európa legnagyobb csalójának és svindler jenek nevezze. Ezt mégsem lehet eltűrni és én elvárom a magyar kormánytól, hogy elégtételt szerez a volt miniszterelnök úrnak (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Az önök nagy bálványának! — Jánossy Gábor: Nincsen bálvány! — Zaj, — Elnök csenget.) már csak azért is, mert hiszen ebből a századból egyelőre még csak 32 év telt el, mit lehet tudni, hogy a hátralevő években mi történik, nem lehet tehát előre ilyen megállapítást tenni! A magyar kormány szerezzen elégtételt a volt miniszterelnök úrnak. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon. — Szeder Ferenc: Jól megvédte! — Esztergályos János (a jobboldal felé): Es önök miért olyan némák és csendesek? — Feniczy Ignác: Bízza ránk! — Esztergályos János: Miért hallgattok csüggedt ajakkal? — vitéz Kenyeres János: Ostoba gyalázkodás ez! — Zaj.) Hogy ön itt ebben a Házban mit mond, erről még a magyar sajtó sem fog tudomást venni (Derültség a balolda-