Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

Az országgyűlés képviselőházának 5U gítáni és az igen t. földmívelésügyi miniszter úrnak állásfoglalását és véleményét ismerni. Én, mint a földjavaslatnál tartott felszólalásomból is kitűnt, az intervencionizmus gazdasági politikáját tartom a legrettenetesebb, a háborús és a háború utáni gazdálkodást jellemző gazdasági politikának, annak a politiká.nak, amely nemcsak nálunk, hanem az egész világon a gazdasági fejlődést megállította és annak a pusztulásnak nyitott utat, amelynek mindnyájan szenvedő részesei vagyunk. Ha ennek az intervencionizmusnak klasszikus példáját kellene nyújtani, akkor nem tudnék klasszikusabb példát nyújtani erre, mint az a rendelet, amely a tejárak szabályozása tárgyában kibocsáttatott, mert valóban a gazdasági intervencionizmusnak tetőfoka az, amikor egy közforgalmi árucikk árát két vonatkozásban, a termelővel és a fogyasztóval szemben, a kormány állapítja meg és ezáltal a kapitalisztikus világrend alapját, azt, hogy a piac szabad legyen, a piac szabadságát, azt, hogy a kereslet és kinálat törvényei irányítsák az árakat, dönti el és a piac szabad funkcionálása helyébe a kormányhatóság erélyét állítja. Én objektiv akarok lenni és belátom azt, hogy rebus sic stantibus az intervencionizmus nemzetközi tobzódása mellett, amelynek tanúi vagyunk, a mellett a szörnyű, hatás mellett, amelyet ez az intervencionizmus éppen a magyar mezőgazdaságra gyakorolt, elkövetkezhet olyan pillanat, amelyben a kormánynak egy fontosabb termelési ág fontos ágazatának fenntartása szempontjából ilyen súlyos és rettenetes viszonyok között nem marad más hátra, mint ezzel a rettenetesen elhibázot és hálátlan eszközzel élni. De azt tartom, hogy az igen t. kormány, mielőtt ehhez az eszközhöz nyúH, néni merítette ki még azokat a legális eszközöket, amelyek rendelkezésére állottak abban a tekintetben, hogy a tejár-alakulásnak katasztrofális hatását természetes eszközökkel, az intervencionizmussal szembenálló eszközökkel igyekezzék ki parírozni. (Jánossy Gábor: Például^ Mindnyájan, akik a kérdéssel foglalkoztunk, " tudjuk azt, hogy legsúlyosabb az állattartás és különösen a tehéntartás szempontjából az a diszparitás,amely a takarmányárak és a hús-, illetőleg tejárak között fennforog. ß>n, amikor már a devizaszabályozás kérdését itt szóvátettem, felemlítettem, hogy gazdaságilag micsoda ferde síkra jutunk akkor, amikor^ a mezőgazdaságnak az ő állatexportja útján jutó devizáit és valutáit az itt hivatalosan jegyzett, de a külföldi árjegyzésnek meg nem felel p áron kell beszolgáltatnia, ellenben semmiféle kompenzácionális joga legalább abban a szűk keretben ne legyen, amint az az iparnak megadatik; beismerem, igen szűk keretben adatott meg és igen szűk keretben alkalmaztatik, de a mezőgazdaságnak még abban a keretben sem adatik meg^ és ez odavezet, hogy ennélfogva a takarmánycikkeket, az abraktakarmányt, amely küföldön olcsón kapható, ide az országba nem lehet behozni s ezáltal az abraktakarmányok ára olyan horribilis emelkedést mutat nálunk, ami az állattartás frazdasági életképességét veszélyezteti. (Kun Béla: Es ezt mondja a merkantilisták vezére! Hol itt az agrárjövedelem?) Ezt a számok mondják; az Omge. hivatalos lapjában megjelent tanulmányból állapítható meg, hogy az abraktakarmánycikkek Magyarországon júliustól decemberig 44%-kal emelkedtek, ugyanakkor, amikor külföldön ezeknek a takarmánycikkeknek ára átlagosan 40%-kal csökkent. Ennek magyarázata egyrészt az, hogy a tengerire iilêàe 1932 február 24-én, szerdán. 4B5 a két aranykoronás vámot, a szójadarára a 9 aranykoronás vámot fenntartották itt, holott itt igazán annak a pillanata állott volna be, amikor az itteni takarmányínség folytán ezeket a vámokat fel kellett volna függeszteni. De nemcsak ez történt, hanem az is, hogy a devizaszabályozás során fizikailag lehetetlenné tették azt, hogy a gazdák ezeket a takarmánycikkeket behozzák. A kísérletügyi főigazgató, Weiser István «Takarmánypiacunk jelenlegi helyzete» cím alatt tanulmányt és cikket tett közzé, amelyben sürgetően követelte, hogy azokat a legszükségesebb abraktakarmányféléket, amelyeket a^ birtokok a határon levő külföldi országokból sokkal olcsóbb áron megszerezhetnek, legalább korlátolt mennyiségben hozhassák be s legalább ezekre a célokra devizákat bocsássanak rendelkezésre. Mert valóban, f ha ezt nem tesszük, ha azt a helyzetet állítjuk elő, amely ma itt a takarmányárak és ezzel kapr csolatban a tejárak, a marhaár és más jószágok árai között fennáll, akkor ebben a teljesen elhibázott helyzetben valóban nem maradt más, mint hogy ezzel a súlyos és éles intervencióval avatkozzék be a tejárak alakulásába. Erre azonban szerintem még az olyan súlyos nemzetközi gazdasági helyzetben is mint amelyben ma élünk, csak akkor lett volna meg az igen t. kormánynak a gazdaságerkölcsi jogosultsága, ha előbb azokat a legitim eszközöket, amelyek rendelkezésére állottak, hogy a diszparitást eltüntessék vagy enyhítsék, teljesen kimerítette volna. Igen t. Képviselőház! Ez az egyik, amit kifogás tárgyává teszek, a másik pedig, amiért szót kértem az, (hogy ennél az egész szabályozásnál, amint a földmívelésügyi miniszter lír beszédéből kicsendült, amelyben válaszolt Büchler József igen t. képviselőtársamnak, döntő szempont volt a termelő és fogyasztó szempontjának megóvása. Figyelemmel hallgattam az igen t. miniszter úr felszólalását s inkább bizonyos mentegetőzéssel s csak harmadsorban méltóztatott megemlékezni arról, hogy a kettő közé eső kereskedelem szempontjait is igyekezett a lehetőségig figyelembe venni. (Büchler József: A vállalatokét, nem a kereskedőkét!) A vállalatok^ és kereskedők szempontjait, mert hiszen a vállalatok a nagykereskedők, a fűszerkereskedők pedig a deta'lkereskedők szerepét játsszák ebben a 12 filléres spannungbau. Miután itt annyiszor hallottam és a mi közvéleményünket is annyira inficiálja az a feltevés, mintha a közvetítő kereskedelem volna az* amely illegitim módon megdrágítja az árut, míg a termelőtől a fogyasztóhoz jut és mintha talán nálunk, Magyarországon ebben a tekintetben kivételesen kedvezőtlen Ihelyzet volna, bátor vagyok ebben q. tekintetben külföldi adatokra hivatkozni. Külföldön ezt a kérdést már nagyon alaposan, a leggondosabb tanulmányok alapján megvizsgálták és ott világosan kiderült az, hogy a kereskedelem szerepe a közvetítés körül természetszerűleg olyan nagy költségekkel és áldozatokkal jár, 'hogy azt a közvetítő hasznot, amit nálunk haszonnak tekintenek, — holott legnagyobb részben költségekből áll .— sehol a világon nem sikerült eliminálni, sőt sehol sem sikerült annyira eliminálni, mint nálunk. Az Egyesült Államok földmívelésügyi minisztériuma vizsgálatot indított. Az Egyesült Államok földmívelésügyi minisztériuma árellemzési vizsgálatot indított annak megállapítására, hogy bizonyos nyerstermények a 63*