Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

Az országgyűlés képviselőházának 5&. olyan tekintélyes és köztiszteletben álló testü­letek, mint a katholikus és a református papság 1 , vannak ez esetben súlyosan érintve, másrészt pedig könnyelmű vádaskodásokkal a Felvidé­ken lakó magyar testvéreinket nagyon könnyen nehéz helyzetbe hozhatták volna vagy hozták is a felmerült vádak. Az egész ügy maga az utolsó garbócbog­dányi választásra és választási küzdelemre ve­zethető vissza, ahol két egységespárti jelölt állt egymással szemben. Megkönnyiti kritikámat azon kijelentés, amelyet egyik egységespárti képviselő ajkáról hallottam, aki az ottani viszo­nyokat ázsiaiaknak mondotta. így nyilatkozott az ottani küzdelemről. (Zaj.) Ez a gargócbog­dányi választás, mint tudjuk, meg lett támadva, és én legkevésbbé foglalkoznék a petícióra adott vádirattal vagy annak egy részével, ha azóta •a gönci főszolgabíró, Borsos Andor úr, petíción­kívüli esetben rá nem duplázott volna a meg­gondolatlan és — bocsánatot kérek — ostoba vádakra. T. Ház! A petícióra beadott védirat azóta a nyilvánosság elé is került és így módomban áll abból egy-két mondatot citálni. Többek kö; zött azt mondja a védirat (olvassa): «Még a folyó évi képviselőválasztások kiírása előtt egy, a hivatalos pánszláv körök által nyiltan is támo­gatott mozgalom indult meg Cseh-Szlovákiában az ottani keresztényszocialistapárt kezdeménye­zésére, amely mozgalom hátterében Csárszky pánszláv érzelmű kassai püspök állott, mint a mozgalom szellemi irányítója. Ennek a mozga­lomnak nyiltan bevallott célja volt Ottó királyfi hercegnek a magyar trónra való ültetése, a mai rezsim megbuktatása és a cseh-magyar vámunió megvalósítása. Nem akarom azt állítani, — «mondja az irat» — hogy ennek a pánszláv agi­tációnak vált tudatos eszközévé egyetlenegy kivétellel a garbócbogdányi választókerület ró­mai katholikus papsága, de feltétlen bizonyíté­kok szolgálnak a mellett, hogy legalább is jó­hiszeműen vált a főpásztor úr által szított pán­szláv mozgalom törekvéseinek vak uszályhor­dozójává.» Nem szállok vitába, hogy a felvidéki, illetve szlovenszkói keresztényszocialistapárt pánszláv érzelmű-e vagy nem, azonban mint a keresztény­szocialistapárt egyik volt alapítója és vezető tagja, tartozom itt a t. Ház előtt kijelenteni, hogy a szlovenszkói keresztényszocialistapárt elsősorban a Felvidéken lakó őslakosok pártja, és mint ilyen, magyar, német és tót polgártár­sakat egyenlően vesz fel tagjai sorába. (Helyes­lés a középen.) A felvidéki keresztényszocialistapárt ma­gyar osztálya azonban, és ezt — bocsánatot kérek — illene minden politikával foglalkozó embernek... (Fekete Lajos: Ez sajtóhiba! Az a cseh néppárt! — Zaj.) illene minden, különö­sen a határvidéken szolgálatot tevő szolgabíró­nak is tudni, törvényesen megengedett eszköz­zel dolgozik és küzd az ottani magyarság kul­turális, szellemi és gazdasági megerősbödéséért. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Hogy Csárszky püspök úr pánszláv érzelmű-e, nem tudom, de hogy ezt Borsos Andor főszolgabíró úrral va­lószínűleg nem közölte, azt feltételezem. Tudom azonban azt, hogy Csárszky 'püspök úr nem tagja a felvidéki keresztényszocialistapártnak. De iszámoltak-e azok az igen t. urak, akik ezt a védiratot beadták, azzal, hogy a mi ma­gyar testvéreinket ilyen vádakkal, — ilyen könnyelmű vádakkal — nagyon könnyen kelle­metlen helyzetbe hozhattak volna, mert a Fel­vidéken dolgozó — törvényes eszközökkel dol­gozó — magyar testvéreink helyzete azáltal ülése 1982 február 24-én, szerdán. 451 nagyon megnehezbedett, hogy rájuk idehaza azt mondják, hogy céljuk volt Ottó királyi her­cegnek a magyar trónra való ültetése. Ilyen könnyelmű vádaktól magyar testvéreinket tá­vol kell tartani. A sajtóban leközölt adatok alapján min­denesetre megállapítható, hogy Borsos Andor gönci főszolgabírónak a keze alaposan benne volt ezekben az atrocitásokban. Legyen szabad csak egy-két dolgot ismertetnem a t. Ház előtt. A garbócbogdányi kerület papsága elhatározta, hogy Melczer Lillát jelöli a megválasztott kép­viselővel, illetve Fekete jelenlegi képviselő úr­ral szemben. A főszolgabíró Melczer Lillának az ő irodájában tudomására adta, hogy lépjen vissza, mert különben megmutatja, hogy ke­resztülgázol az egész pártján. (Dinnyés Lajos: Mi ez? Micsoda hang?) Amikor ez sem hasz­nált, és a papság nem akart elállni, jött az át­irat az egyházi főhatósághoz, Payer Ferenc apostoli kormányzóhoz, amelyben egyszerűen vallási izgatásnak minősítették a katholikus alsópapság állásfoglalását a hivatalos jelölttel szemben. (Felkiáltások bal felől: Hallatlan!) En olyan vallást nem ismerek, ahol vallási izga­tásnak tüntetik fel azt, ha valaki más jelölt ügyét intézi és más jelöltet segít. Zsembolics Kálmán gönci káplán esetével indult meg a beígért gőzhenger. A gönci káp­lán átment Telkibányára és ott csendőrök a nyilt utcán, kihívó módon igazoltatták egy csomó hívő előtt és megkérdezték, mit keres itt? Azután mindenki szemeláttára, szuronyok közt kísérték a kis falusi utcán vépig. Lacza Jánosnak, akit személyesen van szerencsém is­merni felvidéki működéséről is, aki szentszéki tanácsos és aki azelőtt Hollóházán volt hely­béli lelkész egyszerűen azt üzenték, be ne merje tenni a lábát az abaújvári kerületbe, mert le­tartóztatják. A főbíró úr tudta, milyen nép­szerű ember Lacza a hegyközi nép előtt, egy­szerűen azt mondotta tehát Sommer Ernő fü­zesi plébánosnak, hogy Lacza János plébánost, ha át mer jönni, lecsukatja, (Peyer Károly: Végre, egyszer nemcsak minket csukatnak le! — Derültség.) Az egész választás alatt a papo kat, a plébánosokat is sorozatosan a község­házára citálták. (Peyer Károly: Örülök, leg­alább nem unatkozunk ott egyedül! — Zaj.) Ezekre az adatokra ezideig semmiféle cáfo­lat nem történt. A választás estéjén azután Melczer Lilla bizalmiférfiai, az elmúlt válasz­tás tanúságain okulva, elbújtak az erdőkbe. Az­után később, ezen az estén, két csendőr és a törvénybíró jelent meg Gáli József plébániá­ján és azt mondotta: «Főtisztelendő úr, ne mer­jen kimozdulni sem ma, sem holnap, mert ak­kor le fogják tartóztatni.» (Felkiáltások bal­felől: Hallatlan!) Két hatósági ember pedig június 23-án a parókia ajtajában azt mondotta Gordány Ferencre, a plébános öccsére, hogy: az istenit neki, papostól kihúzzuk a parókiáról. Mélyen t. Ház! Az a főbíró, aki ilyen destruáló munkát hajt végre, hogy az Ő alan­tas közegei is így nyilatkozhatnak, az én vé­leményem szerint, már nem lehetne a helyén. (Igaz! Úgy van! a baloldalon és a középen. — Taps balfelöl.) Az a kormány, amely magát ke­resztény kormánynak nevezi, egy percig sem tűrheti el, hogy katholikus és református pa­pokkal ilyen atrocitások történjenek. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Gr. Hunyady Fe­renc: A petició miatt támadták meg a papo­kat! Onnan volt a baj! — Fekete Lajos: Nem támadtam meg őket, nem vádoltam, nem is akartam vádolni! Rosszindulatú félremagyará­zásról van szó! — Zaj.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom