Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-54
Az országgyűlés képviselőházának 5&. olyan tekintélyes és köztiszteletben álló testületek, mint a katholikus és a református papság 1 , vannak ez esetben súlyosan érintve, másrészt pedig könnyelmű vádaskodásokkal a Felvidéken lakó magyar testvéreinket nagyon könnyen nehéz helyzetbe hozhatták volna vagy hozták is a felmerült vádak. Az egész ügy maga az utolsó garbócbogdányi választásra és választási küzdelemre vezethető vissza, ahol két egységespárti jelölt állt egymással szemben. Megkönnyiti kritikámat azon kijelentés, amelyet egyik egységespárti képviselő ajkáról hallottam, aki az ottani viszonyokat ázsiaiaknak mondotta. így nyilatkozott az ottani küzdelemről. (Zaj.) Ez a gargócbogdányi választás, mint tudjuk, meg lett támadva, és én legkevésbbé foglalkoznék a petícióra adott vádirattal vagy annak egy részével, ha azóta •a gönci főszolgabíró, Borsos Andor úr, petíciónkívüli esetben rá nem duplázott volna a meggondolatlan és — bocsánatot kérek — ostoba vádakra. T. Ház! A petícióra beadott védirat azóta a nyilvánosság elé is került és így módomban áll abból egy-két mondatot citálni. Többek kö; zött azt mondja a védirat (olvassa): «Még a folyó évi képviselőválasztások kiírása előtt egy, a hivatalos pánszláv körök által nyiltan is támogatott mozgalom indult meg Cseh-Szlovákiában az ottani keresztényszocialistapárt kezdeményezésére, amely mozgalom hátterében Csárszky pánszláv érzelmű kassai püspök állott, mint a mozgalom szellemi irányítója. Ennek a mozgalomnak nyiltan bevallott célja volt Ottó királyfi hercegnek a magyar trónra való ültetése, a mai rezsim megbuktatása és a cseh-magyar vámunió megvalósítása. Nem akarom azt állítani, — «mondja az irat» — hogy ennek a pánszláv agitációnak vált tudatos eszközévé egyetlenegy kivétellel a garbócbogdányi választókerület római katholikus papsága, de feltétlen bizonyítékok szolgálnak a mellett, hogy legalább is jóhiszeműen vált a főpásztor úr által szított pánszláv mozgalom törekvéseinek vak uszályhordozójává.» Nem szállok vitába, hogy a felvidéki, illetve szlovenszkói keresztényszocialistapárt pánszláv érzelmű-e vagy nem, azonban mint a keresztényszocialistapárt egyik volt alapítója és vezető tagja, tartozom itt a t. Ház előtt kijelenteni, hogy a szlovenszkói keresztényszocialistapárt elsősorban a Felvidéken lakó őslakosok pártja, és mint ilyen, magyar, német és tót polgártársakat egyenlően vesz fel tagjai sorába. (Helyeslés a középen.) A felvidéki keresztényszocialistapárt magyar osztálya azonban, és ezt — bocsánatot kérek — illene minden politikával foglalkozó embernek... (Fekete Lajos: Ez sajtóhiba! Az a cseh néppárt! — Zaj.) illene minden, különösen a határvidéken szolgálatot tevő szolgabírónak is tudni, törvényesen megengedett eszközzel dolgozik és küzd az ottani magyarság kulturális, szellemi és gazdasági megerősbödéséért. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Hogy Csárszky püspök úr pánszláv érzelmű-e, nem tudom, de hogy ezt Borsos Andor főszolgabíró úrral valószínűleg nem közölte, azt feltételezem. Tudom azonban azt, hogy Csárszky 'püspök úr nem tagja a felvidéki keresztényszocialistapártnak. De iszámoltak-e azok az igen t. urak, akik ezt a védiratot beadták, azzal, hogy a mi magyar testvéreinket ilyen vádakkal, — ilyen könnyelmű vádakkal — nagyon könnyen kellemetlen helyzetbe hozhattak volna, mert a Felvidéken dolgozó — törvényes eszközökkel dolgozó — magyar testvéreink helyzete azáltal ülése 1982 február 24-én, szerdán. 451 nagyon megnehezbedett, hogy rájuk idehaza azt mondják, hogy céljuk volt Ottó királyi hercegnek a magyar trónra való ültetése. Ilyen könnyelmű vádaktól magyar testvéreinket távol kell tartani. A sajtóban leközölt adatok alapján mindenesetre megállapítható, hogy Borsos Andor gönci főszolgabírónak a keze alaposan benne volt ezekben az atrocitásokban. Legyen szabad csak egy-két dolgot ismertetnem a t. Ház előtt. A garbócbogdányi kerület papsága elhatározta, hogy Melczer Lillát jelöli a megválasztott képviselővel, illetve Fekete jelenlegi képviselő úrral szemben. A főszolgabíró Melczer Lillának az ő irodájában tudomására adta, hogy lépjen vissza, mert különben megmutatja, hogy keresztülgázol az egész pártján. (Dinnyés Lajos: Mi ez? Micsoda hang?) Amikor ez sem használt, és a papság nem akart elállni, jött az átirat az egyházi főhatósághoz, Payer Ferenc apostoli kormányzóhoz, amelyben egyszerűen vallási izgatásnak minősítették a katholikus alsópapság állásfoglalását a hivatalos jelölttel szemben. (Felkiáltások bal felől: Hallatlan!) En olyan vallást nem ismerek, ahol vallási izgatásnak tüntetik fel azt, ha valaki más jelölt ügyét intézi és más jelöltet segít. Zsembolics Kálmán gönci káplán esetével indult meg a beígért gőzhenger. A gönci káplán átment Telkibányára és ott csendőrök a nyilt utcán, kihívó módon igazoltatták egy csomó hívő előtt és megkérdezték, mit keres itt? Azután mindenki szemeláttára, szuronyok közt kísérték a kis falusi utcán vépig. Lacza Jánosnak, akit személyesen van szerencsém ismerni felvidéki működéséről is, aki szentszéki tanácsos és aki azelőtt Hollóházán volt helybéli lelkész egyszerűen azt üzenték, be ne merje tenni a lábát az abaújvári kerületbe, mert letartóztatják. A főbíró úr tudta, milyen népszerű ember Lacza a hegyközi nép előtt, egyszerűen azt mondotta tehát Sommer Ernő füzesi plébánosnak, hogy Lacza János plébánost, ha át mer jönni, lecsukatja, (Peyer Károly: Végre, egyszer nemcsak minket csukatnak le! — Derültség.) Az egész választás alatt a papo kat, a plébánosokat is sorozatosan a községházára citálták. (Peyer Károly: Örülök, legalább nem unatkozunk ott egyedül! — Zaj.) Ezekre az adatokra ezideig semmiféle cáfolat nem történt. A választás estéjén azután Melczer Lilla bizalmiférfiai, az elmúlt választás tanúságain okulva, elbújtak az erdőkbe. Azután később, ezen az estén, két csendőr és a törvénybíró jelent meg Gáli József plébániáján és azt mondotta: «Főtisztelendő úr, ne merjen kimozdulni sem ma, sem holnap, mert akkor le fogják tartóztatni.» (Felkiáltások balfelől: Hallatlan!) Két hatósági ember pedig június 23-án a parókia ajtajában azt mondotta Gordány Ferencre, a plébános öccsére, hogy: az istenit neki, papostól kihúzzuk a parókiáról. Mélyen t. Ház! Az a főbíró, aki ilyen destruáló munkát hajt végre, hogy az Ő alantas közegei is így nyilatkozhatnak, az én véleményem szerint, már nem lehetne a helyén. (Igaz! Úgy van! a baloldalon és a középen. — Taps balfelöl.) Az a kormány, amely magát keresztény kormánynak nevezi, egy percig sem tűrheti el, hogy katholikus és református papokkal ilyen atrocitások történjenek. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Gr. Hunyady Ferenc: A petició miatt támadták meg a papokat! Onnan volt a baj! — Fekete Lajos: Nem támadtam meg őket, nem vádoltam, nem is akartam vádolni! Rosszindulatú félremagyarázásról van szó! — Zaj.)
