Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-54
450 Az országgyűlés képviselőházának 5U. ülése 1932 február 2b-én, szerdán. nem törődve vele, sokszor félrevezetve az embereket, idézte elő ennek az egyébként nagyon kívánatos szövetkezetnek anyagi romlását. Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. vitéz Purgly Emil földmívelésügyi miniszter: Tisztelt Ház! Az a szerződés, amelyről az interpelláló képviselő úr szólott, 1927-ben köttetett a Kishaszonbérlők és Kisbirtokosok Szövetkezte és Pejacsevich Márkné cinkotai lakos között. Az akkori földmívelésügyi miniszter úr kikötötte a cinkotai lakosok kérésére, hogy ez a bérlőszövetkezet tartozik 50 katasztrális hold rétet és 350 katasztrális hold szántóföldet a cinkotai lakosoknak is bérbeadni, úgy, hogy ezek szerint ott volt a Kishaszonbérlők és Kisbirtokosok Szövetkezete, és volt ezen a kereten belül, egészen abba beolvadva a cinkotai lakosoknak egy tömörülése is. Sem a cinkotaiak, sem a nagy földbérlőszövetkezet nem tudta a béreket fizetni, miért is 1929-ben felmondási joggal élt a birtok tulajdonosa, Pejacsevich Márkné. Mikor a felmondási joggal élt, akkor a szövetkezet ügyvédje és^ két igazgatósági tagja a tulajdonossal egy bírói megegyezést kötött, amelynek értelmében 1930 október 1-én a bérlet hatálya megszűnik. E tények után fordultak a cinkotai lakosok a földmívelésügyi miniszterhez azzal a kéréssel és kérdéssel, vájjon volt-e joga a szövetkezet két igazgatósági tagjának és jogtanácsosának a szövetkezet nevében a tulajdonossal ezt a bírói egyességet megkötni. Minthogy ez egy egészen magánjogi kérdés volt. amelynek elbírálása nem tartozott a földmívelésügyi miniszter hatáskörébe, az akkori földmívelésügyi miniszter azt mondotta, hosry igyekezni fog a föMtulaidono'-sal a békés megegyezést előmozdítani. Ezt az akkori földmívelésügyi miniszter úr meg is tette, r mi nth ogv azonban ez nem sikerült, így nem állott módjában tovább ebben az érdekben lépést tenni, hanem a bírói megállapítás megmaradván, amennyiben itt magánjogi sérelmek történtek, nincs más mód, mint a magánjogi sérelmeket bírói úton érvényesíteni akarni. Ez a tényállás. Arra felszólításra, hogy a gazdasági felügyelőségeket fogom-e utasítani arra, hogy ilyen kérdésekben igyekezzenek mindenben éberek lenni, szíves készséggel mondom, hogy ezt meg fogom tenni. (Helyeslés.) • A gazdasági felügyelőknek kötelességük ez, és erre fel fogom a figyelmüket hívni, amint már a múltban meg is tettem. Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Szeder Ferenc: T. Ház! Amikor idehoztam ezt a kérdést, tisztában voltam azzal, hogy ez magánjogi természetű kérdés, de azok a viszonyok, amelyek közé ezek a szerencsétlen emberek kerültek saját hibájukon kívül, akik 12 évre készült r bérleti szerződés alapján invesztáltak, eladták ingóságaikat, hogy berendezkedhessenek a hosszabb lejáratú bérletre, ezeknek az embereknek nyomorúsága késztetett engem ^ arra, hogy idehozzam ezt a kérdést magánjogi természete ellenére is. Jóleső érzéssel veszem tudomásul a földmívelésügyi miniszter úrtól, hogy talán többet gondol majd az ilyen természetű szövetkezetekre, legalább a gazdasági felügyelők útján, mert magam tapasztaltam, amikor meg kellett ennek az ügynek meritumát ismernem, hogy Ponciustól Pilátusig kellett járnom, mert senki sem ismerte ezt az ügyet, még a gazdasági felügyelőség sem, amelynek közbelépésére, a földmívelésügyi miniszter úrnál történt intervenciójára alakult meg ez a szövetkezet. Tudom, hogy befejezett tény előtt állunk, amellyel szemben a miniszter úr semmit nem tehet, de én mégis figyelmeztetem azokat az urakat, akik most a kisparasztság bőrére spekulálnak ezekben a kritikus időkben, hogy veszedelmes játékot űznek, mert sokkal komolyabb, sokkal kritikusabb időket élünk, semhogy ilyen alkalmakat ragadjanak meg olyan magas bérösszegek elérése, — szemben a múlttal — mint amilyeneket most egyesek el akarnak érni. De a t. belügyminiszter úrhoz is volna ezzel kapcsolatban egypár szavam. A belügyminiszter úr felügyeleti hatósága alatt álló tisztviselő, a községi jegyző vezette ugyanis ezt a szövetkezetet. A községi jegyző volt az elnöke ennek a szövetkezetnek, akivel tárgyaltam a közben, amíg sikerült nekem ezt a dzsungelt kinyomoznom és megállapítanom a valódi tényállást. Nagyon szeretném, ha a belügyminiszter úr is figyelmeztetné egy kissé ezeket az urakat, hogy ha közéleti szereplésre vállalkoznak, ha vállalkoznak ilyen szövetkezetek vezetésére, akkor ezzel ' ne reprezentatív állást, hanem lelkiismereti kötelességet vállaljanak magukra a szegény emberek érdekében. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Tobler János képviselő úr interpelláció j belügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Petrovics György jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz. Figyelemmel kísérte-e a miniszter úr azokat a hírlapi súlyos sérelmeket megállapító közleményeket, melyek Borsos Andor gönci főszolgabíró úrral kapcsolatban a «Magyarság», a «Nemzeti Újság» és az «Uj Nemzedék» hasábjain megjelentek? Időszerűnek s megengedhetőnek tartja-e a miniszter úr, hogy a mai nehéz társadalmi, gazdasági és politikai viszonyok közepette hatósági közeg a Csehszlovákiában működő keresztényszociális pártról tapintatlan nyilatkozatot tegyen és nemzetiségi vádakat emeljen? Megengedhetőnek tartja-e a belügyminiszter úr, hogy Borsos Andor főszolgabíró úr a katholikus papság hazafiságát kétségbe vonja, azokat üldözze és csendőrökkel zaklassa? Hajlandó-e a belügyminiszter úr Borsos Andor ellen a legszigorúbbban eljárni s a zaklatott katholikus papságnak elégtételt adni, vagv adatni? — Tobler János s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tobler János: T. Képviselőház! (Halljuk! Halliuk!) Tekintélyes és komoly magyar napilapok hónapok óta foglalkoznak a garbncbogdányi választókerületben történtekkel.^ Tagadhatatlan és semmi kétséget ki nem zár, hogy ott súlyos törvénytelenségek és atrocitások történtek, s miután a nagv nyilvánosság másról, mint az atrocitásokat elkövető főszolgabíró úrnak kitüntetéséről nem hallott, kénytelen vagyok az ügvet a t. Ház színe elé hozni. Súlyosbítja az esetet az, hogy egyrészt
