Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

446 Az országgyűlés képviselőházának 5-4. ülése 19B2 február 2U-én, szerdán. süllyesztjük, akkor ezzel szemben azt mondom, hogy védjük meg a hitelezőket is. T. Ház! Itt van az uzsoratörvény: tárgyaljuk le ezt a matériát annál inkább, mert ha ezt letárgyaljuk idejében, rákerülhet a sor hamarosan azokra a kérdésekre is, (Pakots József: Naiv ember!) amelyekről a t. túloldal és összes t. képviselőtársaim is elismerik, hogy igenis a nemzet érdekében feküsznek. En az elnöki napirendet fogadom el. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az elnöki napirendet elfogadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! (Kabók Lajos: Gyenge többség! — Jánossy Gábor: De elég!) A Ház az elnöki napirendet fogadta el. Most áttérünk az interpellációkra. Sorrend szerint az első interpelláló Büchler József képviselő úr. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy 1932 január hó 23-án a földmívelésügyi minisztériumban megtartott értekezleten az ott elnöklő Lickl Károly államtitkár^ illetően Tolnay Pál miniszteri tanácsos kijelentették, hogy a kannából kimért tej 34 fillérnél, a paszterizált tej 42 fillérnél olcsóbban nem adható? Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy ez az intézkedés a budapesti fogyasztóközönség kárára történt, a nélkül, hogy ezzel a tejtermelőn segítettek volna, sőt ezzel csak a tejkartell érdekeit szolgálták? Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy a tejvállalatok a termelőktől a tejet áron alul veszik át (ideszámítva különösképpen az ipari tejet is), hogy a beszerzési és eladási ár között 20—22 fillér, sőt ennél nagyobb különbözet is mutatkozik és ezzel a fogyasztóközönséget, de a termelőt is kiszolgáltatják a tejkartell indokolatlanul magas árainak és hogy az eladási és beszerzési ár közötti különbözet meghaladja a tisztes polpári haszon fogalmát? Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy a földmívelésügyi minisztérium magasrangú tisztviselői, így névszerinti Ipolyi Keller Gyula és Lickl Károly államtitkárok, Tolnay Pál miniszteri tanácsos és még több alacsonyabbrangú tisztviselő is a tejkartell vállalatainak igazgatósági tagja? Hajlandó-e a földmívelésügyi miniszter úr odahatni, hogy a tejkartellben lévő vállalatok figyelembe vegyék a fogyasztóközönség, a termelők és kiskereskedelem érdekeit?» Elnök: Az interpelláló képviselő <urat illeti a szó. Büchler József: T. Képviselőház! A tejkérdés a legfontosabb és legaktuálisabb kérdések közé tartozik ma, legfontosabb kérdés azért, mert a tej elsőrendű élelmicikk, olyan mint a kenyér, a csecsemőknek, betegeknek és öregeknek is tápláléka, szükséges és fontos tehát, hogy ennek az elsőrendű élelmicikknek a forgalombahozatalával szemben bizonyos megjegyzéseket tegyünk. Aktuális azért, mert a szemtermelésnek katasztrófája miatt egyesek, sőt egész vidékek áttértek a tejtermelésre, az állattenyésztésre és ebből gondolják fegresszálni magukat a búzaárak katasztrofális esése folytán. Két társadalmi réteg szempontjából kell néznünk a tejkérdést. Az egyik társadalmi réteg a tejtermelők rétege, a másik pedig a fo^yászték rétege. Mármost volna itt egy harmadik szempont is, amelyről sokat szoktak beszélni és ez a viszontelárusítók, a kereskedők rétege, amely közvetíti a tejet a termelőtől a fogyasztóig, azonban ezt a réteget figyelmen kívül kell hagynunk. Figyelmen kívül kell hagynunk pedig nem azért, mintha ezzel nem törődnénk, mintha ennek a rétegnek életviszonyai nem volnának katasztrofálisak (Jánossy Gábor: Mindenkié az!} és nem kellene r ezen réteg életviszonyai szempontjából megnézni a dolgokat, hanem azért, mert annak^ az ismert földmívelésügyi rendeletnek értelmében a viszontelárusítók, a kereskedők maximálisan 10% közvetítői díjat számíthatnak fel és ennek következtében nekik semmiféle hasznuk nincsen, az ő szempontjukból teljesen irreleváns az, hogy a termelői ár, illetően a fogyasztói ár miképpen alakul. Ök 10% hasznot számíthatnak fel, de ez a 10% nem marad meg nekik, mert nagyon jól tudjuk elsősorban azt, hogy a közvetítő, a viszontelárusító, a kiskereskedő elméri a tejet, jegeli a tejet, hitelben adja a tejet és most ezekben az időkben nem igen kapja meg azután a kihitelezett összeget; azután pedig a kannában nagyon sokszor nincs is meg az a tejmennyiség, amennyi elő van írva, tehát 25 liter. Több nem fér bele a kannába, de a valóság az, hogy mindig kevesebb van benne, mint amennyi elő van írva. Ennek következtében ez a 10%, amit a kereskedő viszontelárusítói r jutalék címén felszámíthat, egyenlő a nullával. Marad tehát ebből a szempontból két érdekeltség, amelyeknek dolgait vizsgálnunk kell a tejkérdéssel kapcsolatban, és pedig a termelői és a fogyasztási érdekeltség. Nézzük, hogyan jut el a tej a termelőtől a fogyasztóig. Budapesten a napi fogyasztás a magyar tejtermelésnek 10%-a. Magyarországon ugyanis 4 millió liter tejet termelnek naponta, ebből a 4 millió literből körülbelül 400.000 liter jut Budapestre. Ez a 400.000 liter tej a következőképpen oszlik meg és jut el a fogyasztóhoz. Legálisan, tehát az úgynevezett legális vállalatok, amelyekről majd később még beszélni fogok, vagyis magyarul a kartell, — mert ha azt is mondják a tejvállalatok, hogy ők nincsenek kartellben, ez tévedés, mert igenis kartellben voltak, (Farkas István: Ma is kartellben vannak!) legalább is mostanában kartellben voltak, úgy tudom, még ma is kartellben vannak (Farkas István: A kormány elősegíti!) — mondom, ezek a tejvállalatok, az úgynevezett legális vállalatok 300.00Q liter tejet hoznak forgalomba, a bátyusok 30.000 litert és az úgynevezett betörő tejesek, amely kategóriáról majd később még beszélni fogok, 70.000 liter tejet hoznak Budapesten forgalomba. A vállalatok — ilyen tejfeldolgozó vállalat tíz van a fővárosban — különféle árakon veszik át a tejet. Az úgynevezett fogyasztói tejért körülbelül 12—14 fillért fizetnek, legalább is eddig annyit fizettek, az ipari tejért pedig fizetnek 6—8 fillért. Azt gondolhatná valaki, hogy az ipari tejet külön veszik át és külön veszik át a fogyasztói tejet. A valóság azonban az, hogy ők tulajdonképpen úgy állapítják meg az árakat a termelővel szemben, ahogyan akarják. Mert megállapítják például azt, hogyha egy termelőnek van 4000 liter napi termelése, akkor azt mondják, hogy: 3000 litert átveszek tőled fogyasztói árban és 1000 litert átveszek tőled ipari tej árban. Én kiszámítottam, hogy a tej vállalatoknak egy liter tej körülbelül 13"4 fillérbe kerülj ez variálódik körülbelül 14 fillérig. Ezen az áron veszik át a tejet. Nézzük meg, hogyan alakul a rezsi. A rezsiköltsége egy-egy vállalatnak — itt van nálam az egész kimutatás —