Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-43

36 Az országgyűlés képviselőházának US. ülése 1932 január 15-én, pénteken. fcelmi bizottság többségének volt ez az állás­pontja, — ezért óhajtottam itt a plénum előtt ennek kifejezést adni. Ennek a mentelmi ügynek tárgyalása köz­ben azonban egy másik igen érdekes jelen­ségre is rá kell mutatnom. Rá kell mutatnom ugyanis arra, hogy az ügy érdeméről tulaidon­képpen nem szólhatunk, és arra az első két kérdésre, amelyről tulajdonképpen dönteni kellene, hogy vájj ón van-e összefüggés a cse­lekmény és a kikérni akart képviselő között. és vájjon a vád alkalmas-e az eljárás megindí­tására, saját személyes tapasztalatom alapján a mentelmi bizottság egyetlen tagja sincs ab­ban a helyzetben, hogy hozzászólhasson, mert az iratokba> betekinteni egyikünknek sem volt alkalma, és pusztán az előadó úr jelentésében foglaltakra vagyunk utalva, mert a tényállást csak abból ismerjük. (Zaj.) Ez így van. Ezzel szemben a büntető perrendtartás 40 szakasza, amelynek értelmében a mentelmi joj felfüggesztése végett a megkeresést az illeté­kes bíróság a főügyész útján terjeszti a Ház illetőleg a mentelmi bizottság elé. A főügyészi viszont köti az, 1884 december 23-án kibocsá tott 56.440. szám alatt kelt igazságügynrnisz­teri rendelet, amely szerint a kikérést eszközlö főügyész a megkeresést a Ház elnökéhez tar tozik címezni; a megkeresést fel kell szerelni a nyomozás iratainak azon részével, amelyből megbírálható, hogy a megkeresés illetékes bí­róságtól származik-e. a panasz tárgyát milyen jogi minősítés alá eső cselekmény képezi, van-p összefüggés e között és a képviselő személye között, végül nem forog-e fenn politikai zakla­tás esete? Megállapítani kívánom, hogy mi, a men­telmi bizottság tagjai, semmi ilyen iratot nem láttunk, semmi ilyen iratba betekinteni nem volt módunkban (Kassav Károlv: Ez így van!), tehát pusztán a harmadik kérdéssel foglalkoz­hatunk, vájjon illetékes helyről érkezett-e a megkeresés, vagy sem. Ha igaz viszont az. amit az előadó úr jelentéséből meríthetünk, amit csak hallomásból, az előadó úr előadásá­ból tudunk, ha igaz az a tényállás erre az üp-yre vonatkozólag, amelyet az előadó úr elő­ad, s amely az előzetes fegyelmi vizsgálati ira­tokban fekszik, akkor itt nem fegyelmi ügyet látok (Petrovácz Gyula: Bűnvádi ügy!), ha­nem többszörös bűnvádi ügyet: közokirathami­sítáist, hűtlen kezelést és sikkasztást, s akkor a legszigorúbb bűnvádi eljárás lefolytatását kérem. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha viszont nem felel meg a tényeknek az az előadás — mert azt nem tudiuk megállapí­tani, nem volt rá módunk, — és csak károsí­tás történt, akkor polgári kártérítési kereset indítandó. Ha pedia: egyik sem állana meg, abban az esetben iecen furcsa helyzetbe kerülne — mert ez is ep-vjk furcsasás-a ennek az ügy­nek — a már előzetesen prejudikált fegyelmi ítélet Mert itt evy fegvelmi eüárás lefolyta­tása és elő^etps ítélet történt, előzetes fegyel­mi eljárás indult, még mielőtt a mentelmi jog felfüggesztett volna, mielőtt a mentelmi jog felfüggesztése iránt egyáltalán kérelem a Ház­hoz intéztetett volna. Hogy. illetékes hatósáertól érkezett-e a' megkeresés, vagy sem, méltóztassanak megen­gedni, hogy erre vonatkozólag Dési Gézának különvéleményére, hivatkozzam, amelyet teljes egészében másamévá teszek, amikor azt mondja, hogy (olvassa): «A törvény — s a tör­vény alatt min dia* a házszabályt is értem — kifejezetten megmondja, hogy amikor a ható­ságok kéri a mentelmi jog felfüggesztését, me­lyek ezek a hatóságok, s a kifejezett felsorolás egyúttal azt is jelenti, hogy amely hatóságot nem említi a felsorolás, azt kizárja az illetékes hatóságok sorából, s így egyúttal elzárja attól. hogy a mentelmi jog felfüggesztését kérhesse. A miniszter nem szerepel ama hatóságok, tör­vények sorozatában, amelyek a mentelmi ]og felfüggesztését kérhetik, s így az adott esetben az ő kérelmére a mentelmi bizottság a men­telmi jog felfüggesztésének kérdésébe nem is bocsátkozhatik. Igen komoly oka van annak, hogy a törvényhozás miért nem adta meg ezt a jogot a miniszternek és általában politikai hatóságoknak, — esetleg a képviselők politi­kai magatartásának befolyásolása céljából, — megadatnék a lehetőség, hogy a képviselők el­len hosszú hónapokon át tartó fegyelmi eljárá­sokat vezessenek és ezzel őket a kormányható­ságoknak esetleg ellenszenves magatartásuk abbahagyására kényszerítsék, vagy a nyilvá­nos meghurcol ássál tekintélyüket csorbítsák». T. Képviselőház! Kénytelen voltam ezeket felhozni azért, teljesen osztva Dési Géza állás­pontját, mert fel akarom hívni a Ház figyelmét arra, hogy igen súlyos precedenst teremt azzal, ha lehetővé teszi a miniszternek, mint bírónak és mint megkereső hatóságnak megteremtését és ezzel precedenst teremt a jövőre, amellyel a politikai üldözés alapját alkotja meg olyan időre is, amikor esetleg mások lesznek az üldö­zők és mások lehetnek az üldözöttek. Hogy lehet-e szó fegyelmi eljárásról, erre vonatkozóan az előadó úr javaslata azt mondja, hogy az által lehet szó csupán fegyelmi eljá­rásról, mert a politikai államtitkár köztiszt­viselő és mint ilyen, fegyelmi eljárás alá tar­tozik. Tisztáznunkt kell tehát a politikai állam­titkár fogalmát. Politikai államtitkár közjogilag nem léte­zik. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Politikai államtitkár csupán politi­kailag létezik az által, hogy a kormánnyal áll és bukik. (Tomcsányi Vimos Pál: Tévedés!) Méltóztassék kifejteni véleményét, boldog örömmel fogom meghallgatni, szívesen tanulok mindig. (Andaházi-Kasnya Béla közbeszól. — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Ke­lemen Koméi: Ki a jogász: Vázsonyi vagy Andaházi-Kasnya?!) A miniszterével, tehát az új kormánnyal együtt érkezik és rendesen mi­niszterével, tehát a régi kormánnyal távozik. A minisztériumokban az állandóságot az állami tisztviselők képviselik, azok, akik minden kor­mányváltozáskor megmaradnak íróasztaluk mellett, míg a kormányok változását csak fény­képek és olajba vagy akvarellbe festett festmé­nyek örökítik meg. (Szilágyi Latos: Ez az Andaházi-Kasnya szakmája! — Derültség.) A politikai államtitkárok a múltban ugyanúgy, mint a miniszterek, ha országgyűlési kénvise­lők voltak, és akkor nyerték ezt a megbízatást, lemondottak parlamenti mandátumukról — csak az utóbbi tíz .esztendőben nem szokás ez (Ügy van! a baloldalon. — Rassay Károly: Ez törvény volt, amelyet megszüntettek!) — és új választásnak vetették magukat alá, ezzel is jelezve, hogy elsősorban politikai funkciót tel­jesítenek. De van egy másik különbség is a politikai ésaz adminisztratív államtitkár között. Ez a másik különbség a kvalifikációban van. Ahhoz, hogy valaki adminisztratív államtitkár legyen, tehát köztisztviselő legyen, de ahhoz is, hogy valaki segéd fogalmazó vagy pedig díjnok le­gyen, kvalifikációjának kell lennie. Ahhoz,

Next

/
Oldalképek
Tartalom