Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

438 Az országgyűlés képviselőházának 5

h. ülése 1982 február 24-én, szerdán. dalról felkínáltatott a jóindulat, hogy a bajbajutott gazdának a hátullévő bizonyos engedményeket tesznek, hogy kötvényeket vagy pedig könyvjóváírásokat fogadjanak el. Most, sajnos, azt kell látnunk, hogy ez az ígéret nem vált be és én bátran ki merem mondani a szót, hogyha a törvényhozás nem ért el célt a múlté vi törvénnyel, akkor ezt a törvényt meg kell reparálni (Helyeslés a jobboldalon.) és kényszeríteni kell — én, mint hitelintézeti vezető mondom — a hátulálló hitelezőket, akik árverés esetén már semmi körülmények között sem kapnák meg követelésüket, hogy igenis, fogadják el a kötvényeket, vagy könyvjóváírásokat, mégpedig nem százszázalékban minden ecetben, hanem olyan százalékban, amely reálisnak mutatkozik. A másik kérdés még delik átabb, még kényesebb kérdés, a kamatkérdés, amellyel ugyanazzal a bátorsággal^ kívánok foglalkozni. A mi pártunk kívánsága, hogy a kamatot lejjebb kell szállítani ebben az országban, nemcsak méltányos, nemcsak jogos, de a legbölcsebb és legokosabb követelés is. (Gr. Hunyady Ferenc: Meg is kell ám csinálni!) Egy baj van, ez sem tisztára tőlünk függ, de igenis, nekünk minden erővel rajta kell lennünk. Első a külföldi kamat leszállítása. Külföldön azonban bámulatos optimizmus nyilatkozik meg a külföldi hitelezők körében, hogy Magyarországon ez a pénzügyi válság, amelynek egyik eredménye a transzfermoratórium-rendelet, csak egy rövid átmenet, amely után következik a talpraállás és hogy Magyarország a maga erejéből tudja a régi kamatokat is fizetni. Sőt, egyes hitelezők azt kívánták, hogy az eddigi kamatokat felemeljük. Ma még a külföldi hitelezők azt mondják, hogy nem lehet szó kamatredukcióról, azonban nekünk be kell bizonyítani ezt és oda kell vinni a dolgot, hogy elsősorban a külföldi hitelezők, a külföld lássa tisztán azt, hogy ez az ország tőkeszegény ország és ebben az országban a Nemzeti Bank nem azért ment le 1%-kal lejjebb, mert tőkéi közben szaporodnak, hanem azért, mert nem bírja az eladósodott ország a masras kamatot. A külföldi hitelezőket abba a helyzetbe kell hoznunk, hogy meggyőződjenek arról, „hogy tőkeszegény ország vagyunk, amely a tőketörlesztéseket nem tudja eszközölni, ha magas kamatokat kell fizetnie a külföldnek. A külföld tehát lényegesen szállítsa le a kamatokat, akkor elkövetkezhetik a második lépés, hogy a Nemzeti Bank és betevőink is belássák azt, hogy lejjebb kell szállítani a kamatot. (Magyar Pál: Sajnos, a külföldi tőkével 0 szemben ezt nem szentimentális, hanem tárgyi alapon kell elérni! — Jánossy Gábor: Ez tárgyi követelés! — Magyar Pál: Helyes, de ezt meg is kell értettetni!) T. Ház! Ami a külföldi sibolásokat illeti, nekem lehet itt a legkevesebb szemrehányást tenni, mert én voltam az, aki elsőnek indítványoztam a 33-as bizottságban, hogy a külföldi követelések bejelentését rendelje el a kormány. Háromszor szorgalmaztam ezt é«. amikor elkövetkezett a rendelet, magam voltam az, aki — hogy hatályosabb legyen a bejelentés — azt indítványoztam, hogy aki az ilyen esetet feljelenti, azt a be nem jelentett külföldi betét bizonyos percentje illesse meg. (Erdélyi Aladár: Es miért nem ment ez? — Simon András: A hatalmak! — Zaj. — Farkasfalvi Farkas Géza; Álljunk már egyszer a sarkunkra velük szemben! — Meskó Zoltán: Ki kell cserélni a 33-as bizottságot! — Zaj. — Elnök a villanycsengővel csenget, — Gr. Hunyady Ferenc: Meskó már itt van ! Kilépett? — Farkasfalvi Farkas Géza: Mi van Meskó Zoltánnal? — Zaj. — Elnök a villanycsengővel csenget. — Meskó Zoltán: A testvér kereszténypárttal ülök együtt! — Zaj.) A harmadik igen sürgős kérdés, amely hasonlókép már úgyszólván heteket sem várhat, amely talán még sürgősebb, az. hogy az idei gabona értékesítésével mi lesz? (Ügy van! Ügy van!) Ebben a kérdésben sem szabad szerepet játszania a pártpolitikának, En nagyon helyesnek tartanám, hogy egy ad hoc bizottság küldessék ki a parlamentből, amelybe mindenki odaliózza a maga eszméjét^ott iparkodjunk megfelelő rendszert -megállapítani, (Magyar Pál: Mielőbb!) hogy a magyar gazdatársadalmat megnyugtassa az a körülmény, hogy mégis van lehetőség, hogy ebben az elzártságban is, amelynek — ismétlem — nem mi magyarok vagyunk az okai, kap annyit a terméseért, amenynyit fáradsága, befektetett tőkéje és forgótőkéje után megérdemel. (Erdélyi Aladár: Majd ha mi már eladtunk, majd akkor! — Magyar Pál: Alaptétel, hogy meg kell szervezni az eladást is! — Helyeslés.) A nemzeti és polgári erők összefogásáról beszélt az előttem szólott Eckhardt képviselő úr. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, kérem, szíveskedjék befejezni. Schandl Károly: Kérek 10 perc meghoszszabbítást. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik

r megadni? (Igen! — Jánossy Gábor: Egy egész órát i«! — Mala sits Géza: De nagylelkűek ^ egyszerre! — Zaj.) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárult. Schandl Károly: Az összes nemzeti erők összefogását igenis, szükségesnek tartom és szívesen látom. Gazdasági kérdésekben^ külföldön sincs pártpolitika. A gazdasági kérdésekben minden erőt, minden jó gondolatot fel kell használni. Azt hiszem, a Képviselőház többségének — pártkülönbség nélkül a többségnek — a lelkéből beszélek, amikor ezekben a nehéz időkben is azt húzom alá, hogy akkor, amikor a magyar falu népe, a magyar földmívelő nép a legnagyobb válságban van, amikor a magyar parlamenttől is azt várja, hogy úgyszólván^ állandóan az ő kérdéseivel foglalkozzék, (Jánossy Gábor: Ügy van! Nagyon helyes!) amikor minden percet, minden órát arra kell felhasználni, hogy vigaszt, segítséget iparkodjunk nyújtani a falu népének, amely ma rettenetes sorsban van, (Zsigmond Gyula: Ez a legelső kötelességünk!) akkor bocsánatot kérek, nem tartom helyénvalónak a parlamenti botrányokat, személyeskedéseket, inszinuációkat. (Zajos helyeslés a Jobboldalon. — Jánossy Gábor: Igaza van! Százszor is igaza van! — Esztergályos János: Hát panamázni szabad? — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Nekünk kifelé igazolnunk, demonstrálnunk kell a hatalmas nemzeti összefogást, hogy amint 1914-ben nem mi, a magyar nemzet voltunk felelősek a háború kitöréséért, amint 1918-ban nem a magyar nemzet volt a felelős a bekövetkezettekért, (Farkas István: Nem mi, hanem a szomszédaink!) úgy most felelős a Népszövetség a mai helyzetért, felelős az entente, amely engedte ezt a helyzetet megérlelődni, amely a vámpolitikai elzárkózást odáig vitte, hogy nemcsak Magyarország, de a közéüeurópai államok majdnem mindegyike elpusztul, ha ez így sokáig tart. (Magyar Pál: Ez a békeszerződés bűne és nem a Népszövetségé!) A trianoni békeszerződésre nézve, amelyet az entente reánk erőszakolt, nem is szer-