Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

430 Az országgyűlés képviselőházának Kérem, képviselő urak, ne izgassák fel ma­gukat és ne tegyék lehetetlenné a tárgyalást. (Esztergályos János: Tíz éven keresztül figyel­meztettük a kormányzatot! — Egy hang jobb­felől: Miért volt itt? Maga is itt volt? — Esz­tergályos János: En támadtam önöket!) A kép­viselő urak nem határozhatnak a feloszlatás kérdésében. Esztergályos képviselő úr közbe­szólások alakjában folyton a feloszlatásról be­szél, pedig ez most nem tartozik sem a kép­viselő úrra, sem a Házra. Itt nincs másról szó, mint arról, hogy a mai ülés jegyzőkönyvét ve­zeti Patacsi Dénes jegyző úr, a javaslatok mel­lett felszólalókat jegyzi Petrovics György jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Takách Géza jegyző úr. Ez nem ad okot arra, hogy a képviselő urak ilyen izgalomba jöjje­nek. (Esztergályos János: De kérem elnök úr, mi itt tíz esztendőn keresztül követeltük, hogy tisztességes rendszer legyen, hogy segítsenek a népen, és napról napra botrányok, kövér, hízott disznó botrányok kerülnek a Ház elé. — Jánossy Gábor: Az a botrány, amit önök csinálnak!) őrizzék meg a képviselő urak a tanácskozás nyugodtságát és a Képviselőház méltóságát. (Malasits Géza közbeszól.) Kérem, képviselő urak, olyan tárgyra kí­vánok rátérni, amely, meg vagyok róla győ­ződve, a képviselő urak kegyeletes érzésével fog találkozni. Kérem tehát a képviselő ura­kat, méltóztassanak legalább ebből az alkalom­ból nyugodtan, zaj nélkül meghallgatni. T. Képviselőház! A magyar állam ügyei­nek vezetői sorából, abból a nemzedékből, amely a kiegyezés utáni Nagy-Magyarország épületét megalkotta és fenntartotta, ismét ki­dőlt egy férfiú, akinek haláláról megillető­déssel kell e helyről megemlékeznem. (A Ház tagjai felállanak és így hallgatják végig a parentátíiót.) Lukács László volt miniszterelnök, több­szörös pénzügyminiszter folyó hó 23-án, rö­vid betegség után, 83 éves korában elhunyt. Több évtizedre terjedő, munkában és érde­mekben gazdag közéleti pálya ért elhunytával véget s ha a múlt politikai küzdelmeinek gyakran ádáz harcában igen sokszor állott is támadások kereszttüzében, ma, alig két év­tized távlatában, népszerűségre nem törekvő alakja úgy áll a nemzet közvéleménye^ előtt, mint aki^ lelkiismeretes, komoly és értékes szaktudásával, munkájában és alkotásaiban hazája érdekeit eredményesen szolgálta. Már törvényhozói működésének megkezdé­sekor jelentős részt vett a törvényhozás mun­kájában. 1893-ban pénzügyminiszteri állam­titkárrá neveztetett ki, majd két évvel azután a pénzügyi tárca vezetését vette át. Több mint tíz esztendeig tartó pénzügyminiszteri működése alatt bőven nyílt alkalma, hogy szaktudtását, szervezőerejét maradandó alko­tásokkal megörökítse. Az összeomlást követő évek óta nem vett ugyan aktív részt közéletünk törvényhozói munkásságában, de igen értékes s az ország határain túl is méltányolt és elismert nagy közgazdasági es pénzügyi szaktudását mindig szívesen bocsátotta nehéz helyzetben levő ha­zája sorsának javítására. A háború előtti nehéz közjogi harcokban, amíg egyrészről az uralkodó bizalmát és nagyrabecsülését bírta, r addig másrészről a monarchia másik államával szemben Magyar­ország gazdasági, pénzügyi és alkotmányos jogainak megvédése érdekében nagy pénzügyi és gazdasági felkészültséggel, gyakorlati és elméleti tudással, szívósan, csüggedés nélkül . ülése 193% február 2^-én, szerdáit. és eredményesen harcolt és dolgoztatott ha­zája érdekében. Emlékét és részvétünket a mai ülésünk jegyzőkönyvébe foglaljuk s kegyeletünk lát­ható jeleként ravatalára a Ház koszorúját elhelyezzük. Méltóztatnak indítványomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatként mondom ki. Bemutatom a t. Háznak Almásy Alajos gróf képviselő úr levelét, amelyben egészségi okokból ötheti szabadságidő engedélyezését kéri. Méltóztatnak a kért szabadságot meg­adni?. (Igen.) A Ház a kért szabadságot meg­adja. Bejelentem a t. Háznak, hogy Kóródi Ka­tona János képviselő úr a jugoszláv határon az utóbbi időben történt atrocitások ügyében napi­rendelőtti felszólalásra kért tőlem engedélyt. Az engedélyt a képviselő úrnak megadtam, őt il­leti a szó. (Buchinger Manó: Jobb volna, ha a választójogról beszélne! Fontosabb, sürgő­sebb, az ország is inkább ezt várja! — Já­nossy Gábor: Üldözött magyarokról \fog be­szélni! — Buchinger Manó: Jobban érdekli, mint ilyen ideráncigáit dolog! — Berki Gyula: Meginvitálom titkos szavazás mellett, jöjjön a kerületembe! — Jánossy Gábor: Üldözött ma­gyarokról fog beszélni! — Nagy zaj) Csendet kérek! (Buchinger Manó: Maguk üldözik a magyar népet! — Folytonos nagy zaj. — Elnök csenget. — Berki Gyula: A ma­guk elvbarátai felakasztották a Dunántúlon a magyar földmíveseket! A maguk elvbarátai: Kun fi úr, Pogány úr és a többiek! — Folyto­nos nagy zaj. — Elnök csenget. — Farkas Ist­ván: Eleget felakasztottak maguk! Most is akasztják napról-napra. Éheztetik őket! — Berki Gyula: Ordítson csak, ordítson! — Bu­chinger Manó: A magyar nép jogait veszik el!) Kérem, képviselő urak, ezzel a szenvedélyes, indulatos, személyeskedő szóváltással, akár­milyen nagy baj van az országban, nem segí­tenek! (Buchinger Manó: A választójoggal se­gítenek! — Farkas István: Ez a parlament, ez a kormány nem tud segtíeni! Ez csak kimé­lyíti a bajokat!) Kérem a képviselő urat, tes­sék beszédét megkezdeni. Kóródi Katona János: T. Ház! Méltóztas­sék megengedni, hogy pártkülönbség nélkül... (Farkas István: Stréberkedés az egész! — Bu­chinger Manó: Nem kivánosi arra úgy sem senki! Az ország a választójogi reformot kí­vánja!) Elnök: Kérem, képviselő úr, ez napirend­előtti felszólalás. Itt nem lehet a választójog kérdéséről határozni! (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Halljuk Kóródit! Halljuk! Hall­juk) Kóródi Katona János: T. Ház! Méltóztas­sék megengedni, hogy pártkülönbség nélkül mindenkinek figyelmét, aki ennek a Háznak tagja, figyelmét felhívjam olyan körülmé­nyekre, amelyek felett napirendre nem térhe­tünk. Nem elég, hogy a megszállott területeken az ottani magyarságot másodrendű polgárok­ként kezelik, (Farkas István: Itthon is az! A magyar paraszt, a magyar nép itt is másod­rendű polgár! Nincs titkos választójog! Statá­rium van! — Malasits Géza: Kivétel nélkül másodrendű polgárok! — Elnök csenget.) ha­nem ezenkívül az utóbbi időben magyar állam­polgárokkal is olyan sérelmek történtek, ame­lyeket, hangsúlyozom, pártkülönbség nélkül kell elítélnünk. A trianoni békeszerződés következtében ennek a szerencsétlen országnak olyan határa

Next

/
Oldalképek
Tartalom