Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-53
422 Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1932 február 23-án, kedden. Üpy van! jobb felől és a középen.) Ezeket a bűnöket már sorozatosan hozták ide, sőt magam is voltam abban a helyzetben, hogy ezekről a bűnökről itt, a t. Ház előtt beszélhettem, de akkor nem hallgattam el az érdemeket sem. Erdeme az elmúlt kormánynak az, — és ezt le kell szögezni — hogy egy káoszból vezette ki ezt a szerencsétlen nemzetet és egy fundamentumot teremtett; az ennek fölébe emelt felépítményben lehet hogy hiba van, de ezen a fundamentumon tovább lehet építeni és a felépítmény hibáit is korrigálni és javítani lehet. Szent meggyőződésem szerint nincs is más fundamentum, amelyen a jövőt illetőleg építeni lehetne. (Rassay KarolvrDe melvik az a fundamentum 1) T. Ház! Egyet kell azonban értenem Hunyady Ferenc gróf igen t. képviselőtársammal abban, hogy a mai komolv időkben, amikor a problémáknak, a létkérdéseknek tömegei vannak a nemzet előtt, az igent, kormány tulajdonképpen tényleg súlvtalan és esip-csnp javaslatokkal foglalkoztatja a Házat. Bár nagy megnyugvás számomra az, hogy a legközelebbi napirenden az uzsoratörvény szerepel, mégis mePT kell mondanom, hogy vannak itt sokkal ésretőbb problémák. Itt van a tavaszi vetőmaghifpl, itt van a jövő termés értékesítésének problémája, itt van az ifjúság elhelvezésének problémája, (Üpv van! Üqy von! jobbfelol.) itt van a munkanélküliség. Egvszer már valóságos őszinteséggel szembe kell nézni az igazságokkal, keresni kell, kutatni kell azokat az okokat, amelyek a munkanélküliséget előidézik és meg kell találni az orvoslást, akár törvén vi avaslatokkal, akár más in•tézkedpsekkpl. akár pe^g kormányrendele+pkket. Megoldatlan a rokkantkérdés is, t. Ház. Ez a folyton fogyó, sokat szenvedett része a magyar társadalomnak jogíral megkívánhatja, hogv végre törvényesen intézzék el dolgait és kérdé a eit Ott van azn+án az összeférhet! enségi törvény. (Rassav Károly: Ez a baj. hogy nincs itt, csak ott!) és annvi minden más problémába a magyar jövőnek és a szomorú magyar jelennek. De ezek tulajdonképpen mind benne vannak az igen t. miniszterelnök úr programmiában. Azt hiszem, talán csak technikai akadálvai voltak annak, hogv ezek a törvényjavaslatok mes: nem kerültek a t. Ház elé és vnpçr nem vesztettem el a reménvt, sőt bízom abban, hogy az isren t. miniszterlnök úr ezeket a fontos kérdéseket minél előbb a Ház elé fogja^ hozni. Éppen ezért, szemben Hunyady Ferenc gróf igen t. képviselőtársammal. ••;, javaslom, hogy az elnök úr napirendiét méltóztassék elfogadni. (JfpJyesJéft a jobboldalon.) Elnök: Ki a következő szónok? Patacsi Dénes jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy a mai időben volnának fontosabb dolgok, mint azok, amelyek az elnöki napirendi javaslatban foglaltatnak, ezért részemről ezt a javaslatot nem fno-adhatom el Röviden csak arra akarok kitérni, hogy akkor, amikor a lapokból olvassuk korunknak egyik szomorú történetét, a Dréhr-féle fegyelmi ítéletet, az országgyűlés Képviselőházának ismét meg kellene fontolnia azt, hogy ez a kérdés véglegesen elintézhető-e máskép, mintha azt együttesen ki fogja vizsgálni úgy a m. kir. bíróság, mint pedig a magyar parlament bizottsága, mert vannak itt olyan kérdések, amelyeket másképpen, mint bizottsági vizsgálattal tisztázni nem lehet. És engedjék meg, — bármennyire méltányolom azt a 2-ondolatot, amely az előttem felszólalók szavaiból elhangzott, vannak kérdések, amelyekben összefogás addig nem lehet?éges % amíg nincs eliminálva az, ami az összefogást megakadályozza azok között, akiknek a közéletről magasabb felfogásuk van, akik nem tudnak megbarátkozni azokkal a dolgokkal, amik történtek. Ez relativitás, mert a politikában van relativitás. Azt hiszem, előbbutóbb el kell következnie annak a pillanatnak, amikor ezekben a kérdésekben a pártoknak állást kell foglalniuk. De engedje meg a t. Ház, hogy ezt a néhánv percet, amely rendelkezésemre áll, megragadjam, hofv más témákat is a Ház elé tudiak hozni. Nem ezt a módot akartam választani, én sürgős interpellációra vagy napirendé 1 őtti felszólalásra kértem engedélyt, de nem kaptam egyikre sem. (Rassay Károly: Elég furcsa dolog!) Szóvá akartam tenni azt a szerencsétlen eseményt, am elv választókerületem központjában^Pacsán zailott le. Azt hiszem, hogy azok után a jelenté°ek után, amelyeket hivatalos ebének részéről félhivatalos közlemény formájában láttunk, el fogják nekem hinni, — amennyiben én megp^vőződést szereltem róla — hngy annak a ielentésnek vannak részletei, amelyek egyáltalában nem fedik a valóságot és vannak részletei, amelyek téves beárítá^ban kprülnek a nagyközönség elé. Aimkor én ezt látom, tartozom az igazságnak azzal, hogy az első pillanatot megragadom, amely megadatik, hogy ezt a kérdést itt szóvátegyem. Itt olyan formában állíttatott be a kérdés, mintha tervszerű, hosszas izgatás eredményére volna visszavezethető, learalább részben, ami ott történt. En azt hiszem, hogy az, ami ott történt, nagyon .sok tekintetben — amint maid indokolni fogom — visszavezethető arra a lassú csigatempóra, amellvel kormányzatunk és közigazgatásunk az ügyeket elintézi. Hogyan lehetséges az- hogv po-v fői«náni előterjesztésre, amely általa felelőségének télies tudatában, sürgönvileg hétfőn tétetett, amelyben intézkedést kért olvan ügvben. amelyben, mint rá fogok térni, bár provizórikusan, már intézkedett is és kötelező ígéretet tett. a miniszteri válasz c°ak csütörtökön érkpzzék meg, amikor már intézkedni ké^o volt Megtörténhetett az. hop'v a községi előli árosáéból a bíró és az ep"vik elöljáró hétfőn bementek a főispánhoz- kérték őt, ho* 1 "^ lenien közbe. pr^közöT-ínn ki halasztást. A főisnán ígéretet tett nekik, hogv még hét-nyolc napi g nvnprcítak lebpt^ek, bevárhatlak a vájárt, elhaithatiák marháikat és amennyiben 10%-ot fizetnek, a többire nézve maid c ikerül halasztást kieszközölnie, de valamit kell nekik fizetni. Ezek hazamennek a községbe, kihirdetik ezt és akkor szerdán, a vásár előtti napon, megielenik c a endőrkísérettel az állami végrehaitó közear. Nem magától adódik-e. hop'v az a néo azt kérdezi, amint meg is kérdezte, hoary — tanúk előtt tette a községi bíró ezt a knelentést — ma már a főispán szavára sem lehet semmit sem adni? Engedelmet kérek, ki destruál? Az a_ kormányzat, amely saját közegét kihasználja a választásokon kortescélokra- de nem hallgatja meg őt akkor, amikor közérdekű szociális kérdésben előterjesztést tesz. Igaz, hogy a kormány füle nagyon sokszor nem is igen hallja meg a panaszokat és a szeme nem is igen látja meg a bajokat. Megtörtént, — a gyors tempóra példa ez — hogy Zala vármegye éppen azoknak a problémáknak tárgyalása
