Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-53

Àz országgyűlés képviselőházának 58. ülése 1932 február 23-án

t kedden. 413 sen nem jelenti azt, hogy minden kérdésben egyetértenék az előttem elhangzott felszólalásokkal, bár meg kell állapítanom, hogy sok olyan kérdést vetett fel mind Gaal Gaston, mind Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársaim, amelyekben pártunknak és politikai barátainknak felfogása azonosnak mondható. Először szorosan véve a törvényjavaslat lén^^ével kívánnék foglalkozni. Ez a törvényjavaslat éppen olyan időben kerül a liáz elé, amikor világháború van, csak nem katonai világháború, hanem egy gazdasági világháború. Es amikor a világháború alatt tapasztaltuk azt, hogy a magyar föld igenis, olyanok kezébe is került, akiknek soha lelki összeköttetése a magyar földdel nem volt, sőt foglalkozásuk szennt sem tartoztak azok közé, akik a magyar föld müvelésével töltötték volna el életüket, éppenúgy ennek a mai időnek is megvan a konjunkturális alkalma arra, hogy olyan kezekbe is jusson a magyar föld, mint amilyenekbe jutott a háború alatt, Márpedig mindannyian kifogásoljuk, előttem szólott Eckhardt Tibor képviselőtársam pedig különsöen kifogásolta azt, ahogyan ez történt. Engem és azt a pártot, amelynek nevében felszólalni szerencsém van, mindig egy gondolat vezet akkor, amikor a magyar földről van szó, s ez a gondolat az, hogy a magyar föld elsősorban olyanok kezébe jusson, akik a magyar földet nemcsak szívük szerint szeretik, hanem akik azt meg is tudják munkálni. (Téglássy Béla: Helyes! — Helyeslés jobb felől.) Ez a mi politikánknak az alapprincipiuma 20 esztendő óta és ezt senki kedvéért megváltoztatni nem fogjuk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nem lehet hangzatos jelszavak kedvéért feláldozni a magyar föld jövőjét. De Gaal Gaston igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ő mindig őszintén beszél és nem diplomatikus nyelven mondja meg azt, ami a szívén fekszik. Eckhardt Tibor t. képviselőtársam követte őt ebben a gondolatmenetben és ha Eckhardt Tibor és Gaal Gaston t. képviselőtársaim itt nyíltan és őszintén kifejtették és meg is mondották a maguk álláspontját, nincs is értelme áthallgatásnak, miután a sajtó is, a parlamenti pártok is foglalkoztak ezzel a dologggal; nyíltan kimondom, eokanazt mondják, hogy ez a javaslat antiszemita jellegű birtokpolitikai javaslat En, aki soha antiszemita nem voltam, akkor sem, amikor ez a Ház úgyszólván antiszemiták gyülekező helye volt, akkor is ki mertem mondani a magam meggyőződését, most sem fogom azt eltagadni. Mindenki tudja, hogy a bérbeadott birtokok kétharmad része zsidók kezében van. Mindenki tudja, hogy a legutóbb elmúlt két esztendőben megvásárolt birtokokat nagyobbrészt zsidók vették. Bocsánatot kérek, antiszemitizmus nyilatkozik meg ebben a tényben? Ez tény, ezt tagadásba venni penki sem tudja. Mert amikor ilyen ténnyel állunk szemben, akkor ezt a javaslatot nem úgy kell felfogni, mint antiszemita javaslatot, hanem mint nemzetpolitikai javaslatot, mint a magyar nép érdekében felszínre hozott javaslatot. (Egy hang jobbfelől: Ügyis fogjuk fel!) Gaal Gaston t. képviselőtársam azt mondotta, hogy már csak azért is le kellene venni ezt a jelentéktelen javallatot a napirendről, hogy azt a birtokpolitikai ügyosztályt, amely a földmívelésügyi miniszter úr rendelkezésére áll, meg lehessen szüntetni, mint felesleges adminisztrációs jelenséget. Birtokpolitikai ügyosztály volt Darányi Ignác idejében is. (Ügy van! a jobboldalon.) Emlékeztetek arra, hogy ennek más vonatkozása van. Amikor Darányi^ Ignác inaugurálta a nemzetpolitikai javaslatában a birtokpolitikai osztály megteremtésével kapcsolatosan a telepítési politikai kérdését, az is nemzetpolitikai tény volt. Es méltóztassanak csak visszaemlékezni, a magyar úri birtokokat Erdélyben az Aibina vásárolta meg. Mennyivel jobb lett volna, ha a magyar kormány kellő előrelátással beleszól ebbe a kérdésbe, megvásárolja ezeket a birtokokat és a magyar föidmívelő népesség kezére juttatja. Nem akarok most erről a kérdésről részletekben nyilatkozni, lesz arra majd alkalmam; de mégis azért hoztam elő ezt a kérdést, mert igenis, szükség van ilyen birtokpolitikai ügyosztályra még akkor is, ha ez a javaslat nincs meg. Én a munkanélküliség megszüntetésének azt a módját, vagy azt az injekciózását, amely az idei télen is folyik és amely éveken keresztül folyt, nem tartottam és nem is tartom helyesnek. A magyar töldmívelö népességet a magyar földbirtokra kell letelepíteni, a magyar földmívelő népességet az eladás alá kerülő magyar földbirtokokra kell elhelyezni, mert ezek a rendkívüli idők azt mutatják, hogy a közép- és kisbirtok nagyobb ellenálló erőt tudott tanúsítani a gazdasági válsággal szemben, mint a nagybirtokok legnagyobb része. Mélyen t. Ház! Ha ez igaz, akkor nem kell nekünk a felett gondolkoznunk, hogy vájjon közmukákat végeztesünk-e, de csak azért, hogy legyen kozmunüa. Ismerek olyan közmunkát, amtlynek az a lényege, hogy egy csatorna védőgátját egy méterrel felemelték, pedig még a nagy tiszai árvíz idején is két méterrel alacsonyabb volt a víz, mint a régi gát. Ilyen közmunkának semmi néven nevezendő értelme nincs, magyar földmívelő népességünket pedig nem szabad, hogy kiűzzük ebből az országból, hanem kezére kell juttatnunk az eladó magyar birtokokat. Nekem az a felfogásom, hogy nekünk, mint agrárpártnak, gondoskodnunk kell arról, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak megfelelő budgetszerű összeg álljon rendelkezésére birtokpolitikai célokra. (Helyeslés jobbfelől.) Én azt hiszem, hogy egyetlen párt sem akad, amely ezt a mi törekvésünket ne támogatná, ha valóban akarja a földmívelő nép boldogulását, a munkanélküliség megszüntetését és az állami és társadalmi rend megszilárdulását. Éppen ezért, én már most felhívom a t. Ház figyelmét arra, hogy nem megszüntetni kell a birtokpolitikai ügyosztályt, hanem pénzt kell a miniszter úr rendelkezésére bocsátani, akiben lesz energia ahhoz, (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) hogy a magyar földmívelő nénesség jövendőjét megfelelően szolgálja. (Téglássy Béla: Akié a föld, azé a haza!) Nagyon különös, hogy az agrárius oldalról, éppen azok révszéröl hallok ez ellen a javaslat ellen kifogásokat, akik akkor, amikor a földbirtokreformot tárgvaltuk, illetve azt előkészítettük, eredeti javaslatunk ellen foglaltak állást. Sok üres fecsegés hangzott el a közéletben arról, hogy mi volt ennek a földreformtervezetnek az eredetije. Már ebből a szempontból is szükségesnek tartom, hogy ezt megmondjam. Nagyon érdekes volna név szerint megnevezni azokat az urakat, akik akkor ebben a vitában résztvettek; nagyot nézne a t. Ház, ha én azokat az urakat itt név szerint citálnám, hogy akkor mit mondottak, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A mi eredeti javaslatunk az volt, hogy a törpe- és kisbirtokososztály részére kell adni földet és meg kell erősíteni ezt az osztályt, *7*