Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-52

Az országgyűlés képviselőházának 52 A Ház az előadó úr által javasolt pótlást elfogadta. Következik a 47. §. A jegyző úr felolvassa a szakasz szöveget. Patacsi Dénes jegyző (olvassa a 47—48. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 49. §-t.) Az előadó úr kíván szólani Erődi-Harrach Tihamér előadó: T. Ház! Indítványozom, hogy a szakasz utolsó két szava helyett a «tartoznék» szót vegyük fel. (Györki Imre: Tartozik itt mindenki már, akár így, akár úgy. — Derültség a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést a határozathozatalra. Kérdem: méltóztatik-e a 49. § eredeti szövegét szemben az előadó úr módosításával elfogadni, igen, vagy nem? (Nem!) A Ház az eredeti szöveget nem fogadja el, tehát a szakaszt az előadó úr indítványával jelentem ki elfogadottnak. Következik az 50. §. Kérem annak felolvasását. Patacsi Dénes jegyző (olvassa az 50—51. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a törvényjavaslatot a Ház részleteiben is letárgyalta. Annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirendünk szerint következik a földbirtokrendezés befejezése végett szükséges rendelkezésekről szóló 1928 : XLI. te. 6. §-ának módosításáról szóló törvény javaslat tárgyalása, (írom. 124, 133.) Az előadó Marschall Ferenc képviselő úr. őt illeti a szó. Marschall Ferenc előadó: T, Ház! Az 1928. évi XLI. te, amely a földbirtokrendezés befejezése végett szükséges rendelkezéseket tartalmazza, 6. §-ába azt az elvet iktatta be, hogy a földmívelésügyi miniszter a mezőgazdaságig ingatlanokra nézve kötött adásvételi szerződések tudomásulvételét abban az esetben is megtagadhatja, ha az állam elővásárlási joggal nem él. Kétségtelen, hogy ez a rendelkezés magánjogi, tehát elvi szempontból újszerű gondolatot vitt be a földbirtokpolitikai kodifikációkba, mert hiszen a sztrikt jog szerint és rendes körülmények között egy ingatlanelidegenítő jogügylet tudomásulvétele megtagadásának csak egy konzekvenciája lehet, mégpedig az, ihogy ha ilyen szerződés bemutatása után^ arról szereznek meggyőződést, hogy az a szerződés a közérdekbe ütközik s ezért tudomásulvételének megtagadása látszik célszerűnek, ez máskép ne történhessék meg, mint hogy az állami elővásárlási jog révén az állam vagy az állam által kijelölt egyén vagy szerv azonos feltételek mellett lépjen a jogügyleti vevő helyébe. Felvetődik itt az a kérdés, t. Ház, hogy mi volt mégis az a körülmény, amely az 1928 : XLI. törvénycikk 6. §-ába annak az elvnek beiktatását tette szükségesség hogy az állami elővásárlási jog gyakorlása nélkül is meg lehessen tagadni az ingatlanelidegenítő szerződések tudomásulvételét. Az első és főok az volt, hogy az állam már 1928-ban sem rendelkezett azzal az anyagi fedezettel, amely lehetővé tette volna az elővásárlási jog szélesebb keretekben való gyakorlását. Ennek a fedezetnek hiánya különösen akkor jelentett veszélyt, amikor nemzetvédelmi vagy magasabb földbirtokpolitikai okokból mégis mellőzhetetlennek látszott, hogy • valamely mezőgazdasági ingatlanra nézve létrejött , ülése 1932 február 19-én, pénteken. 379 adásvételi szerződés tudomásulvétele megtagadtassák, így a törvényhozásnak 1928-ban kénytelen-kelletlen arra az útra kellett lépnie, amely utat az 1928 : XLI. te. jelez. A törvényhozás már akkor is tisztában volt azzal, hogy ilyen messzemenő intézkedést megfelelő kautélákkal kell körülbástyázni. Három ilyen kautélát statuált az előbb jelzett törvény, mégpedig először abban a vonatkozásban, hogy kimondotta azt, hogy amennyiben az állami elővásárlási jog gyakorlása nélkül tagadtatik meg az ingatlanelidegenítő jogügylet tudomásulvétele, ez csak abban az esetben történhetik meg, ha ez a megtagadás az eladó anyagi romlásával nem jár. Másodszor kimondotta a törvény azt, hogy a földmívelésügyi miniszter ezt a jogát csakis egy erre a célra kreált magas bizottság meghallgatása után gyakorolhatja. A törvényhozás bölcsesége annak idején úgy intézkedett, hogy ebben a bizottságban a Felsőház két tagja, az Alsóház két tagja, továbbá az Országos Mezőgazdasági Kamara két tagja foglaljon helyet. A harmadik kautéla az volt, hogy kimondotta a törvény azt, hogy az ismertetett értelemben való megtagadásnak csupán a törvény életbelépésétől számított három évig van helye. Miután a törvény 1929. január 1-én lépett érvénybe, az előbb említett háromévi időszak a múlt év végén lejárt. A kormánynak most már mérlegelnie kellett, hogy vájjon azok az okok és körülmények, amelyek a három évre szóló felhatalmazás megadását tették szükségessé, fennállanak-e ma is, avagy pedig ma olyan körülmények között van-e a földbirtok, hogy ez a korlátozó intézkedés minden további aggály és aggodalom nélkül elejthető. A kormány megfontolásában a következő érvek sorakozódtak fel. Ami az államháztartási lehetőségeket illeti, egészen bizonyos, hogy költségvetési fedezet az állami elővásárlási jog szélesebb körben való gyakorlására ma még kevésbbé áll rendelkezésre, mint állott 1928-ban. Az sem lehet kérdéses, hogy azok az okok, amelyek annak idején szükségessé tették, hogy az állami elővásárlási jog gyakorlása nélkül is meg lehessen tagadni az ingatlanelidegenítő jogügylet tudomásulvételét, ma sokszorosan és talán az eddiginél is súlyosabb formában álla nak fenn. Hiszen köztudomású, hogy a mezőgazdaság rentabilitásának visszaesése folytán a mezőgazdasági ingatlanok olyan tömegben és olyan devalvált értékben kerülnek ma kínálatra, hogy nagyon közel fekszik az a veszély, hogy különösen a határszélen olyanok kezébe^ kerül a magyar föld, akiknek kezében nemzetvédelmi és nemzetpolitikai szempontból nem kívánatos, hogy legyen. (Esztergályos János: A magyar földet magyaroktól is elvették és elszedték. — Zaj.) Ennélfogva a kormányzat elgondolásában elkerülhetetlennek látszott, hogy a szóbanfqrgó korlátozó rendelkezés a törvényozás további intézkedéséig meghosszabbíttassék. Ezt a célt szolgálja ez a törvényjavaslat, amely olyképpen intézkedik, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak megadott az a jog, hogy az elővásárlási jog gyakorlása nélkül is megtagadhassa az ingatlan elidegenítő jogügylet tudomásulvételét, a törvényhozás további intézkedéséig hatályban marad. A történeti hűségnek tartozom azzal, hogy beszámoljak a Háznak arról, hogy amikor az együttes bizottság ezt a törvényjavaslatot tárgyalta, az ott lezajlott vitában nagyon pregnánsan domborodott ki az, hogy a jövő célkitű-