Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-51

354 Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1982 február 18-án, csütörtökön. Miniszter úr, ilyet a nyilvánosság előtt konzekvenciák nélkül mégsem lehet állítani. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Ezt megcáfolni nem lehet!) Konkrétumokat leszek bátor felhozni az ellenkezőnek a bizonyítására, amit a miniszter úr állított. Nem a magyar állam az, amely a szociális gondoskodás terén vezet, ellenben a magyar állam az, amely a legutolsók között kullog ezen a téren. T. Képviselőház, a magyar állam csak addig ment el a szociális biztosítás kiépítése terén, ameddig elmennie muszáj volt. Csak annyit adott ki magából, amennyire^ az ipari munkások szervezkedései rászorították. (Zsitvay Tibor igazság ügy miniszter: Most mondta a képviselőtársam, hogy elismeri, hogy valamiben vezetünk.) Miniszter úr. hol van a mezőgazdasági munkások biztosítása, hol van a mezőgazdasági munkások biztosítása betegség esetére, baleset esetére, aggság és rokkantság esetére, hol van az anyasági védelem, a csecsemővédelem a magyax mezőgazdaságban? Nagyon sokszor szeretik hangoztatni, hogy mi par excellence mezőgazdasági állam vagyunk, tehát minden kérdésben, minden problémánál első kérdés a mezőgazdaság érdeke, tehát a mezőgazdasági munkások érdeke is beletartozik ebbe. Hol van a mezőgazdasági munkások biztosítása, noha már 1903-ban keletkezett egy országos határozat, amely kötelezte a kormányt, hogy a mezőgazdasági munkások szociális biztosítására vonatkozó törvényjavaslatot terjesszen elő. 1903 után, 1907-ben, az ipari és kereskedelmi munkások betegség és baleset biztosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása során, újabb országos határozat kötelezte a kormányt arra, hogy a mezőgazdasági munkások biztosításáról is terjesszen elő megfelelő törvényjavaslatot. 1903-tól a mai napig jókora idő, majdnem három évtized múlt el s 1907 óta két és fél évtized, és a magyar mezőgazdasági proletariátus még mindig nincs biztosítva kötelezően sem betegség esetére, sem baleset esetére, sem aggság, rokkantság esetére, sem az anyaság esetére. Hogy lehet tehát azt mondani, mikor kétmillió mezőgazdasági proletár él ebben az országban, amely teljesen el van hanyagolva szociális szempontból, hogy lehet megkockáztatni miniszteri székből azt. hogy a szociális r gondoskodás terén, a szociális biztosítás terén a magyar állam ment el a legmesszebbmenő határig?! (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: En nem kockáztattam, én tudtam, hogy mit mondok!) T. miniszter úr, a szociális biztosításnak egy legújabb területe Magyarországon teljesen megmunkálatlan. Ertem ezalatt a munkanélküliség esetére való biztosítás területét. Ez ennek a kornak szükséglete, mert ebben a korban fejlődött ki annyira a technikai haladás és ennek következtében a termelés, hogy a munkanélküliség problémája nyomult előtérbe, amely probléma ma nem átmeneti probléma, hanem állandó problémája az egész társadalmi és gazdasági életnek, mondhatnám az egész emberiségnek. Es ezt a szociális kötelességét a magyar állam és a magyar kormány tökéletesen, mondhatnám száz százalékig elhanyagolta. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Más államokban államformára való tekintet nélkül igyekeztek a munkanélküliség esetére ^ valamilyen könnyebbséget, valamilyen enyhülést behozni és rendszeresíteni s mondhatnám, hogy Magyarország az egyetlen áh Jam, amelyben a munkanélküli munkás, az állástalan hivatalnok, szóval az elesett ember teljesen védelem nélkül áll. Ha nem lettek volna

/ meg a munkásságnak a kiépített régi, teljesítőképes szervei, amelyek ma, sajnos, kimerülő félben vannak, a magyar munkások ezrei éhen fordultak volna fel az utcán a nélkül, hogy a kormánytól kaptak volna mást, mint fegyvert és börtönt. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Egy munkanélküli se kapott se fegyvert, se börtönt! — Farkas István: De bizony kaptak! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem tudom, hol kapnak, de Magyarországon nem! — Farkas István: Elmegy koldulni és becsukják! Mit csináljon? — Peyer Károly: Koldusrazziákat rendeznek, tehát megvan a börtön! Kenyeret nem tudnak adni! ~ Zaj.) Kérdem, mikor az a munkanélküli végső elkeseredésében kiviszi rongyait az utcára s figyelmeztetni meri a társadalmat, hogy ő is itt van, jogai vannak és érvényesíteni akarja jogait, amikor akar vagy követel a maga számára valamit, akkor ki van ott vele szemben, kit vonultatnak fel vele szemben, talán a szociális szabályokat, vagy rendelkezői eket, vagy a szociális institúciókat? Nem! A rendőrt talpig felfegyverezve, aki vagy levágja ott az utcán, vagy beviszi, leigazoltatja s ott tartja 24 óráig s azután bíróság elé állítják. így intézik el Magyarországon a munkanélküliség problémáját ugyanakkor, mikor a miniszter az ország színe előtt jelenti ki, hogy a szociális biztosítás terén Magyarország ment el a legmesszebb menő határig. T. Ház! Nekem kötelességem volt ezzel a kijelentéssel a történeti és anyagi igazságnak megfelelően egy kontratézist beállítanom és egyúttal felhívom a kormány és a miniszter úr figyelmét arra, hogy ha valóban súlyt helyeznek arra, hogy a szociális gondoskodás terén az államok sorában előkelő helyet foglaljunk el, —- úgy láttam a miniszter úr kijelentéséből, hogy erre súlyt helyez, mert különben nem hangsúlyozta volna ki, hogy mi^ mentünk el legmesszebb a szociális biztosítás terén — akkor méltóztassék a problémákhoz hozzányúlni, akkor méltóztassék a mezőgazdasági munkások teljesen elhanyagolt szociális biztosítását elővenni, azt munkálni, azt szabályokba, törvényekbe önteni, életbeléptetni és méltóztassék végre a munkanélküliekről valamilyen becsületes európai formában gondoskodni. (Büchler József: Elsősorban visszaadni az autonómiát!) T. Képviselőház! Azt mondotta a miniszter úr, hogy a magyar ember minden fórumot szexet kimeríteni a pereskedés terén. Hát lehet, én nem tanulmányoztam a többi náció idevonatkozó tulajdonságait, nem tudom, hogy más országok polgárai és jogkereső közönsége milyen viszonyban áll a fórumok kimerítésével, lehet, hogy más országok népe is kimeríti a rendelkezésére álló fórumokat a különböző jogterületeken, de ha a magyar ember ebben speciális típust képvisel, úgy ennek, merem állítani, nem a magyar ember, hanem a magyar közviszonyok az okai. Miért merít ki a magyar ember minden fórumot, amely rendelkezésére áll? Mert a magyar embernek nagyon keserű taoasztalatai vannak az igazságszolgáltatás és általában a jogszolgáltatás terén. Miniszter úr, ön. mint az igazság legfőbb őre, Ön, mint az ország pecsétőre, nagyon jól tudja, hogy az összeomlás utáni időkben a gyorsított tanácsok eljárása, ez a forradalmi bíráskodás, amely semmiben sem különbözik semmiféle forradalmi bíráskodástól,