Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-51

Az országgyűlés képviselőházának 51. magasabb bíróságok vezetői a jogorvoslatban, a joggyakorlatban, a jogalkalmazásban egyenlőtlenségeket és eltérésedet, azonnal kezdeményezhetik a jogegységi döntéseket. A jogegységi elöntésekre pedig a budapesti tábla lesz az egész országra nézve illetékes, mint ahogy ezekben az ügyekben a második fok általában az egész országban a budapesti tábla lesz, tehát a jogegyseg kifogástalanul biztosítva is van. Még egy pillanatra kérem a t. Ház türelmét, hogy foglalkozzam a kisebbségi véieménynyel. A kisebbségi vélemény azt mondja, hogy olyan szociális bíráskodás kell, amely a szociális biztosításnál az érdekeltekre tekintettel van s azokra való tekintettel kell azt megszerkeszteni. Megnyugtathatom az igen t. Házat, hogyha van javaslat, amely éppen a szociális biztosításban érdekelteknek azt a legfőbb érdekét óhajtja, hogy az eddigi lehetetlen állapot megváltoztatásával most már ügyeiket gyorsan és éppen olyan jól lássák el, akkor ez a javaslat az. Azt is méltóztatik mondani," hogy ingyenessé kell tenni. Méltóztassék elolvasni a megfelelő szakaszt. Itt már nem keli kérni ezeknél az ügyeknél a szegénységi bizonyítvány útján a szegényjogot, hanem általában mindenkit megillet az, akiről úgy első rátekintésre a bíró látja, hogy az ő kereseti viszonyai olyanok, hogy neki az ingyenperelést meg kell engedni. Itt sincs mit követelni tehát, hogy ezen változtasson a törvényszerkesztés. Kívánja, hogy gyorssá tegyük ezt a bíráskodást. A javaslat minden szava ezt a célt óhajtja. Bár tudom, hogy a leggyorsabbító szakaszt, a 45. §-t, ahol az évekig elhúzódó utólagos szemléket meg akarjuk előzni, éppen arról az oldalról kifogásolták a bizottságban. Kíván olyan javaslatot, ame-y meghagyja az ülnöki rendszert. Méltóztatik látni, hogy tisztán azért, hogy a megnyugvást szolgáljam, jogelvi kifogásaim dacára, az ülnöki rendszert ez a javaslat meghagyta. Nem marad tehát más, mint egy

t olyan kifogás, amelyben a kisebbségi vélemény voltaképpen egyet akarna, hogy szaporítsuk a létszámot. Méltóztassék tehát tudomásul venni, hogy ebből az egyetlen okból nem vagyok hajlandó a kisebbségi véleményt elfogadni, de az összes többi, amit kívánnak, benne van ebben a javaslatban, amelyet teljes megnyugvással és meggyőződéssel, úgyis mint jogász, úgyis mint a munkásbiztosítási ügyeknek régi ismerőse és barátja, nyugodt lelkiismerettel ajánlok a t. Háznak elfogadásra. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Kíván az előadó úr szólani? Erődi-Harrach Tihamér előadó: Nem kívánok! Elnök: A zárszó jogán megilleti a szó Györki Imre vagy Propper Sándor képviselő urakat, mint a kisebbségi vélemény előterjesztőit. Propper Sándor: T. Képviselőház! Én természetesnek találom azt, hogy az igazságügyminiszter úr az ő alkotását itt védelmezi és igyekszik azt úgy feltüntetni, mint amely nemcsak jó, hanem kívánatos is. Magam részéről sajnálattal, nem tudok osztozkodni ebben az optimista felfogásban, amelyet a miniszter úr ehhez a javaslathoz fűzött a szociális gondoskodást illetőleg és ettől a javaslattól nem várok javulást. Nagyon félek, hogy az események megint engem, illetve minket fognak igazolni, akiket már oly sokszor igazoltak az események. Természetesen a többség erejével és ha

r ülése 1932 február 18-án, csütörtökön. 353 talmával az alkotások elején lehet érvényesíteni ily akaratot, a yégén. azután a gyakorlatban kitűnik, hogy nem azoknak volt igazuk, akik a többség jogán szorgalmazták az ilyen intézkedést, hanem azoknak, akik a kisebbség részéről tápláltak aggályokat. Mélyen t. Képviselőház! A miniszter úr azt mondotta, hogy szíve szerint foglalkozik ezzel a kérdéssel. En ezt nem is vitatom, viszont ki kell jelentenem, hogy én is és mi is, szívünk szerint foglalkozunk ezzel a kérdéssel, hiszen a szociálpolitika és a szociális gondoskodás bennünket érdekel elsősorban. A dolgozó tömegek vannak benne életérdekeikben érintve s nagyon érdekes, hogy a miniszter úr tisztán jogi szempontokból kiindulva, tagadta például a szakszerűség jelentőségét ebben a kérdésben és ha bele is ment a bizottságban az ülnöki rendszerek lecsökkentett minőségű ^ formájába, mégis, most záróbeszédében is, kvázi az ülnökökkel szemben foglalt állást. Én arra vagyok bátor felhívni az igen t. miniszter úr ii&yeimet, hogy az ülnöki rendszer a jogszolgáltatás Dan ntm olyan nagyon rossz, mint a javaslat indokolása mondja és mint ahogy azt a miniszter úr az iménti záróbeszédében is állította. Miért van például ülno&i rendszer a tözsdebíroságnáll Miért van az ülnöki rendszer a karteilhiroságnal? Miért van ülnöki rendszer a kereskedelmi és pénzvilágban szokásos választott bíráskodásnáli Valószínűleg azért, mert ezekben a kérdésekben gyorsan és szakszerűen kell ítélkezni és dontéseüet hozni, márpedig tisztelettel kijelentem, hogy nincs sürgősebb, nincs gyorsabb tennivaló a jogszolgáltatás terén, mint a maga szociális jogát kereső munkás részére az igazságot kiszolgáltatni és kiszolgálni. Ha tehát ennél a szakbíróságnál a kereskedelmi és pénzügyi éleiben helytálló és szükséges az ülnökrendszer, vájjon miért ne volna szükséges a szociális bíráskodásnál, ahol — amint tegnap különvéleményem megokolasában mondottam — az életről van szo? Itt munkáscsaladok exisztenciájáról, munkások egészségéről, munkasok munkaképességének helyreállításáról van szó. Hát ha valahol van jogosultsága szakszerűségnek, a gyors eljárásnak, tehát a szakszerűség szempontjából ülnöki rendszernek, úgy ez a jogterület az, ahol a legnagyobb szükség van erre a bíráskodási metódusra. Azt mondja a miniszter úr, hogy az ügy érdekét és a naunkástömegek érdekét nem lehet szolgálni azzal a rendszerrel, amelyet mi a kisebbségi véleményben hangoztatunk és akarunk, hanem azzal a módszerrel, amelyet ez a törvényjavaslat ölel fel. Megint nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt elfogadjam, mert nekem a gyakorlatban ellenkező tapasztalataim vámnak. A miniszter úr hivatkozott arra, hogy neki mái fiatalkorában alkalma volt foglalkozni ezekkel a kérdésekkel és így módjában volt a dolgot megismerni. Engedelmet kérek, nekem is módomban volt. Benne dolgoztam a szociális biztosításban jó másfél évtizedig, igen alaposan ismerem, ezt a kérdést és tudom, hogy mit jelent az, ha ezen a téren restanciák vannak. Tudom, mit jelent az, ha a szociális biztosítás terén a munkást nem szolgálják ki gyorsan és kielégítő módon. Tudom, mit jelent az, ha a szociális bíráskodás elhibázott jogszabályok alapján működik vagy működnék, tudom, mit jelent általában az„ ha az ilyen, igényeket nem elégítik ki. A miniszter úr egy kitérő mondatában azt mondta, hogy a magyar állam a legmesz* szebb ment el a szociális gondoskodás terén. 49*