Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-51

Az országgyűlés képviselőházának S1, ütése 1932 február 18-án, csütörtökön. 547 be az építkezésknél is, a gépi erőt most már nemcsak a téglák felemelésével, a habarcskeverésnél alkalmazzák, hanem a föld kitermelésénél is. Ennek folytán, mint már előbb is jeleztem, megállapítja azt a sajnálatos tényt, hogy a munkanélküliség száma nagymértékben. növekszik, a gépek beállításával és a megfelelő védőkészülékek hiánya következtében pedig^ a balesetek száma mind nagyobb és nagyobb mértékben növekszik. Ezzel kapcsolatban fejtegetése később odakonkludál, hogy az iparfelügyelők megállapítása szerint az okokat másban is kell keresni és szabályozni. Megállapítja, hogy a gépek mellett dolgozó munkások nagyrészt tanulatlan emberek, egyszerű napszámosok, akiket rövid ideig tartó alkalmazás után a gépekhez odaállítanak. Legtöbbjük nincs tisztában a gép jelentőségével és veszedelmeivel, tudatlanságukban később vakmerővé lesznek és ebből származik igen sok baleset. Másik megállapítása, amelyről szociális vonatkozásban ismételten . szólnom kell, az, hogy nagymértékben alkalmaznak tanoncokat, ifjúmunkásokat, a képzettebb, tanult es felnőtt munkások helyett és ezek már — majdnem azt mondhatni — jórészt tanonckorban kerülnek baleset állapotába, vagy egészségük támadtatot meg, akik egész életükön át megterhelik a társadalombiztosítást. Ezzel a megállapítással kapcsolatban figyelmébe ajánlom a kormánynak azt a törekvésünket, hogy a tanult munkásoknak az általunk kívánt képesítést meg kell adni. Az elmúlt esztendőben az építkezési szerencsétlenségek következtében maga a munkásság állott elő és azt kívánta a kereskedelemügyi miniszter úrtól, hogy a betonépítkezéseknél, ahol ma már bizonyos szakmabeli kénesítés fejlődött ki, a betonmunkát ipari szakképesítéshez kössék, mert nagyon sok kellemetlenség, szerencsétlenség és haláleset származik abból, hogy a munkaadók mindig az olcsóbb munkásokat keresik, s mivel a szakmunkásokat jobban meg kell fizetni, azokat kicserélik és tanulatlan embereket alkalmaznak. Az iparban már nagy gyakorlatot és szakképesítést nyert munkásoknak az a kívánságuk, hogy^ ezeket a munkálatokat csak ők, a szaképesítéssel rendelkezők, végezhessék. Ezt már a munkaadók egyrésze is magáévá tette és ez feltétlenül szükséges is abból a szempontból, hogy az ipar terén leegyszerűsítsük ezeket a nagy számokat, hogy kevesebb^ legyen a baleset, kevesebb legyen a szerencsétlen ember a magyar iparban. Akkor ezzel azt a célt, amelyet a kormány pénzügyi téren el akar érni a maga háztartásában, ezekben az intézményekben is, a szociális társadalombiztosítási intézményekben is úgy kell biztosítani, a rászorultak járandóságát úgy kell növelni, hogy az ilyen esetek számának csökkentésével mentől kevesebb ember szoruljon a társadalombiztosítás segítségére, mentől kevesebb pert vigyenek a bíróság elé, hogy a kevesebbet jobban lehessen kiszolgálni és ő elveszetett munkaerejének nagyobb értékelésében találhassa meg a kárpótlást. Igen t. Ház! Az iparfelügyelői adatokat azért voltam bátor a Ház elé hozni, ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy azt az intenciót, melyet ez a törvényjavaslat el akar érni, a takarékosságot a perek számánál, átvigyük a munkásélet olyan területeire is, ahol megfelelő berendezkedéssel, figyelemmel, a felfedett hibák javításával a megismétlődő kihágások szigorú büntetésével és ellenőrzésével elérhetjük azt, hogy ezekben a nagyon helyesen felépített társadalombiztosító intézményekben a legegyszerűbb igazság érvényesüljön. A miniszter úr javaslatát, mivel a mai állapotokat a szükséghez mérten javítani és az államháztartás helyzetét könnyíteni akarja, az általános tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Peyer Károly! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Ki a következő szónoki Petrovics György jegyző: Kertész Miklós! Elnök: Nincs itt. Ki a következői Petrovics György jegyző: Farkas Gyula! Farkas Gyula: T. Képviselőház! (Halljuk! Haltjuk! joböteLöl.) Azzal az elhatározással iratkoztam fel a javaslathoz, hogy azt tisztán jogi szempontból — minden melléktekintet nélkül — fogom elbírálni és így fogok vele foglalkozni. A t. szociáldemokratapárt magaviselete és. felszólalása azonban arra kényszerít, hogy mielőtt az ügy tárgyalására áttérnék, néhány rövid megjegyzést tegyek. Az egyik az, hogy szociáldemokrata oldalról hangzott el az a szemrehányás, hogy egy ilyen fontos szociális javaslat tárgyalásánál az ülést teljes érdektelenség jellemzi, és íme, meg kell állapítanom, hogy a szociáldemokrata padok teljesen üresek és ennek a speciálisan munkásviszonyokat, a munkásjólétet érintő törvényjavaslatnak tárgyalásánál egyetlen-egy szociáldemokrata képviselő sincs jelen, (Kórócli Katona János: Távol vannak!) A másik az, t. Képviselőház, hogy ezt a javaslatot a szociáldemokratapárt lelszólalói úgy állítják be, minthogyha ez az egész az ő ellenzésükkel, az ő akaratuk és az ő tiltakozásuk ellenére hozatott volna ide a Ház elé. Arranézve, hogy ez a kifogás mennyiben nem állhat meg, méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy a javaslathoz a szociáldemokratapárt részéről Györki Imre és Propper Sándor képviselőtársaim kisebbségi véleményt jelentettek be, amelynek tartalma a következő (olvassa): «Az ülnöki rendszer az alsóbíróságoknál megmarad. Ha az ülnökök a tárgyalásról elmaradnak, az nem lehet ok a tárgyalás elhalasztására. Az ülnökök csak igazolt munkabérveszteségük megtérítésére tarthatnak igényt. A munkabérveszteség címén kifizethető összeg maximális értékét az igazságügyminiszter megállani that j a.» Ebből a kisebbségi véleményből az következik, — mert hiszen nincs indítvány a javaslat visszavonására, sem a javaslatban foglalt rendelkezések módosítására — hogy a szociáldemokratapárt kizárólag ezeket az intézkedéseket tartotta elfogadhatatlanoknak és ezeket tartotta megváltoztatandónak a törvényjavaslatban. Mármost felolvasom azt, hogy ezekben a kifogásolt kérdésekben a törvény miképpen intézkedik. Előrebocsátom, hogy elsőfokon járásbíróságok járnak el. A javaslat 2. §-a a következőket mondja (olvassa): «A kir. járásbíróságok ítélőbíróból, továbbá egy munkaadó és munkavállaló ülnökből álló tanácsban járnak el.» Tehát az ülnökrendszer az alsóbíróságnál tényleg megmarad. Továbbá: «Ha valamelyik ülnök szabályszerű idézésre nem jelenik meg, vagy eltávozik, a bíróságülnök közreműködése nélkül jár el.» Ez a második követelménynek honorálása. A harmadik: «Az igazságügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértően az ülnökök részére munkabér veszteségük megtérítésére rendelettel