Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

Az országgyűlés képviselőházának 50. (Csikvándi Ernő: Nem újság. Már a párt foglalkozott vele!) En arról nem tudok, mert nem vagyok tagja az egységespártnak. (Csikvándi Ernő: Azért mondom!) Köszönöm a felvilágosítást, de közbeszólás alakjában méltóztassék talán a határozatot is elmondani, mit méltóztattak határozni, mi az intézkedés ebben a kérdésben. Mert — mint mondottam — nem vagyok beltagja az egységespártnak, (Szeder Ferene: Kernelem, nem is akarsz lenni!) de nem vagyok kültagja sem, így nem vagyok informálva. De borsodmegyei képviselő vagyok én is, és mivel nem került nyilvánosságra a mezőkövesdi járás képviselőjének állásfoglalása, intervenciója ebben a kérdésben, én hozzám fordultak ezek a munkások, s én készséggel vállalkoztam ennek az ügynek bolygatására és tisztázására. Méltóztassék tudomásul venni ezt a viszont közbeszólásomat. Hogy azon a vidéken milyenek a viszonyok, arra vonatkozólag egy nagyon rövid statisztikai adatot vagyok bátor felhozni. 1929-ben 229 munkaszerződés köttetett Mezőkövesd nagyközség községházánál. 1930-ban már csak 193, 1931-ben pedig már csak 146 munkaszerződés köttetett. A múlt !

hét folyamán voltam Mezőkövesden és tiszteletemet tettem a község másodjegyzőjénél, aki ezekkel az ügyekkel foglalkozik, ezeket a hiteles és hivatalos adatokat ő volt szíves

t rendelkezésemre bocsátani. Egyúttal arra a kérdésemre, hogy mi van ebben az évben, azt a szomorú választ adta ezelőtt egy héttel, „hogy — sajnos —- teljesen kész munkaszerződés az idén még egy darab sincs, aláírva még egyetlenegy szerződés sincs, előkészület alatt van négy-öt munkaszerződés, az 1929-ik évbeli 229 és a tavalyi 146 munkaszerződéssel szemben. Amikor a jegyző urat megkérdeztem, hogy mit gondol, mi a magyarázata annak, hogy a munkáskereslet annyira megcsappant, akkor a jegyző Úr azt mondotta, hogy az ő felfogása az, és ezt tapasztalatból tudja, hogy a legtöbb munkást a gazdaságok a cukorrépa-termeléshez, a cukorrépa-műveléshez vitték. Miután a nemzetközi cukorkartell — égjen meg valamennyi kartell, tiszta szívből kívánom — a cukorrépatermelést Magyarország rovására szabályozta, így a magyar cukorkartell is ennek megfelelően a cukorrépatermelőknél a cukor répatermelést leszorította a minimumra. Ennek következménye az, hogy a legtöbb mezőgazdasági munkást igénylő cukorrépatermelés leredukálódott. Most tehát a mezőgazdasági munkásságot ezért nem keresik. (Csikvándi Ernő: Nincsenek szerződések^ a cukorgyárakkal!) Hát hiszen ezt magyarázom, talán nem tetszett idefigyelni. T. Képviselőház! T. földmívelésügyi miniszter úr! Evvel kapcsolatban méltóztassanak megengedni, hogy általában szóvátegyem az aratási szerződések körül történő mizériákat- A földmívelésügyi minisztériumnak van egy még életben lévő rendelkezése, amely szerint' a mezőgazdasági munkásokat minden községben elsősorban az odavalók közül kell alkalmazni. Hiszen ez természetes is. Nagyon rossz vért szül az illető községben, ha az odavaló földbirtokos, az odavaló mezőgazdaság más község-bői hoz munkásokat, munkaerőt, az odavalók pedig kénytelenek messzebbre vándorolni megélhetésük biztosítása céljából. Ezt az anomáliát akarja lehetetlenné tenni a fennálló miniszteri rendelet. Köztudomású azonban az is, hogy ez a miniszteri rendelet nem túlságosan védi meg a mezőgazdasági munka- • sokat, mert hiszen annak vannak kis és nagy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. IV. ülése 1932 február 17-én, szerdán, 329 kapui bőven. Benne van az az egészen várkapuszerű kibúvó is, hogy csak abban az esetben köteles odavaló földbirtokos, odavaló gazdaság helybeli munkást alkalmazni, ha azok egyenlő feltételek mellett vállalkoznak a vidéki munkássággal. Mindjárt elmondok egy érdekes dolgot. Egyenlő feltételek mellett vállalkoznak száz és száz községben, nemcsak Borsod megyében, hanem más vármegyékben is a mezőgazdasági munkások, és még sem alkalmazzák az egyenlő feltétel mellett sem a helybeli munkásokat a község urai, egyszerűen egy igen lényegtelen, kis ügy miatt. Es ez mutatja ebben a keresztény hon-hazafias országban hazafiságnak és a kereszténységnek csak a szájon való viselését és a valóságban való be nem tartását. A helybeli mezőgazdasági •• munkásságot nem akceptálják, nem alkalmazzák azért, mert az a szalmára számot tart, ami az aratórészből neki szalma jut, ha ott lakik, hazaviszi, és nagyon sok vidéken úgyszólván ez az egyetlen téli tüzelője a mezőgazdasági lakosságnak. A vidéken lakó, a hatodik, hetedik, tizedik községben lakó mezőgazdaságig munkás nem reflektál erre a szalmajárandóságra, mert többe kerül neki a hazafuvarozás, mint amennyit a szalma ér. Ezen egyszerű, kicsinyes ok következtében a magyar gazdaságok, a magyar gazdák, a legfőbb hon-hazafiak nem alkalmazzák a helybeli munkásokat, mert azt a kis szalmamennyiséget, amelyet aratórészben oda kellene adniok a mezőgazdasági munkásnak, meg akarják takarítani. Ez a magyarázata annak, hogy most már egész gyakorlattá válik, egész nagy vidékeken elterjed, hogy a helybeli munkásokat nem szívesen alkalmazzák, a földmívelésügyi minisztérium intenciói ellenére. T. Ház! Ezt a kérdést nagyon fontos és sürgősen rendezendő kérdésnek tartom, mert nagyon félek, hogy úgy járunk vele, mint a segélyakcióval: elkésünk. Már pedig méltóztatnak tudni, hogy az ilyen kérdéssel elkésni nagyon nagy baj, mert azután nem lehet rajta olyan könnyen segíteni. Ezek az állapotok már fokozatosan láthatók a negyedik esztendő óta, tehát ezekkel a kérdésekkel kellett volna már ezelőtt is foglalkozni, de amennyiben a mélyen t jelenlegi földmíveíé

c

ügyi miniszter úrnak elődei nem foglalkoztak e7zel a kérdéssel, én elhatároztam, hogy kipróbálom az új földmívelésügyi miniszter úr jószándékát és merészségét. Mert koncedálom, hogy itt egy földmívelésügyi miniszternek merész legénynek is kell ám lennie, mert akármilyen kis motalkó ügybe belebukik, ha a gazdák és a mezőgazdasági munkásság érdekei mellett kardot mer rántani. Ügy értesültem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr bátor legény, erős legény a talpán, méltóztassék talán kezébe venni ezt a dolgot és szembeszállni ezzel az óriási nagy, fenyegető veszedelemmel. A mezőgazdasági munkások nagyon roszszul kerestek az egész nyár folyamán, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy a termés hogyan sikerült a múlt esztendőben. Mosit egész télen át nagyon kiéheztek az amúgyis keveset kereső munkások s most még nem hiányzik egyéb, csak egyes vidékeken tízezer számra maradjanak aratási szerződés és summás szerződés nélkül a mezőgazdasági munkások, azután a nyár folyamán majd lesz kapkodás holmi inségmunka után, amelynél azután nem jelentik be őket a betegsegélyzőbe és ugyancsak jön a másik illetékes minisztérium, amely majd ezt a rendelkezést fogja megcsinálni és azután lesz 45