Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

324 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni! Dinich Ödön: ... akkor az ellenzéki pártoknak van legkevesebb okuk arra. hogy hálával gondoljanak a községi közalkalmazottakra, mert az elmúlt országos választások alkalmával éppen a községi közalkalmazottak részéről tapasztalhatták az elnyomatásnak azt a formáját, (Brogli József: Azoknak nincs is hatalmuk!) amely az a községi közalkalmazottakat az ország közvéleménye előtt egyáltalában nem tette szimpatikussá. (Zaj. — Elnök csenget.) Ha mégis szót emelek a községi közalkalmazottak sérelmei ügyében,, akkor ezt részint pártom utasítására teszem, mert hiszen nagyon sokan szeretik a^t hangoztatni, természeteden bizonyos politikai háttérrel, hogy a mi pártunk a közalkalmazottaknak eUensége, hogy Gaal Gaston a köztisztviselőknek ellensége, pedig ezt csak feltételezni is ... (Mikeez István: Meleg barátja!) Igen, meleg barátja azoknak a közalkalmazottaknak, akik megmaradtak az asztaluk mellett akik végzik a kötelességüket, akik nem panamázuak. akik nem adják oda magukat hóhérszolgálatra, akik nem tesznek olyanokat, mint tettek legutóbb is a, képviselőválasztások alkalmával. (Jánossy Gábor: Hóhérszolgálatot nem tesznek! — Moizes János: Mondjak, hogy sintérmunkát! — Zaj.) Valamennyien tudiuk, hogy ők voltak a kormánynak a leghűségesebb, legodaadóbb, minden erővel küzdő alkalmazottai, akik a nolitikai érdekek céljának áldozták fel minden erejüket. (Brogli József: Nincs is hatalom a kezükben. — Zaj. — Elnök csenget.) Nem is nekünk kellene a ^községi közalkalmazottak érdekeiért, síkra szállannnk. hanem elsősorban a kormánynak volna kötelessége, hogy azoknak az embereknek, akik mindenüket odaadták a hatalomnak. ÍMoizes János: Akiknek köszönhetik a mandátumukat!) most ne ó^v fizessenek, mint ahogyan fizettek, ne adiák nekik azt, amit adtak most: három hónapi koplalást, meg a községi közalkalmazottak a járandó«á— mert hiszen három hónán óta nem kapják gukat (Moiws János: Be főhercegek kapnak nagy nyugdíjakat! — Zaj.) Lehetnek közöttünk ellentétek, vannak is keserűségek a választásokból kifolyólag, de mi, amikor itt szót emelünk a községi közalkalmazottak érdekében, akkor nem a személyeket nézzük és ^elfelejtjük — amennyire lehetséges — a keserűségeket, hanem az igazságért szállunk síkra, mert attól félünk, hogy ezeknek a fizetéseknek elmaradása még nagyobb nyugtalanságot fog kelteni az országban, mint amilyen nyugtalanság máris van. Tagadhatatlan, ezt valamennyien tudjuk, a túlsó oldalon ülő képviselőtársaim is tudják éppen úgy, mint ml itt, hogy az országban a lakosság meg van rettenve, pénz nincs sehol, pénzt sehonnan sem kapnak és máris az a hír járja országszerte, hogy a pénz elfogyott, hogy az állam kasszája üres. (Kabók Lajos: Már régen üres!) Mi sem bizonyítja jobban ezeknek a híreknek valóságát, mint az, (Mojzes János: Hogy valóban üres!) hogy íme. a községek alkalmazottai nem kapják meg fizetésüket, már hónapok óta. Mi lesz ebből? Pénz nincs, a községi alkalmazottak nem kapják meg a fizetésüket. A t. kormány méltóztatik arra gondolni, hogy tőlünk nem messze, a ha-tárokon túl, van már ilyen eset, amikor a községi alkalmazottak fizetését hosszú hónapok óta nem adják ki? Azok az állapotok, melyek ott vannak, nem kívánatosak nekünk, de be fognak következni. Ha éhezni hagyjuk azt a 50. ülése 19S2 február 17-én, szerdán. községi alkalmazottat, akkor át fog térni az oláh rendszerre és Isten mentsen bennünket attól, hogy mi ugyanarra a sorsra jussunk, mint a szomszédaink. (Mojzes János: De jó ellenzékiek lesznek ezek a jegyzők!) A mi pártunkhoz, ahhoz a párthoz, amelyről szeretik azt híresztelni, hogy a közalkalmazottak ellensége... (Jánossy Gábor: De ki híresztel? Senki !) Elnök: Kérem képviselő úr, ne méltóztassék közbeszólni. Dinich Ödön: Nem baj, hiszen örülök annak, ha közbeszólnak, legalább tudok válaszolni. (Jánossy Gábor: De az elnök nem engedi! — Kabók Lajos: Jánossy is tartsa be a rendet!) A mi pártunkhoz több, mint 400 panaszos levél érkezett az ország különféle részeiről. Hozzánk fordulnak, bennünk bíznak és tőlünk várják bajukra a segítséget. {Egy hang a jobboldalon: Hozzánk is fordulnak! — Farkasfalvi Farkas Géza (felmutatja tömött irattáskáját): Ez tele van^ ilyenekkel!) Elég 'szomorú, igen t. képviselőtársam, hogy ott is panaszok vannak, (Jánossy Gábor: Az én táskám is tele van!) de szerettem volna, ha t. képviselőtársam is hangot adott volna akkor r a panaszoknak (Brogli József: Mindenki a képviselőjéhez fordul! Ha ellenzéki képviselője' van, oda fordul!) Amikor Brogli igen t. képviselőtársam beszédére a pénzügyi államtitkár úr választ adott, akkor ő azt mondotta, hogy a községi közalkalmazottak tulajdonképpen a községek alkalmazottai, tehát nem közalkalmazottak, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ezt nem mondotta.) a községek alkalmazottai és csak abban az esetben, remélhetik pénzeik megfizetését, ha a községi adók befolynak. (Jánossy Gábor: Törvény!) Ez vallomás, bevallása annak, hogy nem folytak be az adók, tehát nem kapják meg a községi közalkalmazottak a fizetésüket. Ez kétszer kettő, csakhogy mi következik ebből? Egy szomorú tény, az, hogy az egész országban nem folyna be az adók. De azok a közalkalmazottak várják ám, hogy meglegyen a fizetésük. Elkövetnek azok mindent, mégsem folynak be az adók, mert nincs miből fizetni, mert szegény a nép, koldus a nép és nem bírja azt az adóterhet, amelyet nyakábasóztak. (Zaj a jobboldalon!) Ez tény, ezen változtatni kell s meg vagyok győződve róla, hogy a túlsó oldalon ülő képviselőtársaim éppúgy érzik ezt a tragédiát, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mint mi, éppúgy szeretnének változtatni rajta, mint mi: ha mernének. (Fáy István: Asztalütéssel nem lehet elintézni! — Jánossy Gábor: Mernek és fognak is segíteni!) Nagyon örülök neki. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak mindkét oldalon. (Reisinger Ferenc: Akik a kijárásért nagy összegeket szednek össze, sohasem fognak lázongani. —- Jánossy Gábor: Ott a kijárás! — Reisinger Ferenc közbeszól. — Zaj.) Csendet kérek. (Folytonos zaj.) Dinich Ödön: Innen, az ellenzéki oldalról, szólok az ország közalkalmazottaihoz, a községi közalkalmazottakhoz is és megüzenem nekik, hogy elfelejtettünk mindent, nem nézünk semmire, ami a múltban történt, csak azt kívánjuk, hogy hallják meg a legmagasabb helyen lévőknek kinyilatkoztatásait, amikor azt mondják, hogy a községi közalkalmazottak abban az esetben kapnak majd fizetést, ha a község adózó polgársága fizetni tud. (Jánossy Gábor: Nemcsak ezt mondotta az államtitkár