Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

Az országgyűlés képviselőházának 50. utaltságát, rászorultságát másképpen, mint költségvetéseiknek megállapítása után, konstatálni nem. lehet, tehát csak ha a városok költségvetései mindenütt már véglegesen megállapíttattak, ennek a megállapításnak eredménye szerint lehet és fog ebből az alapiból részükre megfelelő részesedés, kiutaltatni. Nem tartozik ugyan szorosan a kérdésre, de igen t. képviselőtársam foglalkozott vele, tehát kénytelen vagyok én is erre a pontra ráutalni, mert a kiosztásnál, ennek a bevételi többletnek kiutalásánál nekünk is igen nagy súlyt kell helyeznünk, hogy a városok forgalmiadóbevétele a városoknak folyósított Speyer-kölcsönre le van kötve. Nekem tehát gondoskodnom kell arról, hogy azok a városok, amelyek ilyen lekötöttségben vannak, kötelezettségüknek tényleg eleget is tudjanak tenni s így a forgalmiadó bevételeinek felosztásánál a kölcsön törlesztési részletek nagyságát feltétlenül figyelembe kell venni. Itt azonban rá kell mutatnom arra, hogy először is nem vállalhatom azt, amit igen t. képviselőtársam mondott, hogy a városok a Speyer-kölcsön felvételére rá lettek volna kényszerítve. Ezeknek a kölcsönöknek felvételénél tulajdonképpen kezdettől fogva én működtem közre, és igenis merem állítani, hogy nehéz küzdelmeim voltak egyes városokkal azért, mert nem voltam hajlandó akkora kölcsön felvételéhez hozzájárulni és olyan kölcsönt engedélyezni, mint amilyent a városok követeltek. Ezzel szemben tény az, hogy volt pár olyan város is, amelyet rákényszerítettük a kölcsön felvételére, mégpedig azért, mert mielőtt a kölcsönszerződést megkötöttük, 55 varos közül körülbelül 49 kötelezettséget vállalt arra, hogy kölcsönt fog felvenni. Ennek a 49 városnak a neve abban a prospektusban, amelyet a kölcsönt kibocsátó vállalat, a Speyer-bankház kibocsátott, benne volt s az amerikai tőzsdei szokás szerint eltérni attól, ami a prospektusban volt, nem volt szabad, így minden város részéről feltétlenül kötelezettséget kellett vállalni, a kölcsönök kis részét jegyezni kellett. De hogy ezen a téren a városokkal milyen körültekintően és megértően bántunk el, bizonyítja az, hogy volt város, amelyiket csupán 500 dollár felvételére kényszerített a kormány. Nem hiszem, hogy ez a rákényszerített kölcsön a város háztartását zavarba hozta volna és e miatt a város nehéz^ helyzetbe került volna. Ezt egyszer kö* telességemnek tartottam itt kijelenteni azért, hogy ezt a nagyon sokszor hangoztatott vádat, hogy a kormány kényszerítette a városokat, hogy romlásba menjenek, végre a maga valóságában tárjam a Képviselőház elé. (Mojzes János: Nem volt nehéz Katót táncra vinni!) Nem kellett Őket kényszeríteni. Éppen for-, dítva volt. (Mojzes János: Nem kellett erőltetni senkit! — Farkasfalvi Farkas Géza: Adósságesinálási láz volt!) T. képviselőtársamnak másik kívánsága az, hogy az állam a fogyasztási adóknál a városokra háruló hátrányokat valamiképpen küszöbölje ki, illetőleg pótolja a fogyasztási adóknál elmaradó bevételeit; sőt egyúttal mindjárt azt is követeli, hogy az egyik legnagyobb fogyasztási adóbevételt, a borfogyasztási adót az állam törölje el. Erre törvényjavaslatot kért és egyúttal intézkedést arról, hogy a városoknak ilyen módon előálló hiányát az állam pótolja. Azt hiszem, nem szükséges arra bővebb magyarázatot adnom, hogy az állam nincs abülése 1932 február 17-en, szerdán. 319 ban a helyzetben, hogy a városoknak ilyen módon előálló bevételcsökkenését fedezze. Ha a borfogyasztási adóknak és egyéb fogyasztási adóknak bevétele csökkent, más orvosságot nem tudok, minthogy a város egyéb bevételeiből, tehát elsősorban pótadójának emeléséből igyekezzék fedezni a hiányokat. {Mozgás és ellenmondások half elől. — Kun Béla: Van 140 százalékos pótadó!) Esetleg 200 százalékos is. Nem lehet róla tenni és az ország többi lakosára nem lehet áthárítani egyik vagy másik városnak azt a bevételi hiányát, amely esetleg éppen a város rossz gazdálkodásából keletkezett. (Mozgás és ellenmondások balfelől.) Még egy kérdés van, amely a pénzügyminisztert érdekli. Nevezetesen Petro t. képviselőtársam a kaszárnyák házadó kötelezettségére vonatkozólag tett kifogást A házadótörvény egészen világosan úgy rendelkezik, hogy a bérbeadott épületek feltétlenül házadó alá esnek. Kivételt csak állami épületre tesz, amely más állami intézmény hivatalos céljaira adatik bérbe. A niai tételes törvények szerint tehát jogosan állapíttatik meg ez a házadó. Más kérc dés természetesen az, hogy vájjon ez az intézkedés fenntartandó vagy fenntartható-e. Abban az esetben, ha a városok az adót át tudják hárítani a honvédelmi kincstárra, — figyelmeztetem rá a képviselő urat — a városnak érdeke, hogy .a házadókötelezettséget fenntartsák, mert a házadó után a község vagy a város pótadót kap. Ha ez^ ilyen módon sikerülne, akkor én, mint az adóügyeknek intézője leszek az első, aki azzal jövök, hogy mentesíttessék ezalól az ilyen épület, (Egy hang a baloldalon: Majd Gömbös miniszter urat kell megkérdezni.) mert akkor a kincstárnak más oldalon ezt .a városi adókövetelést is ki kellene elégítenie; ennélfogva akkor az állam érdekében természetszerűen a mentesítést javasolnám. Azt hiszem, a képviselő úrnak a pénzügyminiszter úrhoz intézett kérdéseire a feleletet megadtam. Kérem, méltóztassék ezt tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Az interpelláló képviselő úr hozzám két kérdést intézett. Az egyik, hogy hajlandó vagyok-e a városokat felszabadítani az államrendőrségi hozzájárulás terhei alól? Erre a kérdésre elsősorban azt kell megjegyeznem, hogy ne méltóztassék azt gondolni, mintha a városok ezeket a terheket minden ellenérték nélkül viselnék. Méltóztatik tudni, hogy az államrendőrség államosításával az államrendőrség által ellátott területek egész közbiztonsági szolgálatának terhét az állam vállalta magára. Az államrendőrség fenntartása az államnak igen sok pénzébe került és igen lényegesen terheli az államot. Mármost természetes dolog, nem lett volna méltányos, és nem lett volna helyes, ha a városok, amelyek- lényeges terhektől mentesültek azáltal, hogy nem kénytelenek maguk rendőrséget fenntartani és biztonsági szervezetről gondoskodni, nem járultak volna hozzá az államnak ezekhez a terheihez. Ennélfogva megállapíttatott a városoknak olymértékű hozzájárulása, amely körülbelül arányban áll azzal a könnyebb édessel, amelyhez a városok hozzájutottak azáltal, hogy ezeket a biztonsági terheket az állam vette át. Ami már most a városok háztartását illeti, teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy ezekre most minden könnyítés: ráfér és hogy ezek a háztartások semmivel sincsenek köny-