Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-50
Az országgyűlés képviselőházának 50. inasom szerint ebből az alapból még egyetlenegy város sem kapott ilyen segítséget. Jüe van még egy ilyen forgalmiadóalap, amely még nincsen felhasználva. A cukor forgalmiadójánál ugyanis, ahol 2% a forgalmi adó, ebből a 2%-ból 0'5% illetné meg az illető községet, vagy önkormányzatot, ahol ezt a forgalmi adót be kell fizetni, a rendelkezés azonban úgy szól, hogy ennek a 0'5%-nak csak a 40%-át kapja meg az illető község, 60%-át pedig külön alapba^ kell r befizetni, amelyből a cukorfogyasztás arányában az egyes önkormányzatoknak kellene megkapni a nekik jutó részt. Tekintettel arra, hogy ez rt z alap nincs kihasználva, mert úgy tudom, hogy még senki, egyetlenegy önkormányzat sem kapott ebből az alapból valamely összeget, arra kérem a pénzügyi kormányzatot, méltóztassék intézkedni, hogy úgy ebből, mint az előbb említett alapból a városok megkapják rászorultság, érdem esséfir, a pénzügyi kiszolgáltatás arányában a maguk járulékait. Méltóztassék ennek az alapnak terhére lehetőleg sürgősen intézkedni, hogy ez az összeg azok között a városok között, amelyek^ rá vannak szorulva, szétosztassák, és havonta állapíttassák meg, mely városok mennyit kapnak ebből az összegből, hogy ez az összeg a háztartásokba beállítható legyen. A városok ^ egyik legnagyobb jövedelme a fogyasztási adó. Tudjuk nagyon jól, hogy mindegyik fogyasztási adó lecsökkent, de különösen lecsökkent r a r borfogyasztási adó. Ezt az adót már úgy látják az egész országban, mint egy erkölcstelen adót, mert hiszen 10 filléres, 6 filléres bor után kellene fizetni 19 fillért. (Ügy van! Ügy van!) Ma már ott vagyunk, hogy pl. Egerben mindenki szabadon méri a borát, minden gazdának van az udvarán egy hosszú asztal, oda bemehetnek az emberek, akik magukkal viszik a sóskiflit és a szódavizet, megisszák a spriccert és amikor elmennek, fizetnek a gazdának 20, vagy 25 fillért. így van ez Egerben, Kecskeméten pedig a piacon mérik a bort, borfogyasztási adó nélkül. (Dinich Ödön: Utána gurítják az embernek a hordót!) Amikor tehát a borfogyasztási adó idáig jutott és a közigazgatás teljesen tehetetlenül^ áll ennek a borfogyasztási adónak kimunkálásánál is és még tehetetlenebbül áll a behajtásánál és nem lehet kívánni a nyomor szélén levő szőlősgazdától és attól a feles .munkástól, hogy elfogyasztott, illetőleg eladott bora után borfogyasztási adót fizessen, (Ügy van! Ügy van!) tisztelettel arra kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék törvénytervezetet alkotni a borfogyasztási adó eltörléséről és azt a Ház elé hozni (Elénk helyeslés!) és törvénytervezetet alkotni arról, hogy a városi, illetőleg önkormányzati háztartásokból kiesett borfogyasztási adót mivel méltóztatik helyettesíteni. (Vargha Imre államtitkár: Miből? Ez az! — Dinich Ödön: Tessék az 5 filléres borra 19 filléres adót vetni ki. — Farkasfalvi Farkas Géza: En tudom miből kellene! — Felkiáltások: Halljuk! Halljuk! — Far kasfal vi Farkas Géza: A nagybankoktól és a kartellektől kellene elvenni! — Mojzes János: Ha nem ülnének annyian bennük a kormánypártból, akkor meg lehetne csinálni! — Zaj.) De van a megyei városoknak még egy nagy sérelme. (Farkasfalvi Farkas Géza: A társulati vagyont kell megfogni!) Az 1890 : 1. te. megállapítja a községi utak építésére ás fenntartására a városok kötelezettségét. Fedezetül szolgál a községi közmunkaerő, illetőleg ennek váltsága. Az 1920 : XXVII. te. 3. §-a ezt a fedezetet a megyei városoktól szépen elvette, azzal a megokoütése 1982 február 17-én, szerdán. $11 lássál, hogy a közutak forgalmi fontossága és nem azok jellege^ az irányadó és ezt a jövedelmet egyszerűen átadta a vármegyéknek. Most tulajdonképpen ez a jövedelem a vármegyéké és a vármegyék adnak vissza ebből nagy kegyesen bizonyos összeget; így például Egerben az 50.000 pengőből körülbelül 18.000 pengőt adnak vissza a városnak. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Petró Kálmán: Kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta Petró Kálmán: Ennek oka az volt, hogy a háború után a megyei utak nagyon le voltak rongyolódva és természetesen, amikor fel kellett építeni, a városok közmunka jövedelmét átadták. Tekintettel arra, hogy a megyei utak most jók és hogy a városoktól vétetett el ez az öszszeg, hogy a városok utai tönkrementek, és a városok saját pénzükből szeretnék ezeket az utakat megépíteni, tisztelettel kérek intézkedést a belügyminiszter úrtól és a kereskedelemügyi niszter^ úrtól arra^ vonatkozólag, hogy a megyei városok részére ez a közmunkaadó adassék vissza. De van még egy másik sérelme is a városoknak és pedig az államrendőrség kérdése, Állambiztonsági fontos érdekből a rendőrséget. 1919-ben 5047. miniszterelnöki számú rendelettel államosították. Az önkormányzatoknak át kellett adni a városi rendőrségek minden épületét és minden rendőrségi iroda felszerelését az államrendőrségnek, sőt az államrendőrség nem vette át a teljes adminisztrációt, mert bizonyos munkakörök megmaradtak a városi önkormányzatban. Azokat a tisztviselőket, rendőrtiszteket és legénységet, akiket az államosításkor nem vett át az állam, nyugdíjazni kellett s ezeknek nyugdíjterheit az önkormányzat és a város vállalta. Most mi történt? Az történt, hogy az 1 1928. évi XXXIII. te* 13. §-a alapján a belügyminiszter felbatalmaztatott arra, hogy a városoktól az államrendőrségi szervezethez hozzájárulást szedjen. Így állapíttatott meg például Egerben 42.000 pengő. Amikor nem kellett fizetni, vagyis 1920-ban volt 112 rendőr, most pedig, amikor fizetni kell, van összesen 43 rendőr. Tisztelettel kérem, hogy a városok a hozzájárulástól mentesítessenek. A városok nem bírják ezt a hozzájárulást fizetni. Csak egy példát hozok fel Eger városáról, hogy hogyan néz ki ezekkel a hozzájárulásokkal. A vármegyének fizet háztartási hozzájárulás címén 56.000 pengőt, útadó címén 79.000 pengőt, közmunkára 30.000 pengőt, államrendőrségi hozzájárulás címén 42.000 pengőt, összesen tehát 207.000 pengőt kell fizetnie a városnak államrendőrségi hozzájárulás címén, illetőleg • megyei adminisztrációra. A legaktuálisabb sérelme azonban a városoknak a városi laktanyák házadómentessége. Az 1879 : XXXVI. te. t. i. katonai beszállásolásra kötelezi a városokat. Ebben a törvényben azonban biztosítva volt, hogy minden városi vagy megyei laktanya állandó házadómentességet élvez. Az egyes adók és illetékek mérséklésérŐl alkotott 1927 : V. te. 4. §-a és az ennek alapján kiadott hivatalos összeállításról szóló 200/1927. évi M. E. rendelet, illetőleg ennek'végrehajtási utasítása . meghagyta f a mentességet a közigazgatás céljára szolgáló épületekre. Most az történt, hogy volt pénzügyigazgatóság, amely úgy fogta fel a kérdést, hogy a laktanyákban csak a hivatalok
