Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-50
306 Âz országgyűlés képviselőházának kormány jelentésében is leszögezett álláspontja a kormánynak, hogy ilyen szavatosság gokat senkivel szemben sem vállalhat, de a mai körülmények között — azt hiszem, — mindenkinek kell, hogy ez legyen a felfogása s ; az állam semmiféle felelősséget tovább magára nem vállalhat. Itt tehát ha t. képviselőtársam is úgy tapasztalja, hogy hibák és hiányok vannak az löksz, működésében, az orvoslást ott bent kell megkeresni, az löksz, keretén belül, annak a vezetésébe kell olyan modor belefolyniok az érdekelteknek, hogy ezeket a bajokat ott ki lehessen küszöbölni és az löksz, a maga feladatának meg tudjon felelni. Müller igen t. képviselőtársam rátért arra is, hogy az iparosok egy részét nem lehet a mai szabályok mellett megsegíteni, mert az iparosoknak nincs megfelelő ingatlanuk, illetőleg nincsen elegendő biztosítékuk arra, hogy a kölcsönt vissza is fogják fizetni. Ebben a tekintetben ismét csak arra vagyok kénytelen rámutatni, hogy ezekbe a gazdasági dolgokba a kormánynak beleavatkoznia nem szabad. Ha kormányintézkedésekkel kötelezővé tétetnék az, hogy megfelelő bankszerű biztosítékok mellett adassanak kölcsönök és ezek a kölcsönök később be nem folynak, ezért a felelősség megint csak az államra hárulna, mert ez azt jelentené, hogy hitelképességgel nem bíró iparosakat az állam tulajdonképpen segélyben részesítené. Az államháztartás mai helyzetében az államnak ezt megtennie nem lehet. Attól is nagyon óvakodni kell és nagyon vigyázni kell arra, hogy személyi hitelekkel — amint a t. képviselőtársam mondotta, kezesek állítása mellett — adjanak hiteleket. Ez megint a kisiparosságra veszélyes, mert azt jelenti, hogy egy-egy iparos, aki azután kötelezettségeinek eleget tenni nem tud, kezeseit rántja magával és így egy ember rossz helyzete, maga után vonja a másik kettő romlását, tehát végeredményben sokkal nagyobb bajokat okoz, mintha az ilyen hitelre képtelen ember hitelt nem élvezhet. Utolsó kívánsága az volt Müller képviselő úrnak, hogy az Oti. Öregségi tartalékalapjából bizonyos összeg kiihasíttassék és erre a célra felhasználtass ék. Erre vonatkozólag vagyok bátor figyelmeztetni a t. képviselő urat arra, hogy az Oti. alapjainak miként való felhasználását törvény szabályozza, amely törvénnyel ellenkező intézkedéseket tenni a törvény megváltoztatása nélkül nem lehet és nem szabad. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezzel a kérdéssel is az egész kérdés rendezésénél a pénzügyi kormányzat ne foglalkozzék, de azt hiszem, a t. képviselőtársamnak is^ az a meggyőződése, hogy ez csak törvényhozási úton a törvény módosításával lehetséges. Amennyiben ez szükségesnek mutatkozik és célszerűnek látszik, azt hiszem, a pénzügyi kormány ilyen módosítás elől — természetesen a népjóléti miniszter úrral egyetértésben —• nem fog elzárkózni. Kérném, méltóztassék a választ tudomásulvenni. y(Helyleslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti! Müller Antal: T. Ház! Az államtitkár úr interpellációm két főlényegére vonatkozólag kedvező választ adott, nevezetesen bejelentette, hogy a kisipari hitelek folyósítása tárgyában tárgyalások vannak, amelyek remélhetőleg rövid időn belül kedvezően fognak befejeződni,, másrészt pedig, hogy a kisipari hitelek nyújtását bizonyos hosszabb időhöz fogják kötni. En megneveztem egy időt: 50. ülése 1932 február 17-én, szerdán. öt esztendőt. Nagyon szeretném, ha ez volna legalább a minimális idő; ha ezt hosszabbítani , lehetne, annak még jobban örülnék. Minthogy ez a két fontos és lényeges momentum a kisipari hitel jövőjére nagyon kihat és minthogy a kisiparosokat is megnyugtatja ez a kijelentés, az interpellációmra adott választ köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés,) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a pénzügyi államtitkár úr által adott választ tudomásulvenni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Sorrend szerint következik Szeder Ferenc képviselő úrnak a földmívelésügyi miniszter úrhoz a földreform végrehajtása során befizetett összegek visszatérítése tárgyában bejegyzett interpellációja. A jegyző úr lesz szíves felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a földreform végrehajtása során egyes községek-, ben az igén y jogosultság megállapítása céljából összeírt egyénektől előzetes eljárási költségekre tekintélyes összegeket vettek fel s akik bármily oknál fogva nem jutottak földhöz, az így befizetett összegeket ezideig sem kapták vissza? Szándékozik-e intézkedni a miniszter úr, hogy a jogtalanul visszatartott ilyen összegek minél előbb visszafizettessenek?» Elnök: Szeder Ferenc képviselő urat illeti a szó. Szeder Ferenc: T. Ház! Az 1920. évi XXXVI. te. végrehajtása során sok furcsasággal találkoztunk s ezekből több alkalommal érdekes részleteket hoztunk a Képviselőház színe elé. De ezek között is egyik legkirívóbb furcsasága e törvény végrehajtásának az, amit en itt szóvá kívánok tenni és felszólalásom célja az, hogy akik a földreform végrehajtása során előzetes eljárási költségekre összegeket fizettek be, de sem földhöz nem jutottak, sem az eljárási költségeket ilyenformán nem kapták vissza, az így befizetett összegeiket visszakapják. Amikor az 1920. évi XXXVI. te. végrehajtására került sor, a törvény szerint összeírták mindazokat, akik jegyeztek, és azután a törvény rendelkezése szerint kiválogatták az úgynevezett érdemeseket a jelentkezettek közül, akiknek azután megállapították az igényjogosultságát. Voltak helyek, ahol csak azután helyeztek súlyt az előzetes eljárási költségek befizetésére, amikor már az illetők érdemességét megállapították, de a legtöbb helyen az első Összeírás alkalmával már bizonyos öszszegeket kívántak letétetni s voltak helyek, ahol elég tekintélyes összegeket fizettettek le azokkal, akiket összeírtak, azok közül, akiket ismételten kiválogattak, tehát az érdemesek közül. Vannak helyek — itt nyugták vannak a kezeim között felvett összegekről — ahol a községi elöljáróság pénztárába 350—380.000 koronákat fizettek be, később azután vagy mert nem lettek érdemesek a földreform áldásaiban való részesülésre, — idézőjel között mondom ezt — vagy pedig már nem jutott számukra föld, ennélfogva az az általuk befizetett öszszeg odaveszett. Békéscsabáról tömegével fordultak hozzám és informáltak engem. Körülbelül 1500-an vannak ilyenek, akik előzetes eljárási költségre befizettek összegeket. Nem jutottak földhöz, mert
