Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-42

22 Az országgyűlés képviselőházának $£. ülése 1932 január 14-én, csütörtökön. lehet ezt tenni, és remélem, hiszem, hogy ezek a bűnök a bűnhődést is maguk után fogják vonni. Az elnök úr ténykedése nagyon klasszikus a pártoskodás terén. Legutóbbi alkalommal Miskolcon a törvényhatósági bizottság ülésén voltam elfoglalva, azért nem lehettem jelen a Ház ülésén, és mi, törvényhatósági bizottsági tagok nagy mulatsággal olvastuk a törvényhatósági bizottságban, hogy engem az elnök úr rendreutasított. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ez egy másik klasszikus esete annak, hogy az elnök úr milyen nagyszerűen pártatlanul kezeli a házszabályokat. (Györki Imre: Azért utasított rendre, amit Miskolcon csináltál!) Az elnök úr elvbarátai pedig ott 40 pengő széksértési büntetéssel sújtottak azért, mert az utódjáról elmondottam azt, hogy ingyen lakik a város kontójára. En ezt az eljárást az elnök úr részéről már megszoktam. Itt sem vagyok és az elnök úr rendreutasít; ha pedig itt vagyok, és egészen ártatlan közbeszólást teszek, rendreutasít. Ennek igen egyszerű magyarázata van: az elnök úr sokkal jobban ismer engem, mint a többi képviselőtársamat. Miskolcon volt főispán, (Zaj a szélsőbaloldalon.) ahol az installációs székfoglalójában azzal mutatkozott be, hogy anélkül, hogy arra valami oka lett volna, anélkül, hogy valaki provokálta volna, azt mondta: ő majd megmutatja, hogy itt minden ellenzéki megnyilatkozást belefojt a közönségbe. (Zaj a s-élsőbaloldalon.) Az a mentalitás mutatkozik meg az elnök úrnál most is

% mint amely a miskolci installációja alkalmával mutatkozott meg. En azonban ezeket a dolgokat megértem ebben a rendszerben. En azt hiszem, hogy a karzat közönsége nagyszerűen mulathat azon a tárgyalási módszeren, amely itt folyik; amikor erről az oldalról beszélünk elég komoly dolgokról, amikor az országnak rettenetes, súlyos bajairól tárgyalunk, azokat felhozzuk, segítséget kérünk és intjük, ^figyelmeztetjük ezt a rendszert, hogy netovább, mert ez az ország elpusztul a kormányzás rettenetes bűnei következtében, akkor a túloldalon csoportok hangosan beszélgetnek s az elnök úrnak ehhez nincs szava számtalan esetben, százszor és százszor. (Györki Imre: A párthíveit nem sérti megl) A saját pártjával szemben egy enyhe figyelmeztető szóra sem kapható az elnök úr. (Kabók Lajos: Fél, hogy nem választják meg újra elnöknek!) Ez a parlament, amely nyilt választójog és csendőrszuronyok alapján ül itt, legalább majmolhatná a külszínt, a parlamentarizmus tekintetében. Elnök: A képviselő urat kérem, ne méltóztassék ilyen, az egész parlamentet sértő kifejezést használni. (Kabók Lajos: Nem lehet ezt megsérteni, ínég van ez már sértve! A választásnál j'utott volna ez eszükbe!) Reisinger Ferenc: Ennek a parlamentnek munkálkodásáról nekem megvan a véleményem s megvan az ország közvéleményének is a felfogása. TJgy látszik azonban, hogy lassan-lassan a viselkedésükkel és az elnöki viselkedéssel még annak a látszatát is el akarják kerülni, hogy itt komoly munka folyik az ország érdekében. Itt a külsőségeiben sem mutatkozik meg az, aminek egy népképviselőházban meg kellene mutatkoznia. Ezt én számtalanszor, naponta tapasztalom. (Kabók Lajos: A szuronyok képviselőháza!) Mindezek után felhozok még eseteket. Legutóbbi beszédem alkalmával is használtam egy szokásois ősi magyar kifejezést, amiért az elnök úr szintén rendreutasított (Zsindely Ferenc: Vannak olyan ősmagyar kifejezések, amelyek nem idevalók! — Derültség jobb felől. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Esztergályos János: Csendőrszuronnyal képviselőt választani, idevaló, helyes? — Kabók Lajos: Akik csendőrszuronnyal jöttek be, azok nem valók ide! — Esztergályos János: Milyen finnyásak lettek az urak egyszerre!) Esztergályos képviselő urat kérenv maradjon csendben. Reisinger Ferenc: Igaz, hogy van olyan ősmagyar kifejezés... (Kuna P. András: A vörös öklöt ne felejtsék el!) Elnök: Kuna P. András képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Malasits Géza: Vér tapad a mandátumához és itt szájaskodik. -— Kuna P. AncTrás: Azt bízza csak rám!) Reisinger Ferenc: ... ami nem a parlamentbe való, de én ebeket az ősmagyar kifejezéseket még mindig szívesebben látom itt, nemzetközi szociáldemokrata létemre, mint az Önök uraskodó, finomkodó semmittevését, vagy pártos, egyoldalú kormányzását. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj jobb fel ni.) Az azonban, amiről szó van, olyan magyar kifejezés, amely közhasználatú, amelyet minden testületben, az ország legelőkelőbb testületében is el lehet mondani. Másra hivatkozom. Idéztem hatósági emberek megnyilatkozásiát, idéztem egy alkalommal a mezőkövesdi főszolgabíró mondáját, amelyet egy büntető tárgyaláson tett, (Esztergályos János: Hivatalos helyiségben.) s ezért is rendreutasítást kaptam, ha jól emlékszem, szintén az alelnök úrtól. (Györki Imre: Ez a stílus a vidéken és ezt akarja az elnök úr itt meghonosítani.) Olyan idézetekért, amelyeket hatósági személyek tesznek, rendreutasítást kapunk. T. Képviselőház, mégsem hinném, hogy ezt nevezhetnők pártatlan elnöklésnek és olyan kormányzati rendszernek, amely az ország érdekében való. Mindezek után egyet azután mindenekfelett és minden körülmények között megkövetelhetünk a képviselőház bármelyik elnökétől, illetőleg alelnökétől azt az egyet, hogy tudjon magyarul. Ezt azután a magyar országgyűlés elnökeitől, azt hiszem joggal, szigorúan megkövetelhetjük, hogy értsenek és tudjanak magyarul. En egy alkalommal azt mondottam az akkori belügyminiszter úrnak, hogy az ő neve sem valami túlságosan olyan hangzású, amely arra engedne következtetni, hogy Árpáddal jött be ebbe az országba, szürke lovon. Erre az

# akkori belügyminiszter úr azt felelte. (Györki Imre: Csacsin sem jött be!) hogy ő büszke arra, hogy a magyar nemzetnek olyan felszívó ereje van, hogy a lengyeleket, a tótokat, a svábokat is fel tudja szívni. En a magam részéről nagyon örülök annak, hogy a magyar nemzetnek, amelynek én is egyik fia, egyik tagja vagyok, ilyen felszívó ereje van, de & felszívottaktól azután megkövetelem, hogy pár száz év múlva legalább magyarosodjanak meg annyira, hogy a közkeletű és az általános magyar szótárba belefoglalt és a szokásoknak megfelelő magyar kifej eséseket ismerjék és azokban árkon-bok-r ron sértéseket ne lássanak és ne keressenek. Azt hiszem, az alelnök úr ősei sem jöttek Árpáddal együtt szürke lovon... Elnök: Kérem, ne méltóztassék minden ok nélkül a személyeskedés terére vinni beszédét. A képviselő úr a házszabályokhoz kért szót,