Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

300 Az országgyűlés képviselőházának minden egyes állampolgárnak, bugrisnak, úgy mint prolinak zsebére, hogy óhatatlan, hogy a köz közbe ne ugorjék, és a veszteségeket az állam jótállása révén, ne a bugris és a proli vállalja adóban. Ha ellenben a bankoknak nyereségeik vannak, akkor hála Istennek nem vagyunk mi Oroszországban, a tulajdon szent előttünk és nem szabad háborgatnunk a gazdaságot, az ő építő munkájában». Pontosan ez a felfogás és ez a magatartás érvényesül itt nálunk Magyarországon is, amikor mindenki beszélj egy magyar nagybanknak azokról a pénzügyi és gazdasági nehézségeiről, amely- nehézségek állítólag közvetlen okát képezték annak, hogy az összes bankokat be kellett zárni. Egy pénzügyi lap van a kezeim között, amely egy más á propos-ból, abból kifolyólag, hogy itt a részvényjogi reformnál a részvénytársaság, a bankvezérek fizetésének maximálása szóbakerült, kiböki, hogy nem Weisz Fülöp és nem Madarassy-Beck Marcell és a többiek akarták becsukni a bankjaikat, hanem a^ kormány záratta be a bankokat. Csodálatosképpen nem szerepel a felsoroltak között az a nagy magyar bank, amely pedig mindennek az oka volt, vagy ha úgy tetszik a kormányzatnak ezzel a bankkal való összeköttetése^ és üzlete volt mindennek az oka és kiindulási pontja. Nekünk a francia parlament tanácskozásaiból, a francia parlament vitáiból kell szégyenteljes módon értesülnünk arról, hogy mi történik Magyarországon. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nekünk a francia parlament vitáiból kell megtudnunk azt, hogy ott felelősségre vonják a minisztert, — mert ott ez megszokott történni — azért, mert a parlamentnek tudta és megkérdezése nélkül kölcsönelőleget nyújtott Magyarországnak. Ott a miniszter a parlamentben a legnyiltabban foglalkozik védekező beszédében azokkal az okokkal, amely okok szerinte szükségessé tették a beavatkozást. En itt most távolról sem Flandin pénzügyminiszter úr fejtegetéseivel, felszólalásaival akarok polemizálni, hanem azokkal az illetékes magyar pénzügyi és gazdasági tényezőkkel kell perbeszállnom, akik őszintébbek voltak a francia kormány pénzügyminiszteréhez, mint a magyar néppel és a magyar parlamenttel szemben (Egy hang jobbfelől: Ez a francia orientáció kezdete!) Mindjárt beszélünk az orientációról is. November 27-én Vincent Auriol képviselő elvtársunk nagy beszédet mond, november 28-án Paul Faure szocialista képviselő hoz szóba bizonyos ügyeket, Flandin pénzügyminiszter november 27-én nagy beszédet mond, december 10-én a kamara pénzügyi és külügyi bizottsága foglalkozik az üggyel, a parlamentarizmus ellen elkövetett — valljuk be, a mi itteni gyakorlatunk szerint igen enyhe ;

— formahiba, hogy nyári szünet nem hívtak össze bizottságot egy ilyen, a francia anyagi erő mellett jelentéktelen kölcsöntranzakció megbeszélésére, elég ok arra, hogy a pénzügyi bizottság elnöke és főelőadója lemondjanak és mi fájdalmas irigységgel mondhatjuk: boldog Franciaország, ahol még ennyire komolyan veszik a parlamentarizmust és ahol még^ annyira törődnek azzal, hogy az ország pénzével, az ország vagyonával mi történik. Az az állam azonban, amelyről itt szó van, amely a segítséget kéri, amely a pénzért tenyerét . nyújt ja, Magyarország. A kormány az ország belső financiális helyzetére vonatkozólag egyszeriben őszinteségi rohamot kap kifelé, amelyet mind a mai napig elmulasztott itt ebben a parlamentben, >0. ülése 1932 február 17-én, szerdán. aminek tizedrészével sem viseltetett eddig saját Képviselőházával szemben- A magyar kormány adatokat szolgáltatott, megmozgatta a külképviseletén keresztül a francia külügyminisztériumot és Flandin pénzügyminisztertől kell értesülnünk arról, hogy fel volt vetve a kérdés: másnap be kell zárni a Magyar Altalános Hitelbank kasszáját, ha itt ebben a kérdésben Franciaország nem dönt jobbra vagy balra. Flandinnak beszédéből kell megtudnunk azt, hogy milyen érdekek és milyen értékek voltak itt szóban. Flandin beszédéből kell megtudnunk azt, hogy itt állítólag egy garanciaszindikátus is alakult; hogy állítólag az illető nagy bank vezetői személyileg is valamelyest angazsmánt vállaltak; Flandin beszédéből kell megtudnunk azt a Magyarországon eddig rejtélyes homályban maradt tényt, hogy^ állítólag az illető nagybank vezetője személy szerint is teljes mértékben tönkrement, mert a hitelezőkkel szemben kötelezettségeket vállalt magára. Minderről a magyar közvélemény nem tud semmit, mindezt úgy tekintette a kormányzat, mintha az egyedül és kizárólag a magyar külképviseletnek a francia kormányzattal való magánügye volna, amelyhez a magyar adófizetőknek, a magyar dolgozó társadalomnak és a magyar parlamentnek egyáltalában semmi, de semmi néven nevezendő köze nincs. Mondom, nem akarok vitába szállani a francia pénzügyminiszter indokaival. Meg kell állapítanom, hogy ő három rendbeli politikai okra hivatkozott, igazi motívumait pedig, és ez ennek az interpellációnak tulajdonképpeni anyaga és célja, 'egynémely mellékmondatba burkolta a diplomácia régi jó szokásához híven. Ami a hivatalos okokat illeti, Franciaország ezt a segítséget kell, hogy megadja, — hangoztatta a parlamentben Pierre Etienne Flandin pénzügyminiszter — azért, mert egyébként Magyarország a moratórium eszközéhez fog nyúlni és ez a francia érdekek szempontjából veszedelmes. Akkor — úgy látszik — még biztosra vették, hogy a moratórium fegyveréhez egyáltalán nem fognak nyúlni semmi körülmények között. A második szempont és a második érv az — és ezt felolvasom az eredetiből — (olvassa): «Je me borne à signaler, dès maintenant, que. dans l'affaire de l'Anschluss, l'attitude du gouvernement hongrois a été parfaitement correcte», tehát, hogy a magyar kormány magatartása az Anschluss kérdésében tökéletesen korrekt volt. A harmadik szempont pedig az, hogy Franciaország az aranystandardnak és az aranystandard fenntartásához fűződő érdekeknek a legfőbb és egyedüli védelmezője itt Európában, következésképpen Franciaország pénzügyi érdekeinek védelme kívánja meg azt, hogy ez a kölcsönelőleg folyósíttassék. Az igazi motívumok azok, amelyekről ilyen kifejezett és ilyen határozott 'módon nem nyilatkozott a miniszter úr, de amelyek azóta is a francia politikában állandóan vita tárgyát képezik. Ezek lényegileg egészen másutt keresendők; keresendők ott, hogy ezzel a tranzakcióval összefüggésben a külföldön lévő francia pénzeknek, a külföldön, jelesül Magyarorságban lévő francia tőkéknek a repatriálására törekedett a francia kormány. Elnök: Képviselő úr, beszédideje lejárt. r Kertész Miklós: Tisztelettel kérem beszédidőmnek negyedórával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást