Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-50
Az országgyűlés képviselőházának 50. ülése 1982 február 17-én, szerdán. 297 sánál még a kezdő közigazgatási tisztviselő is kénytelen összecsapni a kezét? Nagy felelősség terheli azt, aki ezt a rendelettervezetet a miniszterelnök úrral aláiratta, mert itt tulajdonképpen a miniszterelnök úr viseli a felelősséget az ország egész közvéleményével szemben. (Lázár Miklós: Ha aláírta, csak tudja, mit írt alá!) Állításaim bizonyításául méltóztassanak megengedni, hogy egypár szemelvényt olvassak fel ebből a közigazgatási vadregényből. A rendelet 2. §-a értelmében a gyakorlati vizsga két részletben teendő le. Ennélfogva tulajdonképpen minden jelöltnek két vizsgán kell keresztülesnie. Az anyag maga három részből áll, tehát vizsgázni lehet az első részből és a második rész egy bizonyos részéből, azután pedig a második résznek egy részéből és a harmadik rész egész anyagából. Ez a rendelkezés annyit jelent, hogy egy cenzor fogja kérdezni a harmadik részben foglalt anyag felét és ezek szerint a következő csodabogarak fognak kikerülni a cenzor ajkáról. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ennek az egy cenzornak, akinek ezek szerint legalábbis polihisztornak kell lennie, kérdéseket kell feltennie a jelölthöz a következőkről: a csendőrségi szolgálati szabályzatról, a jegybank jelentőségéről, a leányközépiskolák tantervéről, a tagosításról, a mezőgazdasági és ipari lakosság szám és terület szerinti megoszlásáról; mindezt egy cenzor. A másik cenzor anyaga pedig körülbelül a következőképpen néz ki. Kérdeznie kell a kegyuraságról, a sütőipari munkáról, w a táplálkozási egészségügyről, a telekkönyvről^ az idegen diplomáciai képviseletekkel való érintkezésekről. A gyakorlati vizsgán! Ilyen konglomerátumból való vizsgáztatásra, úgy érzem, komoly cenzor nem is vállalkozhatok. (Weltner Jakab: Nem baj, akad majd elég komolytalan!) A 2. § harmadik bekezdése szerint a vizsga többek között felöleli a magyar közigazgatási politika egész anyagát. így általánosan mondja ezt ki ez a rendelet. A negyedik bekezdés pedig utasítja^ a szakminisztériumokat, hogy a közigazgatási politikának egyes szakterületeiről rendszeres összeállítást készítsenek el. Azt hiszem, hogy maguk a minisztériumok, de még a cenzorok sincsenek tisztában azzal, hogy tulajdonképpen mi is az a magyar közigazgatási politika, mert ezt itt találták fel és tálalták fel a magyar közvéleménynek. En csak arra vagyok kíváncsi, hogyha az az igen tisztelt jelölt át akarja magát vágni ezen a kásafalon, vájjon hol fog tankönyvet vagy egyéb támasztékot ta^lni ennek az anyagnak Össze^zedé^ére. (F. Szabó Géza: Azt ők majd megírják!) Nem ingyen! Hogy milyen felületes a szerkezete ennek árrendezésnek, annak illusztrálására csak egy példát vagyok bátor felhozni. A rendelet 4. §-a szerint a pótvizsgán —• mert ilyen is van — a bizottság az elnökön kívül egyetlenegy tagból áll. Ezzel szemben, persze már jóval későbbi paragrafus, a 20. § — addig talán nem terjedt a memória — azt mondja, hogy a bizottság szótöbbséggel határoz és szavazategyenlőség esetén az elnök dönt. (Derültség.) Kérdem tisztelettel: ha az elnök csak szavazategyenlőség esetén dönt, egy cenzornál hogyan oszolhatik meg a szavazat? Ezt az a szegény jelölt saját bőrén fogja tapasztalni. A 23. § szerint az ismétlővizsgán elbukott jelölt többé nem vizsgázhatik. A magasabb kvalifikációt adó ügyvédi vizsgánál akárhányszor nekimehet a vizsgának a jelölt. Itt, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. IV. ahol exisztenciákról van szó, ahol arról van szó, hogy egy kezdő fiatal közigazgatási embert, akinek most már harmadszor fogják az illetményeit redukálni, arra kényszerítenek, hogy magas vizsgadíjakat fizessen, csak egyszer engedik a jelöltet nekimenni az ismétlővizsgának, s ha azon is elbukik, — ami megtörténhetik, mert azt is kérdezhetik tőle a vizsgán, mit lát, ha felmegy a Gellérthegyre — gerincében törik ketté az exisztenciája. Túlságosan magasaknak tartom a vizsgadíjakat is. Két vizsgát kell letenniök ezeknek az embereiknek, vizsgánként 40—40 pengő erejéig. Az előbb említettem, hogy itt csupa fiatal, kezdő tisztviselőről van szó, aki nem azért megy a tisztviselői pályára, hogy ott talán meggazdagodjék, hanem hogy ott becsülettel, tisztességgel munkálkodván, megtalálja a kenyerét. Ez a 140 pengős fizetéssel rendelkező tisztviselő kénytelen a valószínűleg nem ingyen adott tankönyvek és pesti utazás mellett még minden vizsgáért 40 pengőt is lefizetni. Az volna a tiszteletteljes propozícióm, méltóztassék lehetővé tétetni, a miniszterelnök urat ilyen értelemben utasítani, hogy legalább azoknak, akik a vizsgának első részét kitüntetéssel teszik lé s különbem is méltók arra, hogy anyagi vonatkozásban segítségükre siessünk, a második vizsgadíj elengedtessék. Második tiszteletteljes propozícióm pedig az volna, bogy miután a vizsgadíj bizonyos részében a cenzorok közt osztatik fel, részben pedig az elnök és az ott működő titkár tiszteletdíjára is kontemplálva van bizonyos rész, méltóztassék olyan értelemben utasítani r a miniszterelnök urat, hogy az elnök, aki amúgy is kap már tiszteletdíjat a vizsgáztatásokból és a titkár is, aki amúgy is miniszteriális tisztviselő és ezért munkájáért miniszteriális fizetést is kap, külön tiszteletdíjban, külön honoráriumban ezeknek a szegény nyomorult kisembereknek pár garasából ne részesüljön. (Lázár Miklós: Helyes!) Azonkívül pedig azok a cenzoirok, akik köztisztviselők és ilyen minőségben a cenzorok között résztvesznek és pedig valószínűleg olyan időben vesznek részt, amikor hivatali elfoglaltságuk is lenne, amikor tehát cenzori működésük 'hivatali idejükből futja, ezért külön tiszteletdíjban még ne részesüljenek, hanem ezt az összeget lehetne azután azoknak a kitűnő jelölteknek vizsgadíjelengedésére fordítani, akik ezt megérdemlik. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Rakovszky Tibor: Kérem a t. Házat, hogy beszédidőmet 15 perccel meghosszabbítani méltóztassék. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbításhoz hozzájárul, a képviselő úrnak tehát még egy negyedóra áll rendelkezésére. Rakovszky Tibor: Nagyon aggályosnak tartom azt is, hogy ennek a vizsgálatnak behozatalával kapcsolatban minden egyéb szakvizsgát megszüntetnének^ így például r a rendőrtiszti szakvizsgát is. Kérdem, aki átrágta magát ezen a vizsgaanyagon, megnyugvással fogja-e tudomásul venni, hogy azt a rendőrtiszti vizsgát, amellyel speciális kiképzést kapott az a rendőrtisztjelölt, eltörlik és egy ilyen konglomerátummal, amely senkit semmire sem képesít, pótolják a rendőrtiszti vizsgát. Amikor a budapesti és az országos rendőrség mai hivatásának magaslatán áll és világelismerésben részesül, akkor kihúzzuk a talajt alóla azzal, hogy őt ennek a vizsgának letételétől szinte eltiltiuk. Különben is, igen t. Ház, a racionalizálás 41
