Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

â?4 Az országgyűlés képviselőházának gyök barátja a napirendelőtti felszólalásoknak, mert napirendelőtti felszólalásokat sem vita, sem határozat tárgyává tenni házszabályok értelmében nem lehet. Módomban lett volna ugyan interpelláció alakjában szóvátenni ezt a politikamentes közérdekű kérdést, azonban mint méltóztatnak tudni, a mai napra is 29 interpelláció van bejegyezve, (Felkiáltások a jobboldalon: Harminc!) — illetőleg harminc, ez már mindegy, 29 vagy 30, az már nem számít, már tudniillik a a számot illetőleg nem^ számít — tehát ha mindenki el akarja és el fogja mondani a maga közérdekű kérdését és kérését, s erre, a t. miniszter úrnak válaszolnak, akkor el kellene határoznunk azt, hogy a mai nap ne 24, hanem 48 órából álljon. Különben is a sok interpelláció, között valamennyi fontos közérdekű kérdés elsikkad, vagyis a sok bába között rendszerint elvész a gyermek. Igen t. Ház! Mondom és ismétlem, hogy felszólalásom politikamentes és közérdekű. A múlt pénteki ülésen Kun Béla igen t. barátom és a kossuthi elvek hirdetésében és követésében osztálytársam, — e tekintetben egy párton, egy nézeten vagyunk, (Kun Béla: A titkos választójogban is egyetértünkl) abban is egy nézeten vagyunk — elég az hozzá, mondom, hogy t. barátom szóvá méltóztatott tenni a fadrágaság kérdését s a hazai fatermelők és a hazai fatermelők és a hazai szegény fogyasztóközönség, a misera plebs contribuens érdekében igen kemény igazságokat hallottunk tőle. Akkor én — elismerem, házszabályellenesen, de nem tudtam visszatartani a lelkemben lévő indulatot —r azt a közbeszólást kockáztattam meg, hogy a széndrágaságról is lehetne és kellene beszélni, de nemcsak beszélni kellene, hanem azt meg is kellene szüntetniT. Képviselőház! Kezemben vannak az adatok, az 5210/1931. számú — nem az összkormány, mert ez rossz magyar szó, hanem az egész kormány nevében — kiadott miniszterelnöki rendelet, (Buchinger Manó: A magyar szén a rossz!) amely szól a külföldi fizetési eszközök forgalmára vonatkozó korlátozások hatályosságának biztosításáról. Borzasztó t egy cím ez, az ember elfullad bele s amíg a végére el, elfelejti az elejét. Most nem akarok beszélni a törvények és rendeletek magyarosságáról, egyszerűségéről és megérthetőségéről, pedig azt hiszem, hogy a törvények és rendeletek azért vannak, hogy a nép és azok, akikre a törvények és rendeletek végrehajtása vonatkozik, azokat meg is érthessék. Szóval, ez a rendelet alkotmányos úton jött létre, s módot és alkalmat ad a kormánynak arra, hogy mindenféle jogosulatlan drágítást, amely a fogyasztóközönséget sújtja, megakadályozhasson és letörhessen. Kezemben vannak az adatok, természetesen a hazai szénbányák kimutatásai szerint, és bár érdekeltek ebben a kérdésben a hazai szénbányák, elhiszem, hogy tárgyilagosak és az ő szempontjukból való állításaik helytállóak. (Gaal Gaston: Az ő szempontjukból!) Az ő szempontjukból való számításaik. (Gaal Gaston: Na ja!) Nem akarom most a t. Házat untatni ezekkel az adatokkal, hogy a széntermelés, a szénfogyasztás és a szénárak a legangyalibb, legmennyeibb összhangzásban vannak egymással, azonban elvezetein önöket, mélyen t. képviselőtársaim, a szegény emberek hideg, fűtetlen szobáiba, ahol 6—7 nyomorult, rongyos gyermek didereg a kályha mellett s a szegény édesanya és édesapa, akik a munkanélküliség rémével is hiába küzdenek, 70 filléres csoma50. ülése 193È február 17-én, szerdán. gokban veszik a hazai szenet, 10 kilónként 70 filléres csomagokban, amelyekben a gyönyörűen becsomagolt selyempapirosban nemcsak hazai fekete gyémántok vannak, hanem, amint a magam öreg szemeivel láttam, tekintélyes kavicsok és kövek is. (Gaal Gaston: Azért kőszén! — Derültség.) Így kell lennie, ezt nem tudtam, nagyon köszönöm mélyen t. barátom felvilágosítását, s megnyugszom, hogy abban kőnek is kell lennie, azért kőszén a neve. T. Képviselőház! Megremeg az emberben a szív és felháborodik a lelek, minden számítás, minden kalkuláció kikapcsolásával, amikor arról van szó, hogy a kőszéntermelés emelkedett, tehát emelkedett a fogyasztás is és ez az, anniért én szót emelek. Azt hinné az ember, a józan ész, meg az a bizonyos sokat emlegetett karitatív gondolat is, amelynek széliemében az inségakciót igyekszünk levezetni és sikeressé tenni, azt nozza magával, hogy a legszegényebb néposztály, amely legtöbbet fogyaszt, valódi hamisítatlan fűtőanyagot kapjon és ezt legolcsóbban kapja. Mit jelent az, hogy azokat a 10 kilokrammos csomagokat 70 fillérjével veszi meg a szerencsétlen munkanélküli, sok gyermekkel megáldott családapa vagy családanya?- Azt^ jelenti, hogy annak a hazai szénnek métermázsaja 7 pengőbe kerül. (Farkas Gyuia: Őrület!) Ha nem is őrület, t. képviselőtársam, — bár hiszen azt mondhatom, hogy most viággazdasági téboly uralkodik felettünk, mintha az egész világon a tébolyodó ttságnak a bacillusai szállták volna meg a világgazdaság és világpolitika vezetőit. Ez alól a nagy vállalatok sem tudnak felszabadulni, mert hiszen — mint mondottam — 7 pengőbe kerül métermázsánként a hazai szén. Azok a szerencsések, — egyelőé magamat is ezek közé soroioni — akik métermázsánként, vagy vagononként vehetik a hazai szenet, tehát akik nincsenek a legnyomasztóbb, legkétségbeejtőbb helyzetben, egy-két pengővel olcsóbban kapják métermázsánként a hazai szenet, mint kapja ez a legnyomorultabb néposztály, a társadalomnak a legkétségbeejtőbb helyzetben levő tömegei, akik 7 pengőt fizetnek — a 10 kilogrammos 70 filléres csomagonként — a szén métermázsája után a szénbányáknak. Azt mondja egy francia közmondás: «mindent megérteni és mindent megbocsátani.» Magyarul mondom, mert így jobban ki tudom magamat fejezni. En még megérteném ezeket a legszegényebb néposztályra elviselhetetlen szénárakat, de ezek érdekében most kell valami intézkedést tenni, mert hiszen a tél hidege megveszi a szegény embereket, betegségek, járványok keletkeznek belőle, ami megint csak a nemzet egyetemére van kihatással és jár következményekkel, mondom, tehát megérteném a bányák számításait, ha a hazai széntermelés emelkedése és a fogyasztás óriási mértékben való növekedése következtében a nagy vállalatok pénztáraiba befolyó ez a nagy jövedelem a munkások számának a szaporítására, a munkanélküliek foglalkoztatására, vagy a munkások béreinek emelésére fordíttatnék. E kimutatásban azonban ezek a tételek nem szerepelnek. Nem akarom a t. Ház idejét ezzel a kérdéssel tovább igénybevenni, de méltóztassanak elhinni, hogy ez nagyon szomorú és sürgető kérdés^ amelyben azonnal kell intézkedni addig, míg a tél hidegének lehellete nem fagyasztja meg a szegény emberek, a szegény didergő gyermekek és a munkanélküliek ajkain a lélekzetet. A szénbányavállalatok azt mondják kimutatásaikban, hogy ők nem emelték a szénára-