Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-49

258 Az országgyűlés képviselőházának ségek. Külföldön nagy súlyt helyeznek a munkabérek adatgyűjtésére és itt is a Társadalombiztosító Intézet szolgálatot tehet a Statisztikai Hivatalnak bizonyos mértékig, mert hiszen^.a Társadalombiztosító Intézetnél napibérosztályokba sorozzák a biztosítottakat és az ezekből tekinthető képet lehet nyerni igen gyorsan. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni. Peyer Károly: Tisztelettel kérek 15 perces meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni! (Igen!) A Ház a 15 perces meghosszabbítást megadtaPeyer Károly: Aki figyeli ezeket a taghullámzásokat, annak sajnálattal keli látnia, hogy ott minden hónapban kevesebb lesz a magasabb osztályban biztosítottak száma és mindinkább lejjebb és lejjebb mennek a biztosítottak tömegei, ami az általános munkabértredukció következménye. A munkabérstatisz,tika nemcsak a mi szempontunkból fontos, mint talán hinni méltóztatik, hogy nekünk fontos ez az áttekintés. A munkabérstatisztika rendikívül fontos általános gazdasági szempontból is, a belső vásárlás szempontjából, az ország lakosságának fogyasztóképessége szempontjából. Mert ki legyen ebben az országban fogyasztó, ha nincs megfelelő keresete? Ha a munkabér minden évben vagy minden hónapban lejjebb és lejjebb megy, akkor az emberek végeredményben odajutnak, hogy a legszükségesebb életfenntartási cikkeken kívül semmire sem telik, semmit nem lehet vásárolniuk, sem ruházati cikkekre, sem bútorokra, sem egyéb lakásberendezési tárgyakra nem telik, éppen ezért fontos az iparnak, a kereskedelemnek, — utóbbinak főkép fontos —hogy pontos munkabérstatisztikát kapjunk, amelyből látni lehet, hogy tulajdonképpen hol vannak a súlyos bajok. Ennek a statisztikának alapján kalkulálni lehet és vizsgálat tárgyává lehet tenni azt, hogy egyes cikkek abnormális drágasága milyen arányban áll az ott foglalkoztatott munkások munkabérével. Ha itt kartellbizottságot létesítenek és a kartell bizottságtól komoly munkát várnak, akkor el sem lehet képzelni azt, hogy ennek a kartellbizottságnak ne álljanak rendelkezésére a megfelelő statisztikai adatok. Ha ezeket a statisztikai adatokat majd csak a munkaadók bocsátják a bizottság rendelkezésére, ez talán sok tekintetben kifogásolható, mert nem minden tekintetben lesz célravezető és megbízható. Igen kívánatos tehát, hogy ezek az adatok hivatalosan szereztessenek be és egyszer már állapíttassák meg, hogy például a cementgyárakban dolgozó munkások milyen munkabér mellett termelik azt a cementet, amelyet a kartellben tömörült vállalatok a békebeli árnak nem tudom hányszorosáért adnak most el; vagy pedig állapítsák meg azt, ami egyik igen fontos gazdasági érdeke az országnak is, !

hogy például a szén drágasága tulajdonképpen mire vezethető vissza. Mi ennek az oka, a munkabér-e olyan magas vagy a termelési költségek-e azok, amelyek ezt a drágulást előidézik. Akkor majd ki fog derülni, ihoery a munkabér ezeknek a cikkeknek az előállításánál nr'lyen kis tényező és nem a munkabér az, amely ezeknek^ a fontos közszükségleti cikkeknek a drágulására vezet. Ezeket a kérdéseket szakszerűen megvizsgálni, statisztikai adatok nélkül egyáltalában nem lehet. A gazdaságkonjunktúraJkutató bizottság ezen a téren tényleg olyan feladatot végez, amely feladatnak elvégzését csak öröm49. ülése 1932 február 16-án, kedden. mel lehet üdvözölni és csak a legnagyobb elismeréssel lehet beszélni azokról a férfiakról, akik ezt a munkát^ a legnagyobb szakértelemmel, hozzáértéssel és olyan ügyszeretettel végzik, hogy újból azt kell hangsúlyoznom és kérnem, "hogy az illetékes miniszter urak találjanak módot arra, hogy ennek az intézménynek kiadványai sűrűbben jelenjenek meg és dolgozzák fel a gazdasági életnek azokat a részleteit is, amelyeket eddig anyagiak hiányában feldolgozni nem tudtak. A munkanélküliek statisztikája nálunk már régóta reklamált kérdés. Látjuk, hogy Amerikában, Németországban, Ausztriában és minden államban pontos számadatok jelennek meg a munkanélküliek statisztikájában. Nálunk hivatalos megállapítás arról, hogy hány munkanélküli van, egyáltalában nem lehetséges. Az 1930-as népszámlálás alkalmával ugyan felvettek adatokat, de azóta már ezek az adatok sem adják hű képét a tényleges állapotnak; és míg külföldön látjuk, hogy havonta jelennek meg pontos kimutatások arról, hogy a munkanélküliség mely szakmában emelkedett vagy esett, nálunk ebben a tekintetben mindenki csak tapogatózásokra van utalva. A kormány által kiadott pénzügyi jelentésbe eddig, amíg ezek régi formájukban és összeállításukban jelentek meg, mindenkor bevettek egy számot a szakszervezetekben is nyilvántartott munkanélküliekről. Ezt olymódon csinálták, hogy a szakszervezeti tanács kötelékébe tartozó, szakszervezetekben nyilvántartott munkanélküliek számához hozzáadták a keresztényszocialista és egyéb szervezetekben nyilvántartott munkanélkülieket. Most ezen a téren is megszorítás történt, mert ahogy én látom, ezek a számok is hiányzanak,^ úgyhogy semmiféle adatszolgáltatás ezen a téren nincs; ami pedig van, az nem adja hű tükrét a meglévő munkanélküliségnek és nem adja hű tükrét legkevésbbé sem annak, hogy egyik-másik helyen milyen arányban változott a munkanélküliség. Ezek a kérdések azok, amelyeket én kiegészítésképpen elmondani kívántam s ezekhez még csak azt akarom hozzáfűzni, hogy nem elégséges az, hogy a birtokforgalmi statisztika csak az 50 katasztrális holdig terjedő birtokforgalmat mutatja ki, hanem helyes az, ha a kisebb birtokcserékről, a kisebb birtokforgalomról kapunk pontos tájékoztatást, mert azt hiszem, hogy éppen ezekben a kis birtokokban nagyobb forgalom van, mint a nagyobb birtokokban és éppen a kisebb birtokok forgalmában jobban jut kifejezésre az ország általános elszegényedése, mint a nagybirtokok forgalmában. r Az 50 holdon felüli birtokok eladásánál már olyan tényezők adják egyik a másiknak a birtokot, akik vagyonilag talán jobban bírják, de ott, ahol az egy holdat vagy a fél holdat adják el, ott tényleg a szegénység adja el és talán a szegénység is vásárolja meg, vagy talán egy jobbmódú vásárolja, aki később fogja továbbadni. Ha az ország mezőgazdasági helyzetéről hű képet akarunk kapni, akkor éppen a kisbirtok forgalmára kell súlyt helyeznünk. Hangsúlyozom, sokkal nagyobb súlyt kell erre helyeznünk, mint a nagybirtok forgalmára, mert hiszen bár ez az utóbbi adatgyűjtés — elismerem — sokkal kevesebb munkával jár, de én inkább ezt hagynám el és inkább a másikra helyeznék nagyobb súlyt, mert ott jut kifejezésre az ország nyomorúságának valódi és hű képe. Ezek azok a szempontok, amelyeket én a kérdéssel kapcsolatosan még el kívántam mon,-