Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-42

4 Az országgyűlés képviselőházának h% kijeiéntesnek súlyát és jelentőségét, akkor nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy volta' képpen milyen időkben történt ez a nyilatko­zat. Megtörtént olyan időben, amikor az agrár­árak katasztrofális zuhanása úgyszólván el­mossa a magyar gazdasági élet jövője alól az egész talajt, magát az egész jövőt teszi kétsé­gessé, végső pusztulással fenyegeti ennek az egész országnak, egész nemzetnek létezését. Történt ez a nyilatkozat, ez a szimpátianyilat­kozat olyan időkben, amikor a magyar agrár­termékek versenyképességüket a távolabb lévő országok viszonylataiban teljesen elvesztették és amikor ez a versenyképesség megszűnt. Ami­kor nekünk igazán csak a hozzánk közelebb álló szomszédos államokkal lehet kereskedelmet kezdenünk, lehet felesleges agrártermékeinket ott elhelyeznünk, akkor történik egy nyilatko­zat egy olyan ország külügyminisztere részé­ről, amely ország, hogy csak két adatot említ­sek, egész búzabehozatalának 60%-át, egész lisztbehozatalának 43%-át Magyarországról im­portálja, Magyarországról hozza be; ilyen je­lentőséggel bír Csehszlovákia, a mi legelemibb anyagi érdekeink szempontjából és amikor egy ilyen ország külügyminisztere, tehát legfelelő­sebb politikusa és államférfia nyújtja az or­szág felé kezét, akkor egyes felelőtlen, de a kormányhoz, a miniszterelnökhöz közelálló ma­gyar politikusok holmi virulens magyaro fob iá­ról beszélnek, beszélnek a tűz és víz összeháza­sításáról akkor, amikor egy barátságos nyilat­kozatra kellene nekik felelni. Amikor tehát Benes — megállapítható ezekből a szavakból — barátságosan a kezét nyújtja, akkor Bethlen István gróf bottal vág feléje. En remélem, t. Ház, hogy meghallják Bethlennek ezt a méregkeverését (Farkas Ist­ván: Ez^ a saját érdekeibe ütközik!) nemcsak a munkások. —• mert ez nemcsak a szociál­demokrácia ügye — hanem meghallja a kis­parasztság, meghallják az iparosok, a keres­kedők is. meghallják mindazok, akik éheznek, pusztulnak, vesznek, akik üzleteikkel, apró vállalkozásaikkal, gazdaságaikkal tönkremen­nek, mert Bethlen István gróf, akárcsak a lilla­füredi vadászatok alkalmából is, itt is a hős­ködés pózában akar mutatkozni. (Ügy van! Ügy van a szélsőbaloldalon, — Farkas István: Hogyan jön Bethlen István ahhoz, hogy a ma­gyar külpolitikát képviselje? — Propper Sán­dor: Károlyi, úgy látszik, Bethlennél tartja az eszét!) Remélhetjük tehát, hogy ezt a maga­tartást meg fogják maguknak jegyezni az or­szágban és reméljük azt is, hogy végre mégis csak akad elég erő ebben az országban is, hogy ezt a csúnya úrimulatságot elrontsák, remél­jük, hamarosan elkövetkezik az az idő, amikor Bethlen István gróf is tapasztalja majd, hogy a botnak két vége van. Egyébként is rá kell mutatnom arra, hogy voltaképpen Bethlen István gróf milyen ala­pon, milyen jogon szerepel itt, mint külpoli­tikai Einzelreisender. (Derültség. — Jánossy Gábor: A hivatottság jogán!) Szeretnék erről valamelyes felvilágosítást kapni. (Malasits Géza: Ki adta neki a valutát? — Weltner Ja­kab: ötven pengőért nem lehet Rómába utazni!) Ki kell jelentenem, t. Ház, hogy nem állok egészen azoknak az álláspontján, akiknek az a felfogásuk, hogy Bethlen István közügyekben utazik, mert nekem az a tapasztalatom, hogy valahányszor eddig még Bethlen István kül­földön utazott, magánügyben és magánérdek­ből utazott. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal­oldalon. — Felkiáltások a szélsőbáloldalon: Az ország pénzén!) Legfeljebb állami költségen ülése 1932 január lU-én, csütörtökön. utazott, de az országnak ebből semmi haszna nem volt, amint ezt az optáns kérdés világosan mutatja. Ezért kérdem a kormányelnök úrtól (Felkiáltások a bal- és a szlsőbaloldálon: Hol van a kormány'? Sörözik! — Derültség), aki a puritán előnevet szerezte itt meg magának és aki erre valószínűleg büszke is, nem tartja-e idejénvalónak azt, hogy ezentúl az ilyenfajta utazásból már az országnak is valami haszna lehessen és legyen. Különben is az a felfogá­som, hogy ezt nem kell bizonyítani, hogy Bethlen István gróf alkalmatlan esetleges kül­politikai megbízatások vállalására és viselé­sére, megmutatta tíz esztendő alatt, hogy mit tud. Tíz esztendő alatt tönkretette és elpusz­tította az országot. (Ügy van! Ügy van! a szél­sőbaloldalon). Tíz év alatt csak rombolni tudott, azért semmi szükség, hogy az ilyen levitézlett politikusokat exponáítassák és az ilyen levitéz­lett politikusokat akarják megbízni a mi ügye­ink vezetésével. Elnök: A képviselő úr sértő kifejezését fo­kozta, ezért másodszor is rendreutasítom. A képviselő úx az ismételt elnöki intelmet nem vette figyelembe, a szót tőle megvonom. (Farkas István: Mi az, hogy levitézlett? Nem r szé gyenli magát az elnök?) Farkas István képvi «elő urat az elnökkel szemben használt sértő kifejezése miatt rendreutasítom. (Farkas Ist­ván: Az elnök legyen tárgyilagos és tartsa be a házszabályokat! — Esztergályos János: Párt­elnök vagy házelnök?- — Rassay Károly: Mi az a sértő szó? — Györki Imre: Meg van oldva már a magyar külügyi politika! — Buchinger Manó: Tévedésből történhetett! — Nagy zaj.) A képviselő úrtól a szót megvontam, ennél­fogva nincs joga beszélni. (Rassay Károly: Mi az a sértés? Tiszta abszurdum! így nem lehet tárgyalni! — Farkas István: Disznóság! Micsoda dolog ez! Menjen le onnan! Takarod jék le az elnöki székből! Szégyelje magát! Hit­vány kreatúra!) Farkas István képviselő urat másodszor is rendreutasítom. (Farkas István: Jó, jó! Rendreutasíthat! — Pakots József: Ké­rem, már nem lehet beszélni sem? — Györki Imre: Mindig botrány van, ha elnököl! — Zaj.) Csendet kérek a baloldalon! (Farkas István: Indítványt fogunk bejegyezni, hogy hülyéket ne ültessenek az elnöki székbe.) Farkas István képviselő úr az elnökkel szemben a legsúlyo­sabb sértő kifejezést használta. Indítványozom, hogy ezért Farkas képviselő urat a mentelmi bizottság elé méltóztassék utasítani. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e Farkas István képvi­selő urat az elnökkel szemben használt súlyo­san sértő kifejezése miatt a mentelmi bizott­sághoz utasítani, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik a képviselő urat a mentelmi bizottsághoz kívánják utasítani, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház Farkas képvi­selő urat a mentelmi bizottsághoz utasította. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Pfuj! Nem szégyellik magukat? — Reisinger Ferenc: A retye-rutya szavazott! — Rassay Károly: Még mindig nem tudjuk, hogy mi az a sértő szó. — Friedrich István: Mondja meg, hogy mi volt a sértés? Magyarázatot kérünk! — Pakots József: Tessék megmagyarázni! Ne­künk jogunk van itt beszélni! — Propper Sán­dor: A házszabályokhoz kérek szót!) A házsza­bályokhoz csak a napirend megállapítása után adhatom meg a szót. (Kéthly Anna: A legkirí­vóbb külpolitikai taktikátlanság, amit az elnök úr elkövetett!) Jánossy képviselő urat illeti a szó. Kérem, méltóztassék beszédét megkezdeni! (Farkas István: A többség mindent megszavaz és ezen röhögnek!) Farkas képviselő urat újból

Next

/
Oldalképek
Tartalom