Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-48

Az országgyűlés képviselőházának kB. Schreiber Endrééknek. Megalakították a román szindikátust. A magyar kormány hallgatólagosan hozzájárult ahhoz, hogy idegen fát behozni másképpen nem lehet, mint a szabad verseny kizárásával, csakis a román r szindikátusnak, tehát az ú. n. Seil-nek hozzájárulásával. (Jánossy Gábor: Ez szinte lehetetlen! — Felkiáltások a baloldalon: Ez így van!) A kereskedelemügyi minisztérium kiadott egy rendeletet, amely az egyes áruk behozatalának korlátozása tárgyában -a vámtarifa 192. tétele alá tartozó tűzifa behozatalát is engedélyhez köti. Akkor felhívás történt arra vonatkozólag, hogy akik tűzifakereskedéssel foglalkoznak, adják be kérvényüket 4 pengős bélyeggel felszerelve. Be is adta kérvényét egy csomó jámbor kiskereskedő, felragasztotta kérvényére^ a 4 pengős bélyeget és várta az elintézést. Méltóztassanak megnézni, a kereskededelemügyi minisztérium illetékes ügyosztályában az emberek heringmódra összezsúfoltam várják az 'elintézést. Elintézés nincs és végre, amikor már türelmetlenek, akkor azt mondják nekik, hogy menjenek Rottmann Dezső úrhoz. Mert ez mind csak szemfényvesztés, egyesek beadhatták kérvényeiket, nem intézték el, mert en gros-ban a behozatali engedélyt megkapta Rottmann Dezső. Erre nézve várok cáfolatot. Ha ez így van, akkor ígéretet tettek neki, ha pedig nem így van, akkor azok a kiskereskedők, akik kérvényeiket beadták, miért nem kapják meg az elintézést 24 óra vagy 48 óra alatt, miért várakoztatják őket? Miért kell nekik a közelebbi és távolabbi vidékekről feljönniök, miért kell vonatköltséget fizetniök, miért teszik lóvá őket, akkor, amikor a magyar tűzifaellátásnak kérdése jelenleg százszázalékosan aktuális, mert hiszen igen nagy, dermesztő hideg van odakünn. (Farkasfalvi Farkas Géza: Igaza van! — Weltner Jakab: Es mégsem lesz elintézve!) Itt van a bányafa kérdése. Rengeteg bányafát hoznak be külföldről. Ez a szénbányák tárnáinak alátámasztására kell. A magyar hazai fatermelés 80%-ban belföldi fával biztosítani tudná a szükségletet, cserfát és tölgyfát 24 pengős áron tudna köbméterenként adni, ezzel szemben a behozott silány fenyőfa alig kerül valamivel kevesebbe, 20 pengőbe. De azt mondj a Vida Jenő, hogy akkor nem tudná a szén árát a fogyasztóközönség szükségleteihez idomítani, (Jánossy Gábor: Jó vicc ez!) mert akkor neki többe kerülne, nagyobb lenne a termelési költség. Hát kérdezem tőle, hogy a szén ára kevés? Jelenleg 5—6 pengő. (Jánossy Gábor: Kibírhatatlan! 7 pengő kicsinyben) Hát szabad a kiuzsorázást ennyire vinni, amikor tudjuk, hogy az érdekszálak — ne méltóztassanak ezt személyenkinti, vagy együttesben való ráolvasásnak venni — egészen a túloldalig nyúlnak el és az egységespárt választási kaszszájába... {Egy hang jobb felől: Hát még mit nem! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van! Ügy van! — Malasits Géza: A választási kassza javára adják le! — Kuna P. András: Ne rontsuk az egységet!) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék tartózkodni a gyanúsító kijelentésektől, (Gaal Gaston: Nem szégyen az, megszokott dolog! — Jánossy Gábor: En nem tudok róla! — Zaj.) Kun Béla: A bestéd folyamán ez az igazság kijött a lelkemből. (Gaal Gaston: Mindennapi eset!) Igaz az, hogy a faszén termelés megszállott területen volt, de mégis elő lehet állítani faszenet itthon is. Tessék falepárolótelepet létesíteni. Sokkal kevesebbe fog keülése 1982 február 12-én, pénteken. 209 rülni, mint amilyen veszteséget jelent a magyar államra, a csonka országra az, hogy külföldről kell faszenet behozni és ezért fizetünk devizát. Méltóztassék a csereüzletre rálépni. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek. Kun Béla: Ausztriából épületfaanyagot lehetne behozni úgy, hogy akkor a magyar jószágkivitel prosperitását emelnők. Méltóztatik« tudni, hogy Ausztriában az épületfa, a papir voltaképpen agrárproduktum, mert az odavaló birtok os s ágnak nagyrésze erdővel rendelkezik, a kisgazdák birtokainak is 40%-a erdő. így például Schwarzenberg herceg 46.000 holdjából 32.000 hold az erdő. Azután itt van még egy tétel: Mayr-Melnholf báró 60.000 holdjából 50 000 hold az erdő, Kottulinszky gróf 2500 holdjából 2200 az erdő. Ugyanez az arány Felső-Ausztriában, Karintiában, Tirolban és Stájerben. Ezeknek a birtokosoknak tehát az az^ érdekük, hogy onnan épületfát hozzunk be és sokkal nagyobb az a haszon, amit ezen a réven érnek el, mint amilyen veszteség éri őket, ha jószágaikat nem tudják olyan mértékben eladni, mint szeretnék, mert a magyar állatkivitel Ausztriába emelkednék. A helyett, hogy ezt f csináltuk volna, a múlt kormányzat hibájából folyólag mit csináltunk? Takarmánybúzát szállítottunk ki és itt előállított korpát. (Gaal Gaston: Három pengővel métermázsáját!) 50 000 mázsa búzát szállítottunk ki a Futnra révén, mint takarmánybúzát (Gaal Gaston: Három pengőjével métermázsáját!) akkor, amikor idebent (Gaal Gaston: Idebent pedig éhen döglenek az emberek! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) 15—16 pengőért kell venni a búzát. A magyar állattenyésztés jelenét és jövőjét ezzel megbénítottuk, mert a kiszállított takarmánybúzával és korpával hizlaltuk a saját nyakunkra, a saját megkárosításunkra az osztrák állattenyésztés produktumait. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez tökéletesen így van!) Lehet azonban javítani a^ helyzeten, csak bele kell nyúlni a dzsungelbe és ha az új földművelésügyi miniszter úr csakugyan keménykötésű agrárember, (Gaal Gaston: Akkor megbukik!) akinek tartják, hát csinálja meg azt, amit az előző kormányzat elmulasztott. (Gaal Gaston: Megbukik menthetetlenül! — Zsigmond Gyula: Ivády sorsára jut! — Ellenmondások a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Nem bukik: meg, hanem rendet fog^ csinálni, mert keménykötésű ember! — Malasits Géza: Ne beszéljen maga a miniszter helyett! Fogadatlan prókátor! — Gaal Gaston: Megbukik! Csak agrárius irányban szólni merjen, már baj van! — Jánossy Gábor: Nem bukik meg! Nem szabad ezért megbuknia egy agrárminiszternek! — Gaal Gaston: Mutatta Ivády példája! — Felkiáltások a baloldalon: Miért bukott meg Ivády? — Jánossy Gábor: Mit tudom én! — Derültség. — Weltner Jakab: Sok beszédének sok az alja! — Zaj. — Halljuk! Halljuk) Cselekedjék gyorsan az igen t. földművelésügyi miniszter úr, mert minden elveszett nap és perc csak a nép nyomorát fokozza (Jánossy Gábor: Ebben igaza van!) és az agrárérdekeket még nagyobb veszedelembe dönti. Végezvén felszólalásomat, kívánom és kérem, hogy a fabehozatali engedélyekkel űzött visszaélések azonnal megbüntettessenek, az engedély az Egyesült Fabehozatali R. T.-tól, alias Rottmann Dezső úrtól azonnal visszavo-