Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-47
Î88 Az országgyűlés képviselőházának U7. Ha pedig ezt nem fizettük volna meg, — amint hogy nem is tudtuk volna megfizetni — akkor, amint már említettem, nem is egy, hanem a nemzetközi szerződéseknek egész sorát rendítettük volna meg érvényükben.» (Rassay Károly: Melyeket!) «Azt a körülményt, hogy a hitelező hatalmak a Magyarországtól kapott 7'27%-ot — az átutalt összeg 290.000 aranykoronát tett ki decemberben — az egyéb máshonnan hefolyt fizetésekkel együtt, nem maguk között osztották fel, hanem átutalták a nemzetközi, úgynevezett A) alapba, aminthogy maguk i,s befizették pontosan a maguk részeit az A) és B) alapba, senki magyar részről nem róhatja fel sem a hitelező hatalmaknak, és ínég kevésbbé a magyar kormánynak, amelynek erre egyrészt közvetlen ingerenciája sincsen és amelynek másrészt a külföldön lévő magyar magánvagyonok védelme is éppoly kötelessége, mint bármely egyéb.» (Zaj a szélsőbaloldalon.) «Az A) és B) alapba a hitelező államok részéről befolyó összegek egyébként jóval meghaladják a mi 7'27% fizetésünket. A. Hoovermoratórium első félévében a hitelező hatalmak részéről sajtájukból a Hoover-moratórium dacára be lett fizetve: az A) alapba 1,352.164 aranykorona, a B) alapba 1,500 000 aranykorona, vagyis összesen a két alapba 2,852.164 aranykorona. Könnyű belátni, hogy az a 290.800 aranykorona, amely a mi, Hoover-moratórium alá nem vonhatónak talált, fizetésünk címén került a hitelező hatalmakhoz, és amelyet azok az A) alapba befizettek, csak egyötödét teszi azoknak a fizetéseknek, melyeket a hitelező hatalmak ugyanabban az időben a sajátjukból az A) alapiba, és éppen csak egytizedrészét .annak, amit az A) és B) alapba együtt ugyancsak a sajátjukból befizettek.» (Egy hang balfelől: Könnyű nekik!) «A helyzet az, hogy a részünkről a hatalmak részére történt fizetés elmulasztása, a hitelező hatalmak részéről teljes és közvetlenül ,a magukéból és a magyar állampolgárok javára befolyó nagy értékektől megfosztotta volna a magyar nemzeti vagyont és pedig oly nemzeti vagyonrészt, amely a külföldön e befizetésekbőd rekonstruálódik az elszakított területeken elkobzott javak helyében» (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) «és amely külföldi magyar nemzeti vagyonok újbóli rekonstruálása nem oly érdek, amely iránt a mai és főleg devizák hiányán alapuló nehéz gazdasági helyzetben bárki is érzéketlen maradhatna.» (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) «A kérdés * megítélésénél a most elmondottakon felül az is tekintetbe veendő, hogy az A) alap további működése esetén a magyar honosokat illető kötvények kamata fejében devizákban már az 1933. év folyamán több mint tízszer akkora összeg jön a magyar közgazdaság javára, mint ami a folyó évre befizettetik.» (Elénk helyeslés a jobboldalon.) T. Képviselőház! Ebben voltam bátor felolvasni azt, amit tegnapelőtt a külügyi bizottság ülésén elmondottam. Ez megadja a kérdésben az egész tényállást. En ' ehhez a -magam részéről már isemmit hozzáfűzni nem kívánok, csupán azt az egyet kívánnám még megjegyezni, hogy amikor a transzfermoratóriumnak létesítése előtt megállapíthatott az, hogy melyek legyenek azok a fizetések, amelyekre a magyar kormány tekintettel igyekezzék lenni a transzfermoratórium tartamának idején is, ez a megállapítás olyan módon történt, hogy báró Korányi Frigyes felütése 19ÙÉ február íl-en, csütörtökön, vette az érintkezést a hitelezőkkel és azokkal együttesen beszélte meg Londonban, hogy melyek legyenek olyan természetű tételek, amelyeknél érdek van abban, hogy magyar részről, amennyiben a devizahelyzetben általában ennek a lehetősége megvan, fizetések teljesíttessenek és ebben a felsorolásban, amely az akkor kiadott kommünikében foglaltatott, benne foglaltatik többek között ez a 290.000 aranykoronás összeg is. Maguk a hitelezők voltak azok, akik abban a véleményben voltak, hogy egy olyan tétélt, amelynek lefizetése kapcsán elérheti az ember azt, hogy devizákban annak az összegét több, mint tízszeresen meghaladó összeg térüljön vissza az ország közgazdasága javára, nem szabad negligálni, s ez a magyarázata annak, hogy ebben a kormány által kiadott kommünikében bennefoglaltatott ez a tétel a vonatkozó felsorolásban. Azt hiszem, hogy amit felolvastam és ehhez hozzáfűztem, az tiszta tényállást ad a kérdésekről. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap, pénteken d. e. 10 órakor tartsa, s annak napirendjére tűzessék ki a mai napirendünkön szereplő, de még le nem tárgyalt ügyek ; folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik 1 ! Patacsi Dénes jegyző: Turchányi Egon! Turchányi Egon: T. Ház! Legyen szabad a t. Ház figyelmét felhívnom arra, hogy a magyar parlament tevékenysége még sohasem állott annyira az ország várakozásának gyúpontjában, mint ma. A Képviselőház hasznos, céltudatos és energikus tevékenységétől függ az ország: népének önmagában való hite és bizalma, az az erőforrás, amelyből szinte egyedül csörgedezhetik a jövőhöz való remény. Ha a Képviselőház szürke, negatív, jelentéktelen ügyekkel foglalkozik, ez oly messzemenő destrukciót von maga után, amelyet itt senki, de senki sem kíván. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Sajnos, a Képviselőház munkarendje a legutóbbi hónapok alatt nem felelt meg a nemzet által felállított követeléseknek. Pozitív intézkedések helyett, — anélkül, hogy itt éles kritika hangján akarnék szólani — meddő viták, komoly programmok helyett pepecselések jellemezték a Ház üléseit. Közben pedig- életbevágó problémák tornyosodtak fel a magyar politikai és gazdasági szemhatáron és ezeknek leszakadó súlya katasztrofális összetöressél fenyegeti a magyar életfeltételeket. A miniszterelnök úr már hónapokkal ezelőtt bejelentette, hogy készülőben vannak oly törvényjavaslatok, amelyeknek izzó aktualitása minden becsületes, tisztességes és józan embert éget ebben az országban. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezek a törvényjavaslatok azonban nem akarnak megszületni. Ankétek és bizalmas megbeszélések, érdekképviseleti vélemények meghallgatása és gáncsoskodás, a törvényjavaslatoknak bizonyos fórumok elé való terjesztése és visszavonásai, vajúdások és elvetélések; ezek vannak, de törvényjavaslatok nincsenek. Miért nem kerülnek ezek -a. törvényjavaslatok ide a Ház elé, miért nem kíséreljük meg azt, hogy ezeknek a törvényjavaslatoknak szakaszai itt jussanak nyilt vita alá, miért kell ezeket előzetesen spanyolfalak mögött megtárgyalni? (Ügy van! Ügy van! a baloldalon^)
