Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-47
186 Az országgyűlés képviselőházának Jf7, lyeket ez a kormányzat számára még meghagyott, de semmi mást nem hagyott számára? Ez a demonstráció annyira nem volt bűn, ennek a demonstrációnak tendenciáját azok, akik nem akarták, annyira nem értették félre, hogy a maguk részéről bizonyos mértékben még toleráltak is. Legyen szabad itt hivatkoznom arra, hogy a GyOSz, a Gyáriparosok Országos Szövetsége ezt a demonstrációt — igaz, a maga módján — csendben helyeselte, hogy ne mondjam, támogatta. Nem helyezkedhetett más álláspontra, mert sokkal jobban ismerj a magyar munkásság tűrhetetlen nyomorát, sokkal jobban ismeri a munkanélküliség óriási mértékét, sokkal jobban ismeri a munkanélküliség rengeteg veszedelmét, semhogy más álláspontra helyezkedhetett volna. A GyOSz. volt az, — ismétlem — amely ezt a demonstrációt tolerálta, mert a demonstráció után nem élt a rendszabályozás szokásos eszközeivel, hanem — mint mondottam — belátta, hogy a budapesti munkásság ezzel a fellépésével olyan vágyakat, olyan szándékokat juttat kifejezésre, amelyeket a mai viszonyok között büntetni nem szabad, amelyeket méltányolni lehet, sőt amelyeket elő kell mozdítani, mert hiszen a célzat az volt, hogy ezzel a demonstrációval felkeltsék a munkások a közvélemény figyelmét, magukra tereljék az illetékesek figyelmét is és követeléseik, jogos, az emberiesség szempontjából ezerszer és ezerszer jogos követeléseik érdekében demonstráljanak. Sőt nemcsak, hogy nem volt a demonstrációnak bűnös tendenciája, hogy a GyOSz, tehát a gyáriparosoknak, a munkáltatóknak szervezete és szövetsége tolerálta ezt a fellépést, ezt a tüntetést, hanem maga a rendőrség sem látott a tüntetésben — legalább is a tüntetés reggelén — semmi kivetni valót. Arra a véletlenül okos álláspontra helyezkedett az első órákban, hogy a tüntetést engedi a maga keretei között lefolyni, lezajlani. Igaz, hogy később azután, a demonstráció végefelé voltak összeütközések, de én kénytelen vagyok megállapítani azt a történeti igazságot, hogy ezek az összeütközések elmaradhattak volna, ha a rendőrség nem törekedett volna bizonyos fokú önigazolásra, ha a rendőrség nem törekedett volna arra, hogy a maga nélkülözhetetlenségét demonstrálja a munkások demonstrációjával szemben. így keletkezett azután összeütközés a demonstráció végén, így történtek sebesülések, így volt azután szeptember elsejének mártírja, halottja is. Akkor a Népszava ebben a most inkrimináció tárgyává tett közleményben feldicsérte, méltatta a tüntetést, méltatta a tüntetés áldozatait, a sebesülteket, méltatta a mártírjait. Ez kötelessége volt a lapnak. Egészen természetes, hogy, mint a munkásság sajtójának képviselője, mint a munkásság közvéleményének, érzéseinek szószóló ja, egy ilyen tüntetés mellett nem haladhat el szótlanul, és hogy ennek nagyszerűségét, szépségét méltatja és dicsőiti, de ezzel bűntettet nem dicsért fel, mert bűntettről imándezideig egyáltalában szó sem volt. Ha bűntett feldícséréséről lehet szó, akkor azt kell monda^ nom. hogy a bűntetthez hozzájárult a rendőrség kardja, hozzájárult a puskagolyó; így lett bűntett és ez a bűntett az, amelyet mo s t fel akarnak dicsérni azok. akik ezért a cikkért annak szerzőjét ki akarják adni. Az eredmény tehát a cikk megvizsgálása alapján egészen tárgyilagosan az, hogy voltaülése 1932 február 11-én, csütörtökön. képpen nem a tömegek követtek el és nem a Népszava követett el bűnt. Nem követett el bűntettfeldícsérést, hanem maga a rendőrség volt az, amely bűnt követett el beavatkozásával és ezt a bűnt miagasztalj a az a szándék és az a többségi határozat, amelynek alapján a cikkírót ki akarják szolgáltatni. Nem hallgatják meg a nép panaszát, a munkások panaszát. Ez a bűn és ezt a saját bűnüket, ezt a magatartásukat tetézik azzal, hogy most még a cikkírót is ki akariák adni. T. Ház! Ez az ország résztvett a világháborúban, ebben az országban két forradalom zajlott le és ezeknek a nagy, megrendítő eseményeknek sem lehetett meg az a hatásuk, hogy ennek az országnak hivatalos kormányzata, ennek a parlamentnek a többsége, tehát az országnak a képviselete meghallgasisa és méltányolja a munkásoknak olyan törekvéseit, amelyek ebben a demonstrációban kifejezésre jutottak és méltánvolj'a ! a munkássáernak azt a szándékát, amelyet ő ezzel a fellépésével demonstrálni akart. Ellenben konstruálnak bűntetteket. r vétségeket, amely konstrukciók révén, azonkívül, hogy a munkások panamát nem veszik komolyan, még meg is akarják büntetni a munkások képviselőit; amivel szemben^ én csak azt mondhatom, hogy ebből a taktikából és ebből a politikából a büntetlenek, az ártatlanok üldöztetéséből vadban elég volt, ezt egyszer már beszüntpthetnék demonstratíve. Ebben az esetben a zaklatás legnyilvánvalóbb jeleit látom fennforogni, azért arra kérem a Házat, hogy a javaslatot ne fogadja el. (Helyeslés o szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Kelemen Kornél! Kelemen Kornél: T. Ház! Az előttem szólott képviselő úr arra utalt, hogy itt ártatlan embereket börtönöznek be. Az a cikk, amely miatt Farkas István képviselőtársunkat kikérik, bűntett feldicsérését tartalmazza. (Ügy van! jobbfelől.) E miatt kérik ki. Köztudomású, — azt hiszem, mindannyian emlékezünk rá — hogv azon a bizonyos szeptember elsején nem olyan ártatlan demonstráció volt, hanem fosztogatások, rablások történtek, hatóság elleni erőszak történt és a hatóság súlyos mulasztást követett volná el, ha a bűnösöket ezért felelősségre nem vonta volna. A Népszava, illetőleg a cikk szerzője azt mondja, hogy: «Akiket bebörtönöztek, azok felé szolidaritásunkat küldjük.» Itt nyilvánvaló a bűntett feldícsérése. Zaklatás esetével nem állunk szemben, javaslom tehát, méltóztassanak a mentelmi bizottság javallatát elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs. A vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nvilvánítom, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság jiavaslatát elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadta és ebben az ügyben Farkas István országsrvűlési képviselő úr mentelmi jogát felfüggesztette. A külügyminiszter úr kíván szólani. (Szeder Ferenc: Ilyen is van?) Walko Lajos külügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Tegnapelőtt a Képviselőház külügyi bizottságában ismertettem az úgynevezett optánsügy tényállását. Erről az ismertetésről a tegnapi lapokban kommüniké is jelent meg, amely ennek az ismertetésnek a lényearét összefoglalta. A^ mai nap folyamán a Képviselőházban Esztergályos t. képviselőtársam felszólalt és ebben a felszólalásában ezzel a kérdéssel foglalkozott. En azt
