Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-47

176 Az országgyűlés képviselőházának U7. évi győztes forradalmak évfordulóját mindenfelé megünneplik.» «Az 1918 évi októberi forradalom elbukott. Bukásával mindent^ magával rántott.- Nem maradt meg belőle más, mint a hídvám eltörlése és — az októberi forradalom! eszméje. Az általános titkos választójog, a becsületes földreform, a hitbizományok és a nagy egyházi birtokok megszüntetése, Magyarországnak nagybirtokos országból kisbirtokos országgá való átalakítása, a fold népének nagyfokú gazdasági és szociális védelme, az ipari munkások nyolcórás munkanapja, a kollektív szerződések, a magántisztviselők és alkalmazottak hathatós jogvédelme, a polgárok szabadsága, az irodalomnak, művészetnek a cenzúra béklyói alól való felszabadítása és szabad fejlődése — mind-mind olyan érezhető javak, amelyek ma hiányoznak és amelyeknek hiánya évről évre fokozottabban érezteti hatását. Egyre nagyobb mértékben jut kifejezésre az az igazság, hogy az októberi forradalomnak, a nagy erkölcsi és anyagi javak megalkotásával, valóban nemes és nagy céljai voltak és ma az egész dolgozó népnek javára válnának.» «Az egy évtized távlatába jutott elvesztett forradalom így szépül meg, azoknak a javaknak a hiányában, amelyek győzelmével megmaradtak volna. A munkásember ma életének minden napján érzi ezt a veszteséget és bukást.» «Tizenkét évvel -az októberi forradalom után százszorosan fáj mindaz, amit elvesztettünk. E roppant nyomor és nélkülözés közepette érezzük igazán a teljes védtelenségét és kiszolgáltatottságot. Nemi tehetünk mást, minthogy a «patkánylázadás»-nak bélyegzett októberi forradalom eszméjét megtisztítsuk a rájarakott salaktól. Emlékeztetünk arra, hogy az egész ország — falu és város — egy ujjongó nép színhelye volt, hogy akkoriban senki, aki most hatalmon van és már akkor is politikai vagy társadalmi tevékenységet fejtett ki, nem «patkánylázadást», hanem «diadalmas magyar forradalmat» köszöntött a magyar nép nagy és nemes erőfeszítésében» E cikk szövege, de különösen a fent idézett részekben foglalt^ tényállítások és kifejezések a Btk. 174. §-ának 2. bekezdésébe ütköző bűntett feldícsérése vétségének jelenségeit látszanak feltüntetni a vád szerint. t A cikk névtelenül jelent meg, annak szerzőjét az illetékes szerkesztőség erre felhatalmazott tagja a nyomozó hatóság eljáró közege közvetlen felhívására sem nevezte meg, így a sajtójogi felelősség Farkas István országgyűlési képviselő, felelős szerkesztőt terheli, a St. 35. §-a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés^ illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a vonatkozó bűncselekmény között nem kétséges, de mert a cselekmény a vád tárgyát ki nem merítő bírálat és elmélkedés, zaklatás esete forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben ne függessze fel. A jelentés értelmében kérek határozatot. Elnök: Kíván valaki szólni 1 (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a tanácskozást befejezettnek nyivánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház elfogadta, ennélfogva az ügyből kifolyóan Farkas István képviselő úr mentelmi jogát a Képviselőház ez esetben nem függesztette fel. ülése 1932 február 11-én, csütörtökön. Következik ismét Farkas István képviselő úr mentelmi ügye. (írom. 75) Az előadó urat illeti a szó. Krüger Aladár előadó: T. Képviselőház! A r budapesti kir. főügyészség 8.014/1931. f. ü. szám alatt Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntetőtörvényszék B. XXXV. 9.810/1931. sz. megkeresése szerint ellene, mint felelős szerkesztő ellen eljárás indult azon a címen, hogy a «Népszava» politikai napilap 1931. évi május hó 1. napján közzétett számában «Az igaz úton» fölirat alatt aláírás nélkül megjelent cikk tartalma és következő részletei a Btk. 172. §-ába ütköző, annak második bekezdése és az 1912. évi LXIII. t.-c. 19. §-a. szerint minősülő hitfelekezet elleni izgatás bűntettének jelenségeit látszik feltüntetni: «Minden hatalom az általa kizárólagossági joggal képviselni vélt gondolat, törekvés vagy eszme ellenségének tekinti azokat, akik nem hajlandók velük r egy úton haladni valamely gondolat szolgálatában. Az egyházak magatartása — különösképpen pedig a katholikus egyházé — teljesen azonos. Mindenki istentelen, hitehagyott, romlottlelkű, minden jó és szép ellensége, aki kétségbe vonja vagy elutasítja magától azt az egyházi magyarázatot és tanítást, amely igazságra szomjúhozását nem tudja csillapítani.» «Ami e sárgolyón négy éven át történt és aminek fájdalmas nyomait ma is szenvedi ez a világ, cáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy az emberiség olyan földi erőket ural, amelyek nyilt tagadása mindannak, amit az egyházak hivatalosan tanítanak és amely földi erők uralma alatt az emberszeretet, a testvériség, a szabadság csalóka lidércfény marad.» «Amit tehát az egyházak hitehagyásnak tartanak, tulajdonképpen igaz útra térés annak a megismerése, hogy azon az úton, amelyen a dolgozó emberiség eddig haladt és amelyet számára egyedül célravezetőnek mondottak, sohasem juthat el azokhoz az ideálokhoz, amelyek után sóvárog.» «Ebben a világban, ebben a társadalomban nem juthat diadalra a milliók áhított igazsága, mert ez a társadalom a milliók szolgaságára épült. A szenvedők igazsága csak akkor érvényesülhet majd, ha a szocializmus sámsoni ereje kidönti a . mai társadalom szolgaságot tartó oszlopait. A szocializmus térhódítását jelenti a dolgozó emberiségnek az elfordulása és hitehagyása attól a tanítástól, amely sorsára nézve kiskorúságban és tömjénfüstös kábulatban szeretné tartani ma is, amikor pedig már kinőtt szenvedései révén a gondolkodás gyermekcipőiből.» «... az egyházak —• és ezt jobbjaik is kénytelenek elismerni — szemben állanak a föltörekvő népekkel és a fölszabadító törekvésekkel, a^ dolgozó emberiség pedig szabadulni akar láncaitól és szolgaságától. Jogot formál a teljes életre. Már nem hisz abban, hogy az élet teljességére való jog kiváltság, vagy isteni kegy volna. Az egyházak ezzel szemben a tömegeknek az emberséges élethez való jogának kérdésében azt az álláspontot képviselik, hogy a mai úgynevezett társadalmi rend «öröktől fogva való», amelyen «nem változtathat emberi akarat.» «Az egyházi .szószékről elhangzó tanítások lényegükben azt követelik a dolgozó tömegektől, hogy mondjanak le az élet teljességéhez való minden jogukról és ismerjék el, hogy csak az az igazság, amit e tanítások alapján hirdet-