Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-47

î?â Az országgyűlés képviselőházának ht. tokát, indítványokat téve, hogy teremtsen munkaalkalmakat. munkaalkalmak teremté­sével szüntesse meg azt az irtózatos nyo­mort, amelyben a munkanélküliek vannak. Követeltük és követeljük számtalan esetben, hogy ha nem tud, vagy nem akar munka­alkalmakat teremteni, akkor adjon a nyo­morgó, éhező munkanélkülieknek munkanél­külisegélyt. A válasz kíméletlen és kegyetlen volt eddig mindig a kormány részéről s a kor­mány mögött ülő egységespárt részéről. (Já­nossy Gábor: Se nem kíméletlen, se nem ke­gyetlen!) Állandóan azzal utasították és uta­sítják vissza a munkanélküliek, az éhezők, a nyomorgók jogos követelését, hogy szegény az ország, nincs pénz munkaalkalmak terem­tésére, nines pénz a munkanélküliek, az éhező gyermekek, az éhező anyák, az éhező munkások részére. Eddig mindig elutasította a kormány követeléseinket. (Jánossy Gábor: De megszervezte a nyomorenyhítő akciókat!) A szociáldemokrata párt képviselői részé­ről számtalan esetben felhangzott az a kíván­ság: szüntessék meg az álláshalmozás lehető­ségéit, intézményesen, törvényes intézkedé­sekkel. (Kun Béla: Mi is követeljük! — Gás­párdy Elemér: Mi követeltük legelsősorban! Önök védelmezték az álláshalmozást a fővá­rosnál! — Propper Sándor: De itt meg is ál­lanak! Tovább nem mentek a követelésben!) Követeltük és követeljük, hogy a törvényho­zás gondoskodjék olyan törvényről, amely lehetetlenné teszi azt, hogy egyes egyének, akik jó összeköttetésekkel bírnak, az állások tömegeit töltsék be ugyanakkor, amikor itt van a felnőtt ifjúság, (Gáspárdy Elemér: Ezt mi is követeljük, nemcsak önök! Innen indult ki!) amely elvégezte iskoláit,^ amely ifjak járják az élet szörnyű nyomorának és szenvedésének országútját napról-napra egy falat kenyérért, és akiket egy vagy több dip­lomával a zsebükben látunk könyörögni bár­milyen szerény állásért. Ott látjuk a felnőtt ifjúságot, a háború utáni ifjúságot, akik mint gyermekek végigélték az irtózatos há­borús őrület minden szenvedését, akik ma felnőve a maguk kis kenyere után kell, hogy nézzenek, s akik diplomával a zsebükben kö­nyörögnek azért, hogy utcaseprői állásokat kaphassanak, (Gáspárdy Elemér: Elég sajnos dolog!) vagy más alacsonyabbrendű, nem diplomás embereknek való állásokban elhe­lyezkedést találjanak. Hallunk hangzatos frázisokat a túlsó oldal­ról!, (Felkiáltások jobbfelől: Önöktől!) közbe­szólások formájában mondja mint állandó refrént a túloldalról az egységespárt, hogy: mi is akarjuk a megszüntetést. (Zaj.) Tisztelt uraim, ne játsszunk a szavakkal! Elnök: A képviselő úr összeférhetlenségi bejelentést kíván tenni. Legyen szíves a tárgyra rátérni! Esztergályos János: Ügy érzem, hogy a házszabályok értelmében jogom van megindo­kolni előterjesztendő bejelentésemet. (Kabók Lajos: Már azt sem szabad? Indokolni sem lehet?) Az urak a túlsó oldalon azt kiáltják közibe, hogy: mi is akarjuk. De kérdem az igen t. ^egy­ségespártot: ha akarják, miért nem csináljak meg? Ott állanak a kormány mögött és nagy­ságukkal, hatalmukkal módjuk van a r kor­mányt arra kényszeríteni, hogy az ifjúságnak teret adjanak, hogy az ifjúság a kenyérhez való jogát érvényesíthesse, és szüntessék meg az ál­láshalmozásokat. (Jánossy Gábor: Útban van! ülése 1932 február ll-ên } csütörtökön. Maholnap idekerül!) T. Jánossy képviselő úr, ne tessék most viccelődni! (Jánossy Gábor: Sohasem szoktam viccelődni!) Látjuk pusz­tulni a kisiparosságot, látjuk az állástalan kis­tisztviselők százezreit. A válasz, az elutasító válasz mindig az, hogy: nincs pénz, nincs pénz és nincs pénz, r,zért nem lehet. Ha így volna, talán valahogy, fájdalmasan bár, de meg tud­nánk nyugodni ebben. Azt látjuk ellenben a kormány különböző intézkedései alapján, hogy ezek a szavak a tényeket nem fedik. Csak egyetlenegy példát hozok fel. Nem akarok már az elmúlt esztendők tékozlásairól és pazarlá­sairól beszélni, de a legutóbbi időben arról értesültünk, hogy a kormány az optánsok ré­szére az optánsok kasszájába 600.000 svájci frankot utalt be. Ennek az a célja, hogy az op­tánsok az őket megillető pénzhez jussanak, amely részükre megítéltetett. Kérdezem: nem erkölcstelen politika-e az, hogy amikor idehaza nem akarnak segíteni a nyomorgók és szenvedők milliónyi^ nagy töme­gén, akkor egy úri gesztussal az államkasszá­ból, az adózó polgárság véres, verejtékes fillé­reiből 600.000 svájci frankot utalnak ki az op­tánsok javára? Talán nem is tettem volna szóvá ezt az esetet, ha nem látnám azt, hogy éppen a kormány egyik tagja az, aki ebben az optánsügyben alaposan érdekelve van. (Gás­párdy Elemér: Ki az?) A helyzet tehát az, hogy gróf t Károlyi Gyula miniszterelnök, akinek a kormánya ezt a 600.000 svájci frankot az optánsok kasszájába beutalta, maga is érdekelve van ebben a kér­désben és maga is ott tartja a markát, hogy az optánsok kasszájából kapjon. (Zaj és ellen­mondások a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urat ezért a sértő ki­fejezésért rendreutasítom. (Kabók Lajos: ön­magának kiutalja! — Büchler József: Ez igaz!) Esztergályos János: Miután én ezt erköl­csi szempontból összefér heti ennek tartom, (Simon András: Maga beszél erkölcsről. — Zaj.) ezért összeférhetlenségi bejelentést te­szek gróf Károlyi Gyula miniszterelnök ellen, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) akinek minisz­terelnöksége alatt a pénzügyminisztérium, bi­zonyára a minisztertanács határozata alapján 600.000 .svájci frankot utaltatott át a Nemzet­közi Fizetések Bankjának az optánskassza ja­vára. A .miniszterelnök ezzel az átutalással összeférhetlen helyzetbe jutott, mert ő maga 8738 és a gróf Károlyi-család 97.017 katasztrá­lis holddal érdekelt az optánsok kártérítésé­ben. Kérem bejelentésemnek az összeférhetlen­ségi bizottsághoz való utalását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az összeférhetleiuségi bejelentést a házszabályok 68. Va értelmében kiadom az ál­landó Összeférhetlenségi bizottságnak. Most pedig visszatérünk a mentelmi ügyek tárgyalására. Következik a mentelmi bizottság jelentésé­nek tárgyalása sajtó útján elkövetett osztály elleni izgatás bűntettével gyanusíott Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi ügyé­ben, (írom. 71) Krüger Aladár előadó urat illeti a szó. Krüger Aladár előadó: T. Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség 8007/1931. f. ü. szám alatt Farkas István országgyűlési kép­viselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntető törvényszék B. XXXV. 13.407—1930 % számú megkeresése sze­rint ellene a bíróság, mint felelős szerkesztő ellen, büntető eljárást indított, a «Népszava» politikai napilap 1930. évi november hó 19. nap-

Next

/
Oldalképek
Tartalom