Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-46

Az országgyűlés képviselőházának i6 ban óvást kell emelnem. (Helyeslés a bal- és a szélsőbáloldalon.) Elnök: Kassay képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly: Igen t. Ház! Őszintén sajnálom, hogy az elnök úr megadott felvilágosítása titán nem revideálta álláspontját és nem adta meg Turchányi képviselő úrnak a felszólalás jogát. Maga az eset egészen világos. Turchányi t. képviselőtársammal szemben olyan megjegyzés hangzott el, amelyet ő személyes megtámadtatásnak tekintett és ez ellen védekezni kívánt a Ház előtt. Az a körülmény, hogy a gyorsírók hallották-e, vagy az elnök úr hallotta-e a szóbanforgó megjegyzést, teljesen irreleváns. Elég, hogy az a kijelentés megtörtént, aminek konzekvenciái vannak egyéb urak közt folyó tárgyalások során, nem lehet tehát elzárni Turchányi képviselő urat attól, hogy a maga megjegyzését erre megtegye. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Csak felhívom a t. elnök úrnak és a t. Háznak figyelmét, hogy ez a gyakorlat teljesen helyt nem álló, mert megtörténhetik az, hogy egyik képviselőtársunkkal szemben egy megjegyzés hangzik el, amely nem kerül a gyorsírói jegyzetekbe, de amelyet esetleg a Ház tagjainak jelentékeny része hallott, amely sértő (Pakots József: Egyszer egy miniszter úrnak a fülébe súgtak valamit!) és voltaképpen ezzel szemben az illető képviselő úrnak semmiféle retorziós lehetősége nincs, hiszen ami a Háziban történik, azért az illető képviselő úr nem kereshet magának jogj elégtételt a Házon kívül. Egyetlen módja van tehát neki, az, hogy itt á-. Házban felálljon és a maga igazságát megvédje. Lehetetlen ezt a jogot attól tenni függővé, hogy esetleg egy zajban, lármában, amely előfordul a Ház ülésezései során, azt a megjegyzést hallották-e a gyorsírók, vagy hallotta-e az elnök úr és feljegyeztetett-e az a Naplóban. De ettől függetlenül is nem lehet azt az álláspontot elfoglalni, hogy az elnök úr cenzúrát gyakoroljon (Zaj a szélsőbaloldalon.) a személyes megtámadtatás címén jelentkező képviselők felszólalási joga felett. Ha ezen az úton haladunk, akkor az is meg fog történni, hogy az elnök úr azt fogja megállapítani, hogy az esetleg elhangzott megjegyzésben ő nem lát megtámadtatást (Ügy van! Ügy van! half elől.) és akkor ezen a címen nem fogja megadni a jogot a felszólalásra. Engedelmet kérek, annak elbírálása, hogy személyes megtámadtatás történt-e, mindig az illető elintett képviselőnek szuverén joga. (Ügy van! Úgy van! balfelől. — Zaj.) Az elnök úrnak a házszabályok értelmében az e címen való felszólalásra a jogot meg kell adnia. Hogy visszaélés ezen a címen ne történhessék, és hogy a Ház ülésezésein« legyen megzavarva, arról gondoskodott a házszabály akkor, amikor az elnök úr jogává tette azt, hogy az elnök a tárgyalás során nem adja meg a felszólalás jogát, hanem csakis a következő ülés napirendjének megállapítása után. Ebből a rendelkezésből is világos, hogy itt a képviselők felszólalási jogát nem lehet korlátozni, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) mert éppen ezzel a rendelkezéssel akarta a házszabály elejét venni annak, hogy esetleg a tárgyalás rendje zavartassék meg úgy, hogy az őket kétségkívül megillető joggal esetleg több képviselő élvén, a napirendre kitűzött tárgyak tárgyalását megakaszthatnák, vagy pedig obstrukciós célzattal elhúzhatnák. En tehát még egyszer kérem at. elnök urat, pe méltóztassék ilyetén magyarázatot adni a ülése 1932 február 5-én, pénteken. 157 143. §-ban neki korlátozottan adott jogoknak. Méltóztassék immár a felszólalásokból tudomásul venni azt az incidenst, amely lezajlott, és méltóztassék Turchányi képviselőtársunknak a házszabályok helyes értelmezése mellett a felszólalási jogot megadni (Helyeslés balfelől. — Zaj.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Kérm a t. Házat, méltóztassék akkor intézkedésemet, amelyet továbbra is fenntartok, tudomásul venni. (Helyeslés jobb felől. — Nagy za I a bal-és a szélsőbaíoldalon — Rassay Károly: Ez teljesen abszurdum! — Andaházi Kasnya Béla: Lehetetlen! Tessék új házszabályokat csinálni! — Peyer Károly: Teljesen házszabályellenes! — Andaházi Kasnya Béla: Diktatúra! — Peyer Károly: Ez lehetetlen!) Csendet kérek! Szeder képviselő urat illeti ,a szó. Szeder Ferenc: T. Ház! Tekintettel arra, hogy az az interpelláció, amelyet bejegyeztem, a földmívelésügyi miniszterhez szól az ínségakció ügyében, földmívelésügyi miniszterünk pedig ez idő szerint nincs vagy nincs jelen: ennélfogva sürgős interpellációmat nem mondom el. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláció így tárgytalanná vált. Hátra van még a mai ülés jegvzokönyvének . . (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: A házszabályokhoz kérünk szót! — Gál Jenő szólásra jelentkezik.) Gál Jenő képviselő urat illeti a szó. Gál Jenő: T. Képviselőház! Én azt az incidenst nem hallottam; kizárólag a házszabályok alapján vagyok kénytelen a kérdéshez hozzászólni és megkérni az elnök urat, hogy necsak a házszabályok 143. §=-a alapján vegye revízió alá a maga álláspontját, hanem az elnöklésnek a házszabályokban meghatározott törvénye szerint is. A mélyen t. elnök úrnak a házszabályok alkalmazásánál kötelessége szem előtt tartani, hogy milyen korlátai vannak az elnöklésnek. Az elnök úr nem mondhatja, hogy: «nem engedem meg, mert úgy akarom», hanem a házszabályokra tartozik hivatkozni. A mélyen t. elnök úr pedig nem hivatkozik semmiféle szakaszra. (Andaházi Kasnya Béla: Nem is hivatkozhatik!) Akkor egyszerűen tegyük félre a, házszabályokat! A házszabályok megállapítják, hogy az elnök úr miképpen tartozik felhivatni a szólásra jelentkező képviselőket. Ha a képviselő házszabály szerint jelentkezik szólásra, akkor meg kell adni neki a módot és lehetőséget arra, hogy itt a Házban nyilatkozhassak, különben ez a magatartás a képviselő mentelmi jogának megsértése, (Ügy van! Úgy van! balfelől.) mert hiszen itt a Házban a házszabályokban megadott jogok szerint minden képviselőnek joga van és köteles is azt, amit itt a Házban szóvá akar tenni, elmondani. Ismételten kérem tehát a mélyen t. elnök urat, méltóztassék a másra álláspontját revízió alá venni, annál is inkább, mert hiszen az elnök úr már odáig tévedett, hogy a Ház jóváhagyását kérte ehhez az intézkedéshez. (Nánássy Andor : Nem kérte! Csak bejelentette!) Ezekben a kérdésekben nincsenek jóváhagyások, nincsenek szavazások. Hiszen azért adja a házszabály azt a nagy hatalmat az elnök kezébe, hogy ezt kezelje úgy, amint a házszabály előíria. Az más lapra tartozik,^ hogy az elnöklés módját külön joguk van a képviselőknek szóvátenni. De amikor a mélyen t. elnök úr arra hivatkozik, hogy fenntartja ezt az intézkedést, ebben inpliciter azt mondja, hogy a képviselőnek a házszabályok 143. §-a a) pontjában biztosított felszólalási jogát nem ismeri el. (Andaházi Kasnya 21*