Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-46

Az országgyűlés képviselőházának 4-6. nélküliséget. A kormány a rendelkezésre álló eszközökkel e téren is mindent elkövet, hogy a lakosság helyzetét enyhítse. 2. A valuta- és devizakorlátozásokkal kapcsolatosan az iparban és a kereskedelemben nagyobbfokú elbocsátások és fizetésredukciók nem történtek. A kormány a valutakorlátozásokra vonatkozó rendelkezések végrehajtásánál igyekszik a szociális szempontoknak a lehető legmesszebbmenőén érvényt szerezni. 3. Kifejezetten szellemi szükségmunkaakció csak a fővárosban' volt. Ezt az akcióját a főváros a folyó évben is folytatja. Néhány város az úgynevezett ínságmunka-akciókkaL kapcsolatosan igyekszik a szellemi munkások helyzetén is javítani. A kormány a városok költségvetésében szereplő ily tételeket nemcsak hogy nem kifogásolja, hanem ellenkezően, a városi önkormányzatoknak ily irányú akcióit tőle telhetőleg támogatja. 4. A Központi Statisztikai Hivatal által otthoni szakmányfeldolgozásra kiadott anyag biztonsága és a statisztikai adatok titkossága miatt az ily munkálatokra csak oly egyének alkalmazhatók, akik megbízhatóságuk szempontjából kellő garanciát nyújtanak. Azért ezeknél a munkálatoknál legelsősorban a köztisztviselők jöhetnek figyelembe, akiknek fegyelmi úton való felelősségre vonása is lehetséges. Az otthoni munkának albérletbe való kiadása szigorúan tilos. A hivatal a tudomására jutott minden ily esetben a legszigorúbb megtorlást gyakorolja, és éppen azért ennek a vádpontnak konkrét adatokkal való bizonyítását kérem.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kertész Miklós: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy a t. Ház nem értett egy szót sem abból a válaszból, amelyet a miniszterelnök úr a szellemi munkásság nyomora ügyében adott. Őszintén megvallom, hogy a közvélemény nem sokat vesztett azzal, hogy a jegyző úr által itt monoton módon felolvasott választ nem nagyon figyelte, mert a sivár semmitmondásnak Csimborasszója az, ahogyan a miniszterelnök úr a szellemi munkásságot, annak nyomorát itt néhány mondatban és sorban el akarja intézni. Minthogy nekem alkalmam volt ebhe az itt érthetetlenül felolvasott válaszba betekinteni, meg kívánom állapítani a következőket: amennyire igaz az, hogy a gazdasági válság kihatott természetszerűleg a szellemi munkásságra is, annyira kétségbe kell vonnom a miniszterelnöki válasznak azt a részét, mintha itt a kormányzat részéről valóban minden megtörtént volna ennek a válságnak az enyhítésére. A kormányzat nem tett semmit az ipari munkásság érdekében, nem tett semmit a mezőgazdasági munkásság érdekében, és természetszerűleg mindent elmulasztott a szellemi munkásság érdekében is. Azt mondja a válasz második pontja, hogy a valuta- és devizakorlátozások óta nem volt nagyobb arányú elbocsátás, és nem voltak nagyohbmértékű fizetésredukciók. Mindkét állítás tévedés. Az elbocsátások mértékére nézve mi sem jellemzőbb, mint az az egyetlen szám, hogy az ipar és a kereskedelem tisztviselőinek legnagyobb szervezetében 1932 januárjában 43%-kal több munkanélkülit tartottak nyilván, mint 1931 januárjában. Hogy ez az emelkedés bekövetkezett, az igen nagy mértékben azon valuta- és devizakorlátoKÉPVISELŐBÁZI NAPLÓ. IV, ülése 1932 február 5-én

r pénteken. 155 zások számlájára írható, amelyekről itt ebben a Házban bőven szó esett. Mivel ezt kétségbevonja a miniszterelnöki válasz, meg kell mondanom, hogy az egész textilkereskedelem halódik, vergődik, a tönkremenés útján van, éppen ezen állapotok folytán. A szállítmányozási szakma az import és export megbénulása következtében a végelgyengülés napjaiba került, a műszaki kereskedelem, a vegyészeti ipar és kereskedelem egyaránt leépít, elbocsát, fizetést redukál, tehát pontosan azt cselekszi, aminek az ellenkezőjét itt a miniszterelnök úr válaszában állítja! A szellemi munkásság szükségmunkájával kapcsolatosan meg kell állapítanom, hogy a kormányzat t részéről itt semmiféle pozitív és átfogó intézkedés nem történt, és az a langyos helyeslés, amellyel a törvényhatóságok szellemi szükségmunka-akcióival kapcsolatban állást foglalt, a következő kifogásokat hívja ki: Hiányzik a szellemi szükségmunkánál azoknak az objektív kritériumoknak megállapítása és leszögezése, amelyeknek alapján a^ szellemi szükségmunkák kiadhatók és odaítélhetők. Pártpolitikai elfogultság, rosszindulat, kortesszolgálatok jutalmazása történik a főváros szellemi szükségmunkáinak odaítélésében, és az az egyetlen körülmény, hogy az 1500—1600 szellemi szükségmunkahelyből alig 8—10% jutott annak a hatalmas tömegnek, amely a szöciáldemokratapárt listáin és előterjesztéseiben szerepelt döntő bizonyíték a mellett, hogy itt pártpolitikai és osztályelfogultságokkal intézték a dolgot, mert azok a rétegek, amelyek itt méltánytalanul, igazságtalanul, elfogultságból kimaradtak, sohase fogják elhinni, hogy azért hagyták ki őket mert nem szorultak rá

; hanem úgy érzik, úgy tudják, — és ez az igazság is — hogy kihagyták azért, mert à városházán hatalmon lévő politikai pártokkal szembenállanak, kihagyták őket pártpolitikai gyűlölködésből és elfogultságból. Amit a miniszterelnöki válasz végül az állami statisztikai hivatalban munkanélküli magántisztviselőknek a népszámlálási munkáknál való nem alkalmazhatá

sa dolgában elmond, ezt annál kevésbbé áll módomban elfogadni, mert ami a biztonság és titkosság szempontjait illeti, tisztán a hivatal főnökén múlik, hogy azoknak a beosztott embereknek munkája felett őrködjék. És ha most a városházán és egyebütt is vidéki városokban igen fontos és helyenként igen bizalmas jellegű munkálatokat alkalmi szükségmunkásokkal lehet végeztetni, el lehetett volna végeztetni ezeket a munkákat is a szellemi munkásságnak munkanélküli rétegével, legfeljebb nem szereztek volna be több millióért számológépeket, — hiszen nem olyan sürgős a népszámlálási adatok feldogozása és közzététele — ellenben egynéhány százezer pengővel enyhítették volna annak a szellemi munkásrétegnek elviselhetetlen nyomorát, amely hiába fordul bármerre, enyhítést, segítést, megértést nem talál. A megértés a legteljesebb mértekben hiányzik a miniszterelnöki válasz szavaiból, szelleméből. Ezzel a válasszal nem érik be azok, akik mint szellemi munkanélküliek egyre-másra szaporodnak, akik éber figyelemmel kísérik a közéit eseményeit, nem azok a naivak, akikről az imént itt az egyik felszólalt képviselőtársam beszélt, látják az összefüggéseket, véleményük van. és higyjék el az urak, egyszer ítélni is fognak. A választ nem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e ai