Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-46

Az országgyűlés képviselőházának 46­országgyűlési képviselő mentelmi jo & r át ezen ügyben függessze fel. Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előter­jesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését folyó évi február hó 11-én, esüörtökön (Nagy zaj a bal- és a szélsőbal­oldalon. — Peyer Károly: Mi az? Miért?) dél­előtt 10 órakor tartsa s annak napirendjére tűzessék ki: 1. a mai napirendünkön szereplő, de még le nem tárgyalt ügyek tárgyalása; 2. a földbirtokrendezés befejezése végett szükséges rendelkezésekről szóló 1928 :XLL t. c. 6. §-ának módosításáról szóló törvényjavaslat; 3. az országgyűlés könyvtárának 1930. évi gyarapodásáról a könyvtári és múzeumi bizott­ság jelentésének tárgyalása. (Peyer Károly: Múzeumba! Jó helyet csinálnak! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Sándor István! Sándor István: T. Ház! Abban a szeren­csétlen ^helyzetben vagyok, hogy az elnök úr által előterjesztett napirendi javaslatot nem fo­gadhatom el és kérem, méltóztassék kimondani, hogy a Ház holnap délelőtt ülést tárt (Helyes­lés a bal- és a szélsőbaloldalon.); erre az ülésre méltóztassék kitűzni azokat az interpellációkat és azokat a tárgyakat, amelyeket az előbb az elnök úr méltóztatott előterjeszteni. Remélem, hogy a jövő heti hétfői ülésre be­érkezik az az indítvány is, a közmunka váltság eltörléséről, (Ügy van! balfelől.) amelyről ma reggel olyan meggyőző érveket hallottunk. Ha mi ezt már régen nem beszélnők, akkor is kész örömmel, teljes szívvel és lélekkel csatlakoz­tunk volna hozzá, (Ügy van! balfelől. — Gr. Hunyady Ferenc: De az összeférhetlenségre vonatkozó javaslat is megérkezhetne már!) de az elnöki napirendi javaslat mellett nincs mó­dunkban ennek a szándékunknak és akaratunk­nak kifejezést adni. Méltóztassanak vagy tör­vényjavaslat, vagy indítvány alakjában ide hozni, hogy ezt a szegény földmívelő népet na­gyon sújtó helyzetet gyorsan megszüntethessük. De csak szép szavakkal és cselekedetek nélkül nem érünk el semmit. (Ügy van! balfelől. — Dinnyés Lajos: Most tessék tapsolni! — Já­nossy Gábor: Sohasem szoktam tapsolni! — Dinnyés Lajos: Csak közbeszólani! — Jánossy Gábor: Engem sohasem látott tapsolni! — Györki Imre: Annál többet helyesel! — Peyer Károly: Majd megfigyeljük a jövőben, majd fel­írjuk!) En mindig bizonyos szorongással hallom, amikor arról van szó, hogy elhalasszuk a Kép­viselőház üléseit. A népnek ma még bizalma van a parlamentben, (Gr. Hunyady Ferenc: Egy részében!) várja, hogy az ő sorsán segítsen. Talán ez a várakozás, reménykedés, hogy sor­sának javítása iránt tesznek valamit, az egyet­len rugója már az életösztönnek és a munka­ösztönnek a népben. (Ügy van! Ügy van! a bal­oldalon.) Már maga az, hogy bajait itt felpa­naszolni hallja, vagy tudja, egy injekció neki a további türelemre és szenvedésre. Legalább erre Jegyen meg addig az alkalma, amíg meg­felelő törvényjavaslatok előterjesztésével lé­nyegben segíthetünk a bajain. Nem tudom ezt mással magyarázni, akár­hogy gondolkozom rajta, minthogy talán a t. Képviselőház többsége és a t. kormány, ha tudja is, hogy az országban sok baj van, nem tudja mégsem egészen azokat a részletbeli bajokat és azokat a nagy nyomorúságokat, amelyek alatt ülése 1932 február 5-én, pénteken. 151 ez a nemzet nyög. Ezért most egynéhány kis konkrét esetet leszek bátor felsorolni, hogy az erdőben a fákat és a bokrocskákat is meglás­suk, hátha ezzel közelebb jutunk a helyzet meg­értéséhez. Bocsánatot kérek, hogy kecskeméti dolgokról fogok beszélni, mert arról tudok, de a kecskeméti nép életrevaló, szorgalmas, sok­féle gazdasági ágat folytat, tehát nem hiszem, hogy az ország egyéb részein más lehetne a helyzet, mint ott. Az egyik az, hogy tél idején — ami örven­detesnek látszik — leesett a tüzelőfa ára. Miért esett? Az a tanyai gazda, aki nem tud miből sót és petróleumot venni, annyi pénze, árulni valója sincs, tanyája körül kivágja a fáit és el­adja. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy mikor nő azután annak helyében új, azt nem tudjuk. (Tauft'er Gábor: Így fásítanak!) Tudok olyan tanyai gazdát, aki 22 hold príma földön haszonbérlő és ennek a gazdának el kel­lett mennie inségmunkára, hogy magának és családjának a holnapi kenyeret (biztosítsa. (Dinnyés Lajos: Ez nem érdekli az urakat!) Ugyanez a gazda képtelen árpát vetni, mert vagy nem kap vetőmagot, vagy ha kap, azért mindjárt fizetni kell, pénzt előteremteni pedig nem tud. A másik gazda a piacon árulta nem­régen még 100—150 pengőt érő egyik lovát a kettő közül. 24 pengőért már hajlandó volt oda­adni. (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan!) Odamegy egy kisgazda; kérdezi. Azt mondja: kénytelen vagyok vele, árverés van ellenem ki­tűzve, ha 20 pengőt fizetek, elhalasztják az ár­verést; ezentúl pedig nincs petróleumom, sóm stib. szükségletem. Itt a másik gazda segített, mert az véletlenül árult valamit. 30 pengő köl­csönt adott neki és így legalább is a szántás­hoz szükséges két lova megmaradt. Számtalan ilyen esetet sorolhatnék fel, de nincs rá idő. (Dinich Ödön: Hja, ez Tiborcok baja, ezt nem hallják meg!) Ugyanezek a ba­jok minden társadalmi rétegnél megvannak ma már. Természetesen közvetlenül megérzik ezt úgy a mezőgazdasági, mint az ipari mun­kások, akiknek nincs munkaalkalmuk. Még tart a rongyaikból, de^ ha azok sem lesznek, mivel már élelem is kevés van, nem tudom, hova fog­nak jutni. De így vannak az ioarosok is. Egy kisiparos, aki két évvel ezelőtt tizenkét mun­kást foglalkoztatott, a múlt évben már csak kilencet foglalkoztatott, az idén négyet foglal­koztat. Mi ennek a következménye? Az, ami rendesen az állami költségvetés egyes tételei lefaragásának, t. i. annak jelentékeny részéből is az következik, hogy emberek munka nélkül és kenyér nélkül maradnak. A kereskedők is tönkremennek, az iparosok is tönkremennek. Sietnem kell, kénytelen vagyok kihagyni mondanivalóimnak igen jelentékeny részét. Talán ez az egypár példa is alkalmas arra, hogy gondolkozásra késztesse azokat, akik ta­lán nem látják eléggé a helyzet súlyos voltát. Ezeknek azonban egy másik súlyos követ­kezménye is van. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ami­kor adót emelnek, vagy bármiféle ilyen akció történik, annak következménye az, hogy egy csomó adófizető alany összeroppan, vagy meg­gyengül, egy csomó ember megint munkanél­kül marad és így szakadatlanul azt látjuk, hogy egyre fogy, vékonyodik és - gyengül az a tár­sadalmi réteg, amely társadalmi réteg a köz­terheket és a közjótékonyság terheit, de a ma­gánjótékonyság terheit is viseli és rohamosan szaporodik, növekszik az a társadalmi réteg, amelyet ennek az egyre kevesebb, anyagilag egyre gyengébb magasaibb társadalmi rétegnek kellene eltartania.

Next

/
Oldalképek
Tartalom