Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-46
Az országgyűlés képviselőházának 46. ahonnan az üvöltöző üdvözlet fogadja őket: Kegyelem! Kegyelem!... A rongyos kaszárnyaudvar még csak nem is kíváncsi ezekre a szerencsétlenekre. Ügyet sem vetnek rájuk. Az egészben az a legfelháborítóbb. Nem az irtózata a dolognak, hanem az undora, a köpedelme. Ennek a monarchiának elzüllöttsége, elesettsége ott kiált a kaszárnya minden piszkában, minden kukoricacsutkájában, szegénységében, fegyelmezettlenségében. És bár már nyilvánvalóan a végét járja, még mindig gyilkol ilyen gyámoltalan undorítóan; a hulla bűzölög és mérgez.» Miért kell — azt mondja az ügyész — az ilyen dolgot megírni és hamar rácsap a rágalmazás vétségének vádemelésével. Meg is nézhetjük, hogy mi az, amit egészen különösen sérelmez az ügyész úr. Azt mondja, (Olvassa): «A nyilvános katonai kivégzésekről úgy számoltak be az újságok, mint Hőferék a harci sikerekről.» Tisztelettel kérek 15 nerc hosszabbítást Elnök: Méltóztatnak a hosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a hosszabbításhoz hozzájárult. Kéthly Anna: «A városligeti Vampeticsban meglátták, hogy hozzák ki aranygalléros hadbírák az aktákat Lukachiehnak és hogy írja alá vacsora közben, letéve a villát és tovább beszélgetve, a (halálos ítéletet.» Nem tudom, miért érzékenykednek e miatt a kitétel miatt, nem tudom, miért minősítik ezt rágalmazásnak. Vájjon feltehető-e, hogy az a militarizmus, amely a Mazuri-tóba és a Piavéba fullasztotta a szerencsétlen áldozatok százezreit, odalökte Limanovánál a lóról leszállított huszárok ezreit, és tovább mindenütt, nem törődve milliók és millióik pusztulásával, hogy ez a militarizmus akkor szentimentális lesz, mikor vacsora köziben kell a példát statuáló halálos ítéletet aláírni, nem százezrekkel és nem milliókkal, hanem egyetlen egy iszerencsétlen áldozattal szemben? Megszokhatták és meg is szokták ők ezt az elmúlt négy esztendő alatt. Mi ebben a rágalmazás? Miért lettek ilyen finyásak, hogy ennek az egyedül álló egyetlen egy áldozatnak a halála miatt emelnek rágalmazás! vádat? A másik kiragadott rész pedig a következőket mondja (olvassa): «Az első nyilvános katonakivégzések, amelyeknek Lukaohioh még az újságokban való részletes megírásáról is gondoskodott, helyeslés és elrettentő példaadás helyett (Esztergályos János: A kecskeméti kivégzés!) ahogy katonáék elképzelték, keserű iszonyatot és undort keltettek a közönségben.» Ez csak nem minősíthető rágalmazásnak, mert egészen bizonyos az, hogy a katonai cenzúra tudta és beleegyezése nélkül ezek a halálos ítéletek, ezeknek végrehajtása nem lett volna a közönség elé terjeszthető. Ha nekik nem volt szándékukban ezzel példát statuálni, ezzel elrettenteni a lógós katonák sok ezrét, akkor meg tudták volna akadályozni a maguk isajtóhatalmával, a sajtó cenzúrázásával, hogy erről az újságokban egyetlen szó is megjelenjék. A mindenható katonai cenzúra akkor ráfeküdt sajtóra, letiltott, leterrorizált mindent, ellene egyetlenegy szó nem jelenhetett meg. Hiszen 1918. augusztusáról volt ekkor szó. Bizonyos tehát, ez .közvetett bizonyíték ugyan, de mégis bizonyíték amellett, hogy azért nem cenzúrázták ezt ki, mert helyeslést és elrettentő példaadást reméltek attól, ha az újságok ezzel ilyen széles mederiben foglalkoznak. Arról azután nem tehetnek, hogy a közönség már aikkor anynyira tele volt a vérszaggal, hogy csak iszonyatot és undort váltott ki belőle a katonai ülése 1932 február 5-én, pénteken. 149 kivégzések sorozata. Most utólag azután egészen jó dolog volna egy bírói ítélettel megmenekülniök a tetteseknek attól a szörnyű, sajnos, csak erkölcsi felelősségtől, hogy ők ezeket a kivégzéseket csak abból a célból hajttatták végre, hogy a vértől és háborútól iszonyodó népességet tovább is az «aushalten» kordéjában tartsák. Rágalom ez? Rágalmazás ez, amit ez a cikk állít? Nem, hiszen minden bizonyíték a mellett iszol, hogy példát akartak statuálni. Az újságok úgy hozták ezeket az eseményeket, r mint ahogyan ma közlik a statáriális akasztásokat. Nem rágalom ez, mert minden bizonyíték a mellett szól, hogy gondoskodtak ezek megírásáról. Benne van ez a bizonyíték abban a tényben, hogy ezeket nem töröltették ; az újságokból, pedig alkalmuk volt rá. Arról nem tehettek, hogy a gonosz szándék visszafelé sült el, arról nem tehetnek, hogy mi ezt ma idézzük, állandóan és sorozatosan idézzük, különösen idézzük az évfordulókon, a háború évfordulóján azért, hogy a militarizmus romantikus arca helyett ezt a vigyorgó csontváz-pofát fordítsuk a fiatalság felé; a militarizmus igazi arcát. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez nem rágalom, az ügyész 'vádemelése tehát teljesen indokolatlan és alaptalan, a mentelmi jog felfüggesztése iránti kérelem tipikus zaklatás, kérem tehát a Házat, hogy ne járuljon ehhez hozzá. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Egyúttal: soha többé háborút!) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Jánossy Gábor! Jánossy Gábor: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy az előttem felszólalt... (Györki Imre: Megengedjük!) Köszönöm szépen, mert az előbb nem nagyon méltóztattak megengedni. (Malasits Géza: A nyaktörőről is méltóztassék beszélni.) Kérem, én arról beszélek, amiről meggyőződésem és a saját egyéni felfogásom szerint beszélnem kötelesség és ebben a tekintetben nem kérek kölcsönt, bár nagyon szépen köszönöm a szíves ajánlatot, t. képviselőtársam. (Györki Imre: Nem arról, csak a napirenden lévő tárgyról lehet beszélni az egységespárti képviselőnek is!) Igaza van t. közbeszóló képviselőtársamnak, de éppen arról az oldalról mindenről szoktak beszélni az urak, csak éppen a napirenden lévő tárgyról nem. (Igaz! Ügy van! a jobbközépen. — Malasits Géza: Ezt majd az elnök úr fogj>a megállapítani, nem ön! — Zaj.) Ebbeli rossz szokásukat nem akarom követni. (Györki Imre: Halljuk, mit mondott Petőfi! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Jánossy Gábor: Nem akarom kitanítani a közbeszóló képviselő urat, hogy méltóztassék Petőfi verseit elolvasni, abból méltóztatik lelkileg is, de egyéb tekintetben is épülni, teljesen átalakulni, megtisztulni és újjászületni, (Zaj a szélsőbaloldalon) mert mindannyian gyarlók vagyunk, azért van szükségünk a megtisztulásra és az újjászületésre. (Györki Imre: Csak az újjászületésre vagyunk kíváncsiak. — Szeder Ferenc (Jánossy Gábor felé): Olvasta már az Apostolt?) Nem hagyom megzavartatni magam ezektől az enyelgő közibelszólásoktól, mert sokkal komolyabb dologról van itt szó. Kéthly Anna igen t. képviselőtársunk mindig érdekes, mindig tartalmas, azonban az ő világnézetéből és politikai álláspontjából kifolyólag elfogult beszédére, annak pár igen érdekes megállapítására nézve akarok egy-két szerény megjegyzést tenni. Igen érdekes felszólalásának egyik kifejezése az. hogy ez a cikk a megvadult militarizmus őrjöngését tárja a közvélemény elé. Na20*
