Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-42

6 Az országgyűlés képviselőházának U2, vissza inkorrekt eszközöktől sem. {Ügy van! Ügy van! balfelől.) Nem hiszem, hogy az a gesztus, amelyet ez % minisztertanácsi határozat jelent, honorálásra találna. Nem az volt a mi tapasztalataink végső konklúziója az elmúlt esztendőkben, hogy érdemes volt mindig vigyázni arra, hogy mi azután gáncs nélküli gavallérossággal fogunk viselkedni, mert a legtöbb esetben gúnyos hahota volt erre a válasz a túlsó oldalról. Ez a minisztertanácsi határozat egy lemondást jelent és az igen t. miniszterelnök úrnak jól kell vigyáznia arra, hogy azok a sorozatos rendelkezések, amelyek eddig jöttek, vagy még ezután jönnek a kormány részéről, minő lelki kihatásokat okoznak. Nagyon vigyáznia kell a kormánynak arra, hogy kerüljön mindent, ami csüggedést jelent. Ez a minisztertanácsi határozat pedig iskolapéldája annak, hogy miképpen tud a kormány egy egyszerű, gyors minisztertanácsi határozattal a társadalom széles rétegeiben általános csüg- ' gedést, elernyedést és lemondást okozni. (Peyer Károly: Nem olyan veszélyes!) Nem hiszem el azt sem, hogy ez a rendelkezés takarékossági szempontból indokolható volna, mert olyan nagyok a hátrányok a távolmaradást illetőleg, de azt kell mondanom inkább, hogy ez eltékozlása Magyarország erkölcsi erőinek, amikor lemond Magyarország arról, hogy az olimpiai mérkőzéseken részt vegyen. Kétségtelen, hogy műkorcsolyázóink, úszóink, vizipólózóink, diszkoszvetőink, súlydobó atlétáink, kardvívóink, ökölvívóink, birkózóink mind olyanok, akik Magyarországnak ... (Zaj.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szilágyi Lajos:... künn csak dicsőséget szerezhetnek. Az a körülmény, hogy itt rögtön kézzelfogható haszon nem mutatkozik, nem szabad, hogy a kormányt a kék ceruza szokásos törléseire bíztassa. Itt a haszon nem látszik meg rögtön, de hogy fennáll, az letagadhatatlan tény. mert az a hír, amit egy győzelem a nemzetnek mint értéket szerez, az a dicsőség, amikor felszalad a magyar lobogó egy ilyen olimpiai versenyen és az az ismertség, amely keletkezik akkor, amikor Magyarország kiemelkedik az ismeretlenség homályából, amelyben ezideig volt, olyan nagy értékek, amelyek a kormányt gondolkozóba kellett volna hogy ejtsek, mielőtt egy ilyen rendelkezést tesz es akkor először határozottan kimondani, hogy Magyarország nem vesz részt, azután pedig másnap kiadni egy magyarázó rendeletet: ismét helytelen dolog volt és én megint csak arra bíztatomaz igen t, kormányt, hogy vagy, vagy, félmunkát ne méltóztassék végezni és mivel itt kétségtelen, hogy olyan nagy nemzeti érdekek szolnak a kiküldetés mellett, hogy azok ellenében eltörpül minden ellenérv, én kérem az igen t. miniszterelnök urat, hogy a kormány a maga elhatározását ujabb megfontolás tárgyává tegye. (Élénk helyeslés balfelől és a középen. — Dinnyés Lajos: Halljuk a kultuszminiszter urat.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Méltóztassanak megengedni, hogy Homonnay Tivadar es Szilágyi Lajos t. képviselőtársaim felszólalására rövid pár szóval a kormány álláspontját és a minisztertanács felemlített határozatát megindokoljam. (Halljuk! Halljuk!) En teljes mértékben osztozom Homonnay képviselőtársam fejtegetéseiben az olimpiai versenyeken való résizvétel kívánatos voltára ülése 1932 január lU-én

} csütörtökön. vonatkozólag és éppen olyan mértékben, mint ő és azt hiszem, a t. Ház legtöbb tagja, én is és az egész kormány nagyon sajnáljuk, hogy ezt az intézkedést szükséges volt megtenni, (Felkiáltások a baloldalon és a középen: Tessék visszavonni! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) T. Képviselőház! Ez nem takarékossági intézkedés volt csupán; akkor esetleg Szilágyi Lajos t. képviselőtársamnak igaza is^ lehetne, mert tagadhatatlanul nagy előnyök származnának reánk nézve abból, ha a mi sportcsapataink ezeken a nemzetközi mérkőzéseken az idén résztvehetnének, valóban mérlegelni kellene tehát azt az előnyt és azt a hátrányt, ha csak a takarékossági szempont lenne irányadó. Hogy takarékossági szempontból milyen konklúzióra kellett volna jönnünk, ebbe most azért nem akarok belemélyedni, mert az indítóok, a fő ok, amiért a kormány ezt a határozatot hozta és kénytelen ezt fenntartani, az, hogy olyan viszonyok között, amikor a^ kormány kénytelen volt külföldi fizetéseink részbeni felfüggesztését elrendelni és amikor külföldi tartozásainkat a közeljövőben részben nem tudjuk és nem fogjuk teljesíteni, erkölcsi lehetetlenség, hogy az olimpiai versenyekre mégis külföldi devizái bocsátón a kormány, illetve a Nemzeti Bank rendelkezésére. (Ügy van! jobb felől. — Gr. Hunyady Ferenc: Saját devizánkat tessék kiengedni!) Kiengedni ilyen devizákat éppen úgy nem volna lehetséges. (Zaj jobb felől.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: Ha azonban külföldi barátaink lehetővé teszik azt, hogy versenyzőink résztvehessenek, vagyis olyan devizát bocsátanak rendelkezésünkre, amely felett a magyar kormány ellenőrzést nem gyakorolhat, sem semmiféle joga nincs a felett bírálatot gyakorolná, természetesen ez ellen semmi kifogása a magyar kormánynak nem leihet, sőt nagy örömmel venné tudomásul, (Helyeslés.) ha a sajnálatos helyzet dacára, amelyben vagyunk, mégis lehetségessé válnék a mi versenyzőink részvétele. Éppen azért helytelen Szilágyi Lajos t. képviselőtársamnak az a kifogása, hogy a minisztertanács ennek a határozatának meghozatala előtt a Testnevelési Tanács véleményét nem kérte ki. Kifejtettem azokat az okokat, amelyek miatt ezt a határozatot hoztuk. Azt hiszem, méltóztatnak ezekből látni, hogy teljesen tárgytalan lett volna a Testnevelési Tanács véleményét ebben a kérdésben kikérni. Ezekben röviden előadtam a kormány okait, amelyek miatt ezt a határozatot hozta, amelyet kénytelen is fenntartani. (Friedrich István: A sok herdálásnak ez a vége! Százmilliók mentek el! — Zaj balfelől.) Elnök: A képviselő urak maradjanak csendben! (Friedrich István: A sok herdálásnak ez a vége!) Kérem a képviselő urat, tessék csendben maradni! Peyer Károly képviselő úr következik szólásra. (Friedrich István: A freskókra volt pénz! Bronzba öntettek magukat! Lepingáltatták magukat! Erre volt pénz! — Zaj balfelől.) Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben! Peyer képviselő urat illeti a szó. Szíveskedjék a képviselő úr beszédét megkezdeni. Peyer Károly: T. Képviselőház! A kormány legutóbb a Társadalombiztosító Intézet ügyeinek rendezése tárgyában, hivatkozással a felhatalmazási törvényre, rendeletet adott ki, amelyet még a 33-as bizottságban sem mutatott be előzetesen, hanem csak utólag mutatta be a bizottságnak. {Zaj jobbfelől. — Halljuk! Hall-