Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-46

Az országgyűlés képviselőházának 46. gyár nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétség jelenségeit tünteti fel. Vád tárgya ez egész cikk, különösen ezen része: «... a dolgozó rétegek egyetértenek a Népszava vezércikkével, ,hogy az ellenforradalmi kormánynak ne adjon egyetlen külföldi állami sem kölcsönt, (Esztergályos János: Hova tették a 800 milliót? Először arra feleljenek! Mire fordították?) mert a szanálási kölcsönnel űzött eljárásuk is igazolja, iüogy a pénzt nem a nép értelekéiben, hanem a nép ellen használják fel.» A cikk névtelenül jelent meg, annak szerzőjét a szerkesztőség a nyomozó hatóság közvetlen felhívására sem nevezte meg, (Esztergályos János: Teljesen igaza van a cikknek!) a felelősség tehát Weltner Jakab országgyűlési képviselő, felelős szerkesztőt terheli a St. 35§-a alapján. [Zaj a szelsöbaloldalon.) Ha megnevezte volna a cikkírót, mentesülhetett volna és nem panaszkodhatnék most azzal, hogy (mentelmi jogát zaklatással megsértették. (Esztergályos János ismét közbeszól.) Elnök: Esztergályos János képviselő urat kérem, maradjon csendben. Váry Albert előadó: A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés a vélelmezett bűncselekmény és nevezett képviselő személye között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, r hogy Weltner Jakab képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze feL Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az az ügy, amelyben itt a mentelmi bizottság a felelős szerkesztő mentelmi jogának felfüggesztését javasolja, abból az alkalomból született meg, hogy a budapesti asszonyok, a budapesti anyák, munkásasszonyok és moinkásanyák nagygyűlést tartottak, amelyen a Bethlen-kormány vád alá helyezését követelték. (Büchler József: Teljes joggal!) Meg volt minden okuk arra, hogy ezt követeljék; ha a maguk tönkretett életét, gyermekeik éhezését, rongyosságát, nyomorúságát, férjeik munkanélküliségét tekintették, minden okuk megvolt, hogy az ellen a kormányzat, az ellen a kormány ellen forduljanak, amelyet teljes joggal eme állapotok megteremtőjének és fenntartójának tartottak. 1931 szeptember 12-ik napján erről a gyűlésről a Népszava megfelelő hangon, talán sokkal inkább letompítva, mint amilyen hangulat azon a gyűlésen volt, megírta a maga tudósítását- Azt, hogy 1931. szeptemberében Íródott ez a cikk, azért találom olyan különösen fontosnak kihangsúlyozni, mert az előadó úr azt mondotta itt bizonyos hangulatkeltés céljából, hogy itt 1923-as és 1929-es mentelmi ügyekről van szó. (Váry Albert: Azok is vannak! — Büchler Jószef: Ezer közt van kettő biztosan!) Ezeket az ügyeket végignézve, mindegyiknél külön meg fogjuk tehát jelölni, hogy legfeljebb 1930-ból származnak, ez a szóban forgó cikk pedig 1931. szeptemberében íródott, tehát a legrövidebb idő alatt megtalálta az ügyész úr a maga vádemelési készségét ennek a cikknek írójával szemben. Az első dolog, amelyet a mentelmi bizottság javaslatában, illetve az ügyész úr indítványában kifogásolok, amit Szeder t. képviselőtársam is egy hasonló üggyel kapcsolatban már tegnap kifogásolt, az, hogy a felelős szerkesztőt a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétséggel gyanúsítják. Az egész cikk, illetve a cikknek ülése 1932 február 5-én, pénteken. 135 az &

f négy sora,^ amely vád tárgyává tétetik, tisztára a kormányzat ellen irányul, tisztára a Bethlen-kormány vád alá helyezését követeli, illetőleg helyesli. Azt hiszem, nem lehet másnak nevezni azt, hogy a magyar államot és a magyar nemzetet emlegetik ebben a körben, mint mérhetetlen gőgnek és elbizakodottságnak, amikor egy kormányzat, amely párt^ uralomra támaszkodik és amelynek semmi köze a nemzethez, a maga sérthetetlenségét a magyar állam és a magyar nemzet presztízse mögé akarja elbujtatni. Ez tulajdonképpen természetes, hiszen nagyon szemérmesek akarnak lenni és nem akarnak önmaguk számára védelmet kérni, nem akarnak önmaguk felett ítéletet mondani, azért inkább perbe hívják a magyar nemzetet szavatosként a Bethlen-kormány mellé és a nemzetet állítják védőfalul maguk mellé. Nekem is meg kell kérdeznem, amit tegnap Szeder t. képviselőtársam megkérdezett, hogy mi köze a magyar nemzetnek ehhez a kormányzathoz? Még talán az 1920-as választások után, amikor az általános, egyenlő, titkos választói jog alapján alakult nemzetgyűlés bizalmából kormányoztak az országban, lehetett volna szó arról, hogy a kormány és a nemzet, a kormány és a magyar állam azonosak, de még akkor sem, hiszen az a nemzetgyűlés, amely akkor az általános, egyenlő, titkos választói jog alapján összeült, sem volt az egész nemzeté, a különítmények garázdálkodása miatt nem volt lehetséges hogy valóban az egész nemzet, az egész ország részt vehessen ezekben a választásokban. A különítmények megszállták^ az országot, ahogy később azután a törvényalkotások idején megszállották a Képviselőházat is és tulajdonképpen egy terrornak, egy diktatúrának ráerőszakolt akarata volt az, amely akkor itt uralkodott. De a második nemzetgyűlésnek még ennyi alapja sem volt arra, hogy őt a magyar állammal, a magyar nemzettel identifikálják, hiszen a második nemzetgyűlés, amely a háború, a forradalom és az ellenforradalom szenvedései után egy olyan választójog alapján ült össze, amellyel valósággal becsapták ezt az országot, amely nemzetgyűlés előkelő idegenek privát választójoga alapján^ ült össze, még sokkal kevésbbé vallhatta magát a magyar nemzet és magyar állam képviseletének, mint az első nemzetgyűlés. Azóta is a választások egy megszűkített osztályválasztójog alapján, meghamisított választói listák alapján, a közigazgatási terror teljességével játszódtak le, az azóta megalakított kormányokról is tehát csak azt a formulát mondhatjuk el, amelyet itt egyes mentelmi bizottsági jelentések kapcsán elmondanak, hogy az összefüggés a magyar nemzet és a nevezett kormány, az igazi vádlott között kétséges, azaz, hogy nem is kétséges, hanem kétségtelen, hogy semmiféle összefüggés nincs közöttük. Az inkriminált cikk tehát, illetőleg az in- , kriminált cikknek ez az egészen parányi, nyúlfarknyi kiszakított része nem a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétség; semmi egyéb, mint politikai kritika, olyan politikai kritika, amelyet idebent a Képviselőházban százszor és százszor elmondottunk. Politikai kritika, amelyhez tulajdonképpen nincs is köze a bíróságnak. Es a legkönnyebb, legegyszerűbb módja vohm a Házon kívül történő politikai kritika és bírálat elfojtásának az, ha azt a képviselőt, aki ezt a politikai kritikát nem itt bent a Házban mondja eL