Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-45
120 Az országgyűlés képviselőházának 15. niszterelnök közjogi tekintélyét védjem, mert lehetetlen elfogadni azt a teóriát, hogy. egy pártvezér felelőtlenül mondhassa áztat, (Östör József: Azt!) — azt, köszönöm (Kertész Miklós: A miniszterelnöktől tanulta! — Pakots József: Majd a miniszterelnök urat is ki fogják javítani!) — hogy ő irányítja a külpolitikát, nem pedig a felelős miniszterelnök úr. ((Saal Gaston: Dunántúli ember, nagyon megszokhatta ezt a beszédmódot, t. képviselő úr! — Jánossy Gábor: Ez nem lényeges! — Zaj.) Azt hiszem, hogy a magyar külpolitika a múltban .más tekintetben is elhibázott volt. (Gaal Gaston: «Lúháton» jöttek he az országba, nem «lóháton»!) Nem arra törekedett, hogy Magyarországnak a Duna-medencében való szükségességét mutassa meg a világ előtt, tnem azt igyekezett bizonyítani, hogy milyen fontos tényezői vagyunk minden középeurópai és keleteurópai kibontakozásnak, hanem r egyrészt külföldi kölesönöket keresett, < másrészt pedig gyönyörű utazásokkal, nagy kísérettel beutazva Európának majdnem minden fővárosát, azt a látszatot keltette, mintha itt minden rendben volna. Olyan gesztusokat tett, amelyek viszonzatlanul maradtak, de teljesen feleslegesek voltak. Azért voltam bátor rövid felszólalásomban a t. miniszterelnök urat megkérdezni aziránt, hogy vájjon ezek a képviselő urak, akiket említettem volt, a kormánynak megbízásából jártak-e külföldön. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván válaszolni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Kinek a pénzén történik az utazást — Szilágyi Lajos: Egyáltalában, kik voltak kinn külföldön? — Zaj.) Csendet kérek. Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Pallavicini György t. képviselőtársamnak interpellációjára igen röviden és határozottan tudok választ adni. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni mindnyájan, éppúgy, mint a kormány is tudja, — de a kormány sem tudja jobban, mint a képviselő urak és az ország újságolvasó közönsége áiltalában — hogy az utóbbi időben néhény képviselőtársunk járt külföldön és ott bizonyos tárgyalásokat, illetve beszélgetéseket folytatott. (Szeder Ferenc: De a saját pénzükön!) Ezek ellen az utazások ellen , a kormánynak természetesen semmi kifogása nem lehet, (Helyeslés.) azokra isemmd ingerenoiája sem pro, sem kontra nem lehet. Vannak ezek között olyan utazások, amelyekről a kormány előzetesen nem tudott s utólagosan is az újságokból értesült róluk; van azután olyan, amelyről a kormány előzetesen ugyan nem tudott, az illető képviselő úr azonban szerzett tapasztalatait utólagosan volt szíves; közölni a kormánnyal; s van olyan, — amire éppen t. képviselőtársam alludált — mint amilyen Bethlen István római útja, amelyről a kormánynak előzetesen tudomása volt. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Pfuj Bethlen! — Esztergályos János: Még most is a talpát nyalják!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Esztergályos János képviselő urat rendreutasítom. Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: Gróf Bethlen István ezen szándékát kiutazása előtt közölte a kormánnyal s ez ellen természetesen a kormánynak semmiféle kifogása nem lehetett, sőt azt igenis helyeslőleg vettük tudomásul. (Helyeslés a jobboldalon. — Szedfer Ferenc: A saját költségén utazott?) Természetesen a saját költségén utazott, ütése 1932 február £-én, csütörtökön. nem is az Ön pénzén! (Zaj.) Hogy ebből t. képviselőtársam itten külpolitikai differenciát akarna konstruálni a kormány és Bethlen István külpolitikája között, ezt teljesen indokolatlannak tartom. Eltekintve attól, hogy a Bethlen-kormány alatt 8 hónapig külügyminiszterséget vállaltam, illetőleg viseltem, s ezzel— azt hiszem — már kézzelfogható bizonyítékát adtam annak, hogy azt a külpolitikát, amelyet Bethlen István inaugurált és folytatott, helyeslem és csekélly erőmből támogatom. (Hosszantartó helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a t középen.) Amikor pedig erre a helyre állíttattam, akkor ismételten volt alkalmam kijelenteni azt, hogy külpolitikai felfogásomban semmiben sem térek el Bethlen István külpolitikai felfogásától, mert azt az ország érdekében helyesnek, követendőnek és eddig is sikeresnek tartottam. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Vonatkozik ez úgy az olasz barátságra, mint éppen Bethlen István által elért azon eredményre, hogy az olasz barátság mellett ki épült egyéb országokkal is barátságos viszonyunk. Az ő külpolitikája egyáltalán nem volt egyoldalú, amint a mienk sem az, hanem keressük lehetőleg töihh más országnak is a barátságát (Szeder Ferenc: Meg is találják majd így!) és meg is találjuk talán, ha a képviselő úr nem is helyesli. (Derültség jobbfelől. — Zaj a szélsőbololdalon.) Ennélfogva Bethlen Istvánnak római látogatása ellen előzetesen nemcsak hogy kifogása nem lehetett a kormánynak, hanem azt csak örömmel lehetett tudomásul vennie, minthogy ismert nagy tekintélye és baráti összeköttetéiei magánúton is ugyanazt célozták, amire a magyar kormány hivatalosan törekszik. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: Sem Bethlen István, sem más képviselő nem a kormány hivatalos vagy félhivatalos megbízásából utazott és járt kint a külföldön. Ezt a leghatározottabban megállapítom. Egyébként t. képviselőtársamnak továbbmenő külpolitikai exkurzióira most reflektálni nem kívánok, erre még lesz alkalmam (Friedrich István: Majd a nyáron! — Derültség a szélsőbaloldalon), most csak interpellációjának konkrétumára akartam konkrét választ adni. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon). Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Örgr. Pallavicini György: T. Képviselőház! A miniszterelnök úr válaszát köszönettel tudomásul veszem, mert szükségesnek tartottam, hogy az a feltevésem megerősíttessék, hogy az utazás nem volt hivatalos utazás. Éppen azért szólaltam fel, nehogy tévedés forogjon fenn. A miniszterelnök úr további fejtegetéseibe szintén nem akarok belemenni és vele polemizálni, c e ak azt kívánom neki, hogy nagyobb sikereket érjen el bizonyos országokban, mint amilyeneket elődje elért. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszterelnök úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. (Zaj.) Csendet kérek. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Bejelentem a t. Háznak, hogy Peyer Károly képviselő úr az optáns-alapnak átutalt 600.000 svájci frank tárgyában sürgős interpelláció előterjesztésére kért tőlem engedélyt.
