Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-45

114 Az országgyűlés képviselőházának US. ülése 1982 február U-én, csütörtökön. tott gróf Zichy János országgyűlési képviselő mentelmi ügyében. <Irom. 34.) Az előadó urat illeti a szó. Váry Albert előadó: T. Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség 8942/1931. f, ü. szám alatt gróf Zichy János országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kerté mert a budapesti kir. büntető törvényszék 1931. evi szeptember hó 22. napián kelt B. 5131/12—1930. számú megkeresése szerint gróf Zichy Greza Edmund, gróf Zichy Miklós és gróf Zichy Imre sértettek az iratoknál elfekvői feljelentések szerint gróf Zichy Istvánt és gróf Zichy Jánost a Btk. 361. §-ába ütköző és a Btk, 362. §-a szerint minősülő kezelés bűntettével vádolják. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, azonban a megkeresésben nem foglaltatnak azok a ténybeli és jogi elemek, melyekből meg volna állapítható, hogy gróf Zichy János a feljelentés tárgyává tett bűncselekményt mikor, hogyan követte el, melyek azok a gyanúokok, amelyek alapján a panaszolt bűncselekmény ismérvei megállapíthatók volnának, a kir. ügyészség mely adatok alapján s milyen bűncselekmény címén kíván bűnvádi eljárást folytatni gróf Ziehy János országgyűlési képviselő ellen. Ez okból a bizottság álláspontja szerint a vélelmezett bűncselekmény s >a nevezett képviselő személye közt való összefüggés kétséges, zaklatás esete látszik fennforogni, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy gróf Zichy János mentelmi jogát ezen ügyben ne függessze fel. . Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a mentelmi .bizottság javaslatát elfogadni, igen vagy nem| (Igen!) A Ház gróf Zichy János országgyűlési képviselő mentelmi jogát ez ügyben nem függeszti fel. Következik a Képviselőház mentelmi bizottságának 35. számú jelentése Weltner Jakab országgyűlési képviselő úr mentelmi ügyében. Az előadó urat illeti a sző. (írom. 35.) Váry Albert előadó: T. Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség Weltner Jakab országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntető törvényszék megkeresése szerint ellene a bíróság, mint felelős szerkesztő ellen büntető eljárást indított, mivel a «Népszava» politikai napilap 1931. évi július hó 31-iki 175. számában «Mindenki helyzetét tekintetbe kell venni» feliratú cikk tartalma a Btk. 172. §• 2. bekezdésébe ütköző és az 1912 : LXIII. t.-c. 19. §-a szerint minősülő osztály elleni izgatás bűntettének jelenségeit látszik feltüntetni, mivel a vagyonos és birtokos osztályt gyűlöletre alkalmas módon állítja szembe a vagyontalan, munkanélküli, nyomorúságban élő' munkásosztállyal. A hírlapi közlemény névtelenül jelent meg, ja lap felelős szerkesztője pedig a cikk szerkőjét felhívás dacára meg nem nevezte és a cikk kéziratát be nem szolgáltatta, mindezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményért az 1914 : XIV. t.-c. 35. §-a értelmében Weltner Jakabot, mint a lap felelős szerkesztőjét terheli ,a sajtójogi felelősség. A^ bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett* az összefüggés nevezett képviselő személye és a vélelmezett^ büneslekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Weltner Jakab országgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben függessze fel. Elnök: Van-e valaki szólásra feliratkozva ? Herczegh Béla jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Képviselőház! Az előadói jelentéssel szemben indítványozom, hogy ebben a mentelmi megkeresésben a Ház olyan álláspontot foglaljon el, amely ezerint Welt

: ner Jakab országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben nem függeszti fel. Átnéztem annak a cikknek a kivonatát, amelyet a királyi ügyészség a vád tárgyává tett. Ez a cikk teljes egészében — és ezt igazolja ennek a cikknek egy kivonata is — a bolettarendszerre vonatkozik. A cikk szó szerint ezeket mondja (olvassa): «E «mindenki» (a miniszter úr magyarázata szerint) a malomipari kapitalizmus és a nagybirtok. Az egyik nem adhatja olcsón a lisztet, a másikat viszont segíteni kell a bolettával. Ök a «mindenki». Aki e körön kívül esik — a százezrek és milliók .— az a kormány gondoskodásának szempontjából mintha a világon sem volna. Fizesse meg a drágább kenyeret, ha tudja, avagy koplaljon tovább, ha nem tudja. Mert, hogy a direkt szegények részére létesítendő olcsó «akciókenyeret» megenni nem tudja majd, az nem kétséges. Az ezerholdas és a malomkapitalista: az a védelemre érdemes elem. Annak a drága lisztjét meg kell védeni s világpiaci hatások következtében olcsó búzáját bolettával meg kell tetézni, mert hiába: a kormány és az illetékes miniszter nem tartja az ország érdekében állónak, hogy a kenyér olcsóbb legyen.» Tipikus kifejezése^ ez a mentelmi megkeresés annak az üldözésnek, amelyet a szociáldemokratapárt ellen, sajtója ellen, állásfoglalása ellen a királyi ügyészség folytat. Mit mond ez a cikk? Kifogásolja azt a bolettarendszert, amelyet ezelőtt egy esztendővel v>agy másfélesztendővel megvalósítottak és amelyen keresztül a mezőgazdasági válság súlyos problémáit meg akarták oldani. Amikor magát a boletta-intézményt itt a Képviselőházban vagy pedig az arra illetékes szakhelyeken szóvátettük, mindenkor a legélesebben szembefordultunk annak gondolatával, hogy a bolettával, amely csak a lisztet, a ke nyeret drágítja meg, megoldhatóvá válnának mindazok a súlyos mezőgazdasági vonatkozású kérdések, amelyeket a bolettával kapcsolatban véltek megoldhatónak. Rámutattunk arra, hogy az egész világon fellépő mezőgazdasági versennyel szemben más eszközöket kell alkalmazni, hogyha a mezőgazdaságot védelmezni akarják, semmint ezt a bolettarendszert, amely kiváltságos osztályokat kreál és azok számára biztosítja ezt a külön nemzeti jövedelmet a szegény, nyomorult, tehetetlen emberek kenyerének megdrágítása árán. Rámutattunk mi erre számtalanszor és megindokoltuk állásfoglalásunkat, különösen akkoT, mikor rámutattunk száz- és százezer szegény mezőgazdasági munkásra, aki nem tud egész évre való kenyeret keresni és kénytelen az így megdrágított kenyeret enni, anélkül, hogy a mezőgazdaságon észrevehetően segítene a boletta. Hogy segített-e, vagy nem segített, azt most már könnyű megállapítani kormánynárti oldalról^ is, amikor a Népszövetség ideküldött delegációjának határozott Ígéretet tett a^ miniszterelnök úr arra nézve, hogy a bolettát már ennek a gazdasági évnek végével megszünteti, A boletta tehát nem volt az a remédium,^ amellyel a mezőgazdaság válságos problémáit megoldhatták volna. Még azok is, akik a legvérmesebb reményeket fűzték a boletta megalkotásához, láthatták, hogy az csak a mezőgazdasági osztálynak egy kis töredékét, a nagyobb vagyonúákat segítette meg, el-