Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-45
112 Az országgyűlés képviselőházának U5. datot olyan gyorsan megért (Derültség és zaj.), ezért kérem, méltóztassék közbeszólását függőben tartani. (Tovább olvassa): «Ezekkel a békebeli ostobaságokkal kísérleteznek most a feketék, akik érzik, hogy a zsíros farsangjuknak a szociáldemokrácia előnyomulása végetvetni készül. Nyilván azért nincs Istenünk, mert nem akarjuk, hogy a papzsákot közpénzekkel töltsék és nincs hazánk, mert szerintük csak a vagyonnak van hazája s mert a mi műnk ás védő és háborúeUenes nemzetköziségünk zavarja az ő nemzetköziségüket, amely a kartelleknek, a bankoknak, a nagybirtoknak és az egyháznak a nemzetközisége.» (Müller Antal: Olvastuk már!) T. közbeszóló képviselő úr, ön nem tudja, hogy mi van benne, ha el is olvasta. (Kabók Lajos: Nem is volt a kezében. — Zaj.) «Hát van nekik Istenük? Csak a szájukon! Akik szentnek tartják ezt a társadalmi rendszert, amelyben milliókat fenyeget az éhhalál; akik szükségesnek tartják a háborút, arra uszítanak, és megáldják a fegyvereket, azoknak a száján az Isten: istenkáromlás. Hát van nekik hazájuk? Nálunk is, másutt is abban a pillanatban, amikor a haza veszedelemben forog, szöknek a pénzükkel a határon túl és akkor ott van a hazájuk; akik fegyveres hadat vezetnek országuk ellen, ha történetesen nem ők uralkodhatnak azon; akiknél a hazafiság egyet jelent a hadiszállítók gazdagodásával és ha szimulálják a hazafit, csak azért teszik, hogy egymásra uszíthassák a népeket és azokon uralkodhassanak, — ezekre a fekete-sáríra-zöld «hazafiakra» mondotta meg már Petőfi Sándor: «Kinek a hon mindig ajkain van, nincsen annak, soha sincs szívében !» Ez az a cikk, mélyen t. Képviselőház, amelyben az igen t. ügyész úr osztály elleni izgatást lát. (Egy hang a jobboldalon: Méltán!) Hát kérdem én: őszinte, becsületes magyar lélekből fakadó kritikának, őszinte szónak elhangzása már osztályok elleni izgatást jelent? Hát már oda süllyedt ez a rendszer 13-ik esztendejében, hogy őszintén véleményt sem szabad mondani? Hát bilincsekben tartiák és akarják tartani a tollat, a szabad gondolatot? Szellemi rabságban akarják tartani még továbbra is ügyésszel azt a munkástömeget, amely több. mint tíz esztendő óta vívja az ő irtózatos harcát ez ellen a rendszer ellen? Kérdem: hát oda jutottunk, oda sülylyedtek-e már a viszonyok, hogy nem szabad a mnkásosztálynak. a munkásságnak őszintén és nyiltan megmondani, hogy mi a véleménye? En keresem, hol itt az osztályelleni izgatás, de nem találom, ha csak a cikk első mondatában nem. A valószínűleg mindennap templomba járó királyi ügyész úrnak bizonyára a cikk el-ő mondata fáj. (Usetty Béla: Ez bűn? — Müller Antal: Hogy templomba jár, az csak érdem lehet!) Nem rovom fel bűnül neki. csak megállapítom, hogy jó keresztény lehet (Usetty Béla: Hála Istennek!) és ezért fáj neki az a megállapítás, amely a cikknek első mondatában van (Kabók Lajos: Talán sok a bűne, azért jár a templomba! — Zaj.) és amelynek egyik kifejezése így hangzik (olvassa): «A klerikálisnacionalista erkölcsi rothadásból kiábrándulásinak induló kispolgári tömegek...» Ez fáj neki. Hát én 'mélyen t- ügyész úr, mélyen t. előadó úr, megállapítom itt, hogy az uraknak abszolúte nincs joguk, nem szereztek ezalatt a 13 e=ztendő alatt jogot arra, hogy ezt kifogásolják. Forduljanak csak vissza egy pillanatra az urak és nézzék meg azt az erkölcsi mocsarat, amelybe ez a politikai rendszer (Zaj a jobboldalon,) ülése 1932 február 4.-én, csütörtökön. Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. (Kabók Lajos: Talán nincs itt mocsár? — Szeder Ferenc: A népjóléti panamák! — Kabók Lajos: Itt van a mocsár! — Zajos ellenmondások a jobboldalon,) Esztergályos János: Nézzék meg az igen t. érzékenykedő mimózavirágok, az igen t. előadó úr és az igen t. ügyész úr a 7 t az utat, amely mögöttük van és akkor látnak majd^ ennek az útnak a szélén jobbra, balra, középen különböző virágokat, amelyek ennek a rendszernek az erkölcstelenségéből születtek meg. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Hogy lehet ilyet mondani! — Simon András: Ugyan! Ugyan! — Zaj.) T. uraim, önök emlékeznek és a kis hamis közbeszóló is emlékezni fog (Zajos derültség.) a kiviteli panamákra s ha emlékeznek a t. közbeszóló képviselőtársaim ezekre, akkor emlékeznek a lószállítási panamákra is, (Kabók Lajos: Szénapanamákra!) az Eskütt-ügyre, emlékeznek a^ frankperre, (Kabók Lajos: A belügyi panamára, a népjóléti panamára!) emlékeznek a Dorogi gummi körül történt panamákra, ismerik és emlékeznek az urak az autótaxi panamára.^a klinikai panamára. Emlékeznek a szénaszállítási és lószőr panamára. A belügyi építkezések illatos virágára emlékeznek az urak? Emlékeznek az urak az albertfalvai építkezésre és emlékeznek az urak a mátrai szanatórium esetére? Emlékeznek-e az urak a gyufa panamára, amely a Német-Magvar Mezőgazdasági K-T.-vel volt összefüggésben és végül — nem tűzök ki djiat, úgyis tudják az urak — a népjóléti panamákra akarok rámutatni. Amikor — csak így kapásból — a panamáknak végtelen láncolata markolható íki ebből a politikai rendszerből, amely 13 esztendő óta ül ennek az országnak a nyakán, akkor az uraknak nincs joguk érzéken vkedni, akkor helyesen és bölcsen teszik az urak. ha^ elhallgatnak és ilyen hajánál fogva előráncigált tipikus zaklatásokkal képviselőket és lapot nem zaklatnak. Éppen ezért, mert ez az én meggyőződésem, kérem a t. Házat, hogy ebben az esetben Farkas István mentelmi jogát ne függessze fel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Kertész Miklós! Kertész Miklós: T. Képviselőház! Mindenekelőtt meg kell állapítanom azt, hogy az a cikk, amelyet itt inkriminálnak, tulajdonképpen válaszcikk, felelet egy másutt, valamelyik jobboldali orgánumban megjelent és nyilván tartalmában és tónusaiban .attól a cikktől^ lényegileg aligha eltérő cikkre; azt mondhatnám, ez felelet a gondolatra. A kezdeményezés, a provokáció odaát^ történt Ez védekezés és egyben megmagyarázása a vádakkal szemben való szociális álláspontnak azon az egvzerű és népszerű hangon, ahogy ezt prolptárok számára meg keleti mondani. Ennyit elöljáróban. A vád tehát, amely ellenünk felhozatott és amellyel szemben vétkezik a Népszava cikke, az, hogy a szociáldemokrácia az, amely istentelen, ia szociáldemokrácia az, amely hazátlan. ! i i ; i : ; Igen t. Képviselőház! Legyen szabad utalnom arra, hogy a történelem során már igen sok és igen komoly bajokat okozott az, hogy az egyház a politikai elnyomó hatalommal összeszövetkezett, a politikai elnyomó hatalommal elválaszthatatlanul frigyet kötött és ezért -a bekövetkezett politikai fordulatnak éppúgy áldozata és vesztene lett az egyház, mint maga az az elnyomó politikai hatalom.
