Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-42
Az országgyűlés képviselőházának Jf-È. matni, a Ház tagjai között szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a földmívelésügyi és igazságügyi bizottsághoz. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: T. Ház! Van szerencsém a társadalombiztosítási bíráskodásról szóló törvényjavaslatot benyújtani. (Lázár Miklós: Azt hittük, hogy az összeférhetlenségról szóló javaslatot!) Kérem ennek kinyqmatását, szétosztását és együttes tárgyalás és jelentéstétel végett az igazságügyi és társadalompolitikai bizottságoknak való kiadását. (Kun Béla: Es a választójog?! Még Berzeviezy Albert is akarja, csak az egységespárt nem!) Elnök: Az igazságügyminiszter úr által benyújtott törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja és együttes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadja az igazságügyminiszter úr által megjelölt bizottságoknak. Bejelentem a t. Háznak, hogy Homonnay Tivadar és Szilágyi Lajos képviselő urak az olimpiai kiküldetések elmaradása tárgyában, Peyer Károly képviselő úr pedig az Országos Társadalombiztosító Intézet ügyeinek rendezése tárgyában kiadott legutóbbi kormányrendelet egyes rendelkezései ügyében napirend előtti felszólalásra kértek tőlem engedélyt. Az engedélyt a képviselő uraknak megadtam s így elsősorban Homonnay Tivadar képviselő urat illeti a szó. (Zaj és felkiáltások, a szélsőbaloldalon: Buchingernek. miért nem adták meg az engedélyt?) Homonnay Tivadar: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a balközépen.) Az egyik legutóbbi minisztertanácsi határozat elismerte a sport fejlesztésének; szükségességét és ugyancsak minisztertanácsi határozat elismerőleg nyilatkozott az eddig elért sporteredményekről. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Boxoió kultuszminiszterünk van! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Homonnay Tivadar: Mégis ezen elismerések mellett az ország sporttársadalmát nagy megdöbbenéssel és a nagyközönséget mély sajnálattal töltötte el ez a minisztertanácsi határozat azért,... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, ne zajongjanak a képviselő urak, nem lehet érteni, amit a képviselő úr beszél. Homonnay Tivadar: ...mert ez a minisztertanácsi határozat úgy is volt értelmezhető, hogy a magyar királyi kormány olimpikonjainknak az olimpiászon való részvételét nem engedélyezi. Igen t. Ház! Ez idő óta éppen tegnap az egységespárt ülésén is a miniszterelnök úr ajkáról elhangzottak kijelentések, de egy sportközi bizottságban tiszteletreméltó helyről szintén elhangzott egy nyilatkozat, amely némi reményekkel kecsegteti a sporttársadalmat és a fővárosnak sport iránt érdeklődő közönségét. (Buchinger Manó: A Wolff-párt politikai bukfenceit mutassák ott be s akkor világrekorderek lesznek! — Taps a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Elnök: A képviselő urak maradjanak csendben, ne személyeskedjenek a képviselő urak. Homonnay Tivadar: En nem engedem magamat mellékvágányra terelni és ha az igen t képviselő úr médiumot keres magának, akkor más helyre adresszálja kijelentéseit. (Farkas István: Odaillenek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne személyeskedjenek a képviselő urak. Homonnay Tivadar: Ami a politikai bukfenceket illeti... (Farkas István: Ahhoz maülése 1932 január ll^-én, csütörtökön. guk értenek!) ...arra mégis egy megjegyzést kell tennem. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Homonnay Tivadar: Ezt azzal viszonzom, hogy az urak segítségével ezt az országot egyszer már majdnem a sírba bukfenceztették. (Taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Hülyeség. — Peyer Károly: Ha nem lett volna kommün, maga még most is Máv. titkár volna! Nulla volna! — Nagy zaj. — Peyer Károly: Ha Kun Béla nincs, sohasem került volna maga ide! — Farkas István: Bizalmi volt! rPeyer Károly: Maga bizalmi volt a pártnál! — Farkas István: Bizalmi volt, forradalmár volt! — Zaj) Erre már megfeleltem. Hazugságokra nem felelek. (Farkas István: Maga vasúti bizalmi volt, mit lármázik % — Zaj. — Homonnay Tivadar: Nem igaz! — Elnök csenget.) Éppen azért, mert miniszter tanácsi határozatról és egy országos ügyről van szó, (Malasits Géza: Üzleti ügyről van szó! — Weltner Jakab: Szükséglakást építsenek előbb! — Kabók Lajos: Az éhezőknek adjanak pénzt előbb! — Zaj.) szükségesnek tartom azt, hogy evvel a kérdéssel itt a Házban (Zaj. — Elnök csenget.) a kormány által adott nyilatkozattal kapcsolatban foglalkozzam. (Peyer Károly: Hány kísérő -akar kimenni Amerikába?) Amint láttam, itt a Házban is vannak olyan hangok, amelyek azt mondják, hogy miért hozom ezt a kérdést, vagy miért hozatik ez a kérdés ide a Ház elé akkor, amikor az ország súlyosnál súlyosabb gazdasági helyzetben van és amikor százezren és százezren munkát kérnek, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) munkáért könyörögnek, amikor a közszolgálati alkalmazottak illetményeinek és nyugdíjainak lecsökkentése folytán a fogyasztóképesség szinte már katasztrofálisan csökkent, s kérdik, vájjon ilyen viszonyok mellett miért történik, hogy itt a Házban kerül ez a kérdés szóba Akik így gondolkodnak, azok az én véleményem szerint téves úton járnak, mert a sport kérdése ma nemcsak a sport fejlesztésének ügye, nemcsak a testnevelésnek ügye, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Üzlet!) hanem nemzeti ügy (Ügy van! Ügy van! a jobbés a báloldalon.) és éppen azért, mert ez nemzeti ügy és nemcsak propaganda, mint ahogyan sokan mondják, hanem nagy eredményt értünk el künn az Olimpiászon (Gáspárdy Elemér: Nincsen pénzünk!) és a sport ma ennek következtében bizonyíték, nem a szavak bizonyítéka, hanem a tettnek és az eredménynek bizonyítéka, (Peyer Károly: Nem versenysport kell, hanem tömegsport kell!) mi a jövőben is elérhető eredményekről nem mondhatunk le, (Peyer Károly: Sportiparosok!) ezekre az eredményekre, ennek az országnak igenis szüksége van a jövőre nézve is. (Ügy van! a középen.) Sajnos, igen sok más vonatkozásban nem tudunk eredményeket elérni azért, mert a külföldnek, különösen a volt ellenséges hatalmaknak módjuk van arra, hogy ez a nemzet nagy értékét, benne rejlő tulajdonságait ki ne tudja fejteni, vagy ha kifejti, azok elhallgattassanak, vagy elidegenítessenek. Különösen látjuk ezt, ha reámutatok akár szépirodalmi, akár népművészeti, akár más vonatkozásokban arra, hogy a múltban egy Petőfit, egy Madáchot, vagy egy Liszt Ferencet, Munkácsit... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Homonnay Tivadar:... igyekeztek tőlünk elidegeníteni vagy elhallgatni, ma pedig egy Herezeg Ferencet, vagy egy Kisfaludi Stróblt, László Fülöpöt, Hubayt vagy pedig más mű1*
