Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-45

1Ö2 Az országgyűlés képviselőházának l h 5, Ha ezt Propper képviselő úr egy népgyűlésen mondotta, akkor sem követett el sem nemzet­gyalázást, sem pedig a magyar állam megbe­csülése ellen nem vétett, mert olyan tényeket állított, amilyeneket itt a Házban egészen kü­lönféle pártállású képviselőktől igen sokszor hallottunk. De ettől eltekintve, már csak azért sem ajánlom ennek a képviselőnek a kiadását, mert azon a gyűlésen, amelyen ők beszéltek, a he­lyiség kicsisége folytán annyira összetorlódott a közönség, hogy ott nyugodt tárgyalásról szó sem lehetett. Olyan zaj és lárma volt abban a helyiségben, hogy az emberek egymás szavát sem értették meg, úgyhogy az előadó is csak nagy nehezen tudott szavainak érvényt sze­rezni. Gyorsíró nem volt jelen, hanem a rend­őrtisztviselő .saját feljegyzései alapján tette meg jelentését. Mármost valószínű, sőt egé­szen bizonyos, hogy abban a zajban, amely abban a helyiségben volt, a rendőrtisztviselő nem hallotta jól, hogy mit mondott a képvi­selő. Hallott valamit a panamákról, hallott va­lamit arról 'beszélni, hogy panamákban fuldok­lik ez vagy amaz, de az összefüggést nem ta­lálta meg. Leírta és abból a körülbelül öt­negyedórás ib eszedből egyes kiszakított mon­datokat tett azután feljelentés tárgyává. Ha bármelyik képviselőnek egy-egy gyűlésen el­mondott beszédeit analizáljuk, akkor még a legszelídebb kormánypárti képviselőnek beszé­deiben is találunk olyat, ami az összefüggésből, az egészből kiragadva alkalmas arra, hogy annak alapján hűn vádi eljárást indítsunk ellene. Ebben az esetben ugyanaz történt. Egyórás beszédből a rendőrtisztviselő kiragadott egé­szen önkényesen az összefüggésből egy-két mondatot, azután azt az egy-két mondatot tette feljelentés tárgyává, amit, jelzem, nem is hall­hatott az ott lévő zaj miatt. Ez szolgáltatott okot arra, hogy a képviselőt adjuk ki a bíró­ságnak és olyan körülmények közé hozzuk, hogy bizonyítani se tudja igazát. Még -ennél is nehezebb elhinni, hogy Pa­kot'S Jórsef képviselő úr azt állította volna, hogy Magyarországon a kereszt furkósbot lett, a templom pedig kortestanya. Lehet, hogy ezt mondotta, hiszen én is mondottam már, hogy nein szabad tűrni, hogy a kereszt furkósbot le­gyen és a templomból kortestanyát csinálja­nak, amint számtalanszor tapasztaltuk az el­múlt 12 év alatt, hogy igenis a keresztből fur­kósbot lett, templomból pedig kortestanya. Le­het tehát, hogy Pakots József képviselő úr ilyesvalamit mondottezen a gyűlésen, de ahogy én Pakots József képviselő urat ismerem és ahugy, azt hiszem, a Ház minden tagja ismeri, ő sokkal fejlettebb ízlésű ember, sokkal na­gyobb a műveltsége, semhogy ilyen egészen al­pári kijelentést tegyen, hogy a kereszt furkós­bot lett is a templom kortestanya. Ilyen álta­lános kijelentéseket fegyelmezett szónok nem tesz és ilyet feltételezni sem lehet Pakots «Jó­zsef képviselő úrról. T. Képviselőház! Annál is inkább fenntar­tom javaslatomat, hogy az előadó úr javasla­tával szemben ezt a képviselőt ne szolgáltassuk ki, mert isinerem a népgyűlések egész techni­káját, hiszen magam is rengeteg népgyűlésen veszek részt. Egy időben belügyminiszteri ren­delőt jelent meg arról, hogy a népgyűléseken hites gyorsíróknak kell jelen lenniök, mert 'tgyes törvényszéki tárgyalásokon bebizonyult, hogy a rendőrség egyoldalú bemondása alap­ján bíró elé állították a szónokot és a bíróság ülése 1932 február' U-én, csütörtökön. a tanuk egymással ellenkező vallomása követ­keztében kénytelen volt a vádlottat felmenteni. Egy ideig meg is történt, hogy a gyorsírók el­jöttek a népgyűlésekre, ott helyet foglaltak és leírták azt, amit az előadó mondott; és mind­azokról a gyűlésekről, amelyeken gyorsíró volt jelen, egyetlenegy feljelentés sem érkezett a bí­róságokhoz és pedig azért nem, mert a gyors­író mégis a beszédet összefüggésszerűen írja le. Ott azonban, ahol egy nagy gyűlésen meg­jelenik, mondjuk egy rendőrkapitány, megjele­nik egy fiatal rendőrfogalmazó, ez a rendőr­tisztviselő addig, amíg a szónok általánosság­ban beszél és olyat nem mond, ami az ő fülét érzékenyen érinti, oda sem hederít, amint azonban a szónok a többi elmondottakkal összefüggésben egy keményebb szót mond, azt azonnal feljegyzi. Azután megint megy a vita tovább. Egyórás beszédből, az egész beszéd össze­függéséből kiragadni egypár mondatot, és en­nek alapján valakit bíróság elé állítani, ez szerintem politikai üldözés. Ilyen politikai ül­dözéshez a Ház ne adja oda magát. Ezen a gyűlésen nem lehet tisztán megállapítani, hogy a képviselők mit mondottak. En ismervén eze­ket a képviselő urakat, merem állítani, hogy ezt ilyen összefüggéstelenül nem is mondot­ták, nem is mondhatták, mert fegyelmezett szó­nok ilyet nem mond. Itt tisztán a rendőrség önkényes feljegyzéseivel állunk szemben^ ez pedig nem lehet ok arra, hogy képviselőt bíró­ság elé állítsanak. Éppen ennél az oknál fogva az előadó ja­vaslatával szemben javaslom, hogy a Ház se Propper Sándor, se Pakots József képviselő urakat ne adja ki. (Helyeslés a szélsőbálolda­lon,) Elnök: Kíván valaki szólni? (Kabók Lajos szólásra jelentkezik.) Kabók képviselő urat illeti a szó. Kabók Lajos: T. Képviselőház! Ami a be­szédeknek a mentelmi bizottság jelentésében foglalt ú. n. inkriminált részét illeti, ha felte­szem azt, hogy tényleg elmondották ezt neve­zett képviselőtársaim, akkor is azt kell mon­danom, hogy ők nem tettek olyan kijelentést, amely alkalmul szolgálhatna arra, hogy a Képviselőház mentelmi jogukat felfüggessze. Mert ha képviselők mentelmi jogát ilyesmiért is felfüggesztik, ebből kétséget kizáróan az ütközik ki, hogy itt politikai üldözésről van szó. Mert mi van ebben a jelentésben 1 ? (Foly­tonos zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, a jobboldalon. Kabók Lajos: A jelentésben az van, hogy Propper Sándor azt állította, hogy (olvassa): «Gerinces parlamentre van szükség, amelyben nem ülnek kinevezett szolgabírák és főispánok és nem ülhetnek olyanok, akik fuldokolnak t a panamákban.» Ebben az állításban a valóság megtalálható, mert ebben a parlamentben igenis ülnek szolgabírák, igenis ülnek főispá­nok. (Meskó Zoltán: Volt szolgabírák és volt főispánok! Most már csak képviselők! Isten ments, hogy aktív szolgabírák üljenek itt mel­lettünk! — Esztergályos János: Ha rajtuk múlnék, akkor maradnának szolgabírák is és képviselők is! — Zaj.) Teljesen felesleges an­nak magyarázata, hogy mit jelent az, ha egy képviselő azelőtt főszolgabíró vagy főispán volt. A dolog lényege az, hogy igenis sokszor tapasztalhattuk, hogy ennek a parlamentnek nincs gerince és tényleg szüksége, van ennek az országnak olyan gerinces parlamentre,

Next

/
Oldalképek
Tartalom