Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-29

Az országgyűlés képviselőházának 29. várhat. A feltámadás igenis, csakis a nemzet egységében rejlik. En tehát ebben a súlyos pillanatban felkérem a törvényhozás minden tagját, tegyünk félre — most már a vita úgyis lezajlott, — minden pártszenvedélyt, tegyünk félre minden egyéni és pártérdeket, s álljunk a legteljesebb erővel önzetlenül, pártállásra való tekintet nélkül a kormány mögé és támogassuk a kormányt, hogy az országot ebből a súlyos helyzetből kivezesse. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szeder Ferenc: Nem is olyan rossz kívánság! Még csak az kellene!) Talán már dereng a magyar éjszakában, a világ kezd lassan tudatára ébredni annak, hogy ennek a mai súlyos válságnak, ennek a világkatasztrófának oka elsősorban is az, hogy ezeréves politikai és gazdasági egységet .széttépve, a békeszerződések életképtelen gazdasági egységet teremtettek. Fogjunk tehát össze t. Ház, olvadjon az egész magyar nemzet e súlyos pillanatban egy nagy testvériségbe, hogy ha majd eljön az idő, a legszebb, a legszentebb magyar álom beteljesedésének ideje, egy nagy egységbe forrott, újból egy erős, egésséges nemzet követelhesse a maga igazságainak békés úton való érvényesítését. Mivel a miniszterelnök úr és a kormány iránt a legteljesebb bizalommal viseltetem és meg vagyok arról győződve, hogy az a munka, amelyet a nemzet érdekében kifejtenek, meg fogja találni azt az utat, amely a nemzetet ebből a súlyos helyzetből kivezeti, a miniszterelnök úr jelentését elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a .jobboldalon és a középen. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik: Petrovics György jegyző: Büchler József! Büchler József: T. Képviselőház! Nagyon megértem túloldali képviselőtársamnak azt az igyekezetét, hogy szerecsenmosdatást akarnak végezni és nagyon megértem azt az igyekezetét, hogy védelmére kelnek ennek a kormányzati rendszernek és ennek a kormánynak, amelyet ők tíz esztendőn keresztül támogattak. Együtt ülnek az urak a nemzet előtt a vádlottak padján. Nagyon természetes, hogy a vádlottak tagadnak. Ehhez perrendszerűen joguk is van, (Szűcs István: Az ügyész még túloz!) de azt már nem értem meg és ezen nagyon csodálkozom, hogy annyira mennek a bátorságban, — hiszen nagyon bátrak az urak, mint bátor Cassián-ok — hogy minket, akik ennek a tíz esztendőnek minden baját, minden jaját és keserűségét szenvedtük el ebben az országban, minket hívnak fel az úgynevezett összefogásra. Először tehát azzal vádolnak, hogy beruházásokra mi ösztökéltük a kormányt, azután pedig arra hívnak fel bennünket, hogy fogjunk össze ezzel a kormánnyal és mentsük meg ezt az országot, mert bajban van. (Zaj.) Szeretném azt mondani, hogy kezdjék r a gyilkos urak, kezdjék azok az urak azok a pártok és emberek, akik ennek a tíz évi uralomnak élvezői, sőt egész bátran mondhatnám haszonélvezői voltak {Vázsonyi János: Haszonbérlői!) Kezdjék a nemzeti összefogást azzal, hogy tegyék lehetővé ebben a országban, hogy itt olyan atmoszféra keletkezzék, amelyben a nemzeti összefogás lehetővé válik. Mi ez tulajdonképpen? A közszabadságoknak tökéletes helyreállítása, az általános egyenlő és titkos választójog megteremtése. Ez az az alap, az a bázis, amelyen egy nemzeti öszszefogás elindulhat. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha az egyenlő, általános, titilése 1931 november 27-en, pénteken* 43 kos választójog meglesz és ezen az alapon új parlament ül össze, ez a parlament valóban a nép parlamentje lesz s akkor lehet majd beszélni a nemzeti összefogásról. Addig azonban nem és addig üres, puffogó frázis, szólam mindaz, amit itt a túloldalról a nemzeti összefogás tekintetében mondanak. (Vázsonyi János: Komolytalan a tanácskozás ilyen üres Házban, ilyen üres teremben. — Felkiáltások jobbfelől: Nézzen csak a háta mögé, képviselő úr! Hányan vannak? — Meskó Zotlán: A titkosság hívei többségben vannak! — Vázsonyi János: Azok bent vannak!) Mi kint az országban úgyis többségben vagyunk, ha itt bent kevesebben is vagyunk. Az előttünk fekvő jelentés vitáját úgy fogom fel, mint amikor egy cég bejelenti fizetésképtelenségét. (Esztergályos János: Csőd! — Buchinger Manó: Hamis bukás!) Először jön a fizetésképtelenség, azután jön a csőd. Mi vagyunk a részvénytársaság részvényeseinek megbízottai és számonkérjük az igazgatóságtól, hogy hova tette a pénzüket, amelyet mi ebbe az üzletbe belefektettünk, amelyet odaadtunk a részvénytársaságba, amellyel jegyeztük a részvényeket? Hová tették a részvényeseknek, a magyar népnek a pénzét? Hogyan gazdálkodtak ezzel a pénzzel, amelyet mi verejtékkel megszerzett keresetünkből adóba odaadtunk, — vagyonadóba, jövedelemadóba, kereseti adóba, kereseti adópótlékba, forgalmi adóba, fogyasztási adóba, szükségadóba és hasonló más adókba. Nem tudjuk, hogy ez a befolyt adó tulajdonképpen mire fordíttatott? (Buchinger Manó: Dehogy nem! Elherdálták az egészet!) Elnök: Buchinger képviselő urat sértő kifejezéséért rendreutasítom. (Vázsonyi János: Felvették az igazgatósági tantiémeket!) Büchler József: Elvitték s elviszik ma is, ha adóval tartozik, a népnek utolsó párnáját, bútorát is (Lázár Miklós: Tatárjárás van a vidéken!) és éppen Lázár Miklós t. barátom múltkor egyik beszédében elmondottta, hogy milyen hihetetlen erőszakosságokat követnek el, amikor az adókat behajtják. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ilyen erőszakosságok révén viszik el az adókat, akkor joga van a magyar népnek megkérdeznie és felelősségre vonnia a kormányzatot, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy hová teszik ' azt a pénzt, amelyet ilyen erőszakosságok révén kisajtol az adózó polgárokból, hová teszi és mire fordítja ezt a pénzt. Azt mondotta Fáy István t. képviselőtársam, hogy mi beruházásokat követeltünk. Hát természetes, hogy követeltünk hasznos beruházásokat és természetes dolog, hogy azt senki sem kifogásolja, ha a t. kormány hasznos beruházásokra fordítja az adóbevételeket, mert ebből van haszna az országnak, a népnek az egyedeknek. (Vázsonyi János: De nem polgárdi rézgálicgyárra!) De álljon elő az az ember a túloldalon és mondja a szemünkbe, hogy ki követelte ezen az oldalon a sokat emlegetett, de még mindig nem eléggé emlegetett lillafüredi építkezést. (Mozgás a jobboldalon.) Ki követelte a lillafüredi—egri útnak luxusos építkezését? (Farkas István: Ki követelte a belügyi vigadót?) Ki követelte azt, hogy az a lillafüredi szálloda, ha már megépítették, olyan luxusosan legyen megépítve, mint amilyen módon építették. En bejártam a világot, láttam nagyon sok szállodát; sajnos, nem lakhattam bennük,, de megnéztem kívülről és belülről egypár szállodát.