Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-37

372 Az országgyűlés képviselőházának 37. ahány egyhangú szavazás, annyi mandátumfosztás lényegében. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az, ami ennek a parlamentnek lényegét adja, ami összetételét bizonyítja. (Meskó Zoltán: Maguk szép választást csináltak! — Gál Endre: Ott mindenkinek szavazni kellett. — Meskó Zoltán: De csak egy listára!) Mindezek alapján az ország jólfelfogott érdeke az, hogy ezt a lehetetlen választási rendszert mielőbb szüntessék meg, (Büchler József: Cukrosember, hány patika kell még? — Gál Endre: Magának ahhoz semmi köze!) az ország érdeke, hogy egy titkos választási rendszert léptessünk életbe. Az egész világon válságviharok dühöugenek és erősebb nemzetek fennállását is próbára teszik ezek a válságok, mint amilyen a magyar nemzet. Nekünk tehát százszoros kötelességünk vigyázni, százszoros kötelességünk a nemzet, a nép igazi érdekeit szem előtt tartanunk. Normális időkben sem jó, de ilyen válságos időkben különösen rossz, ha az urak csak arra bízzák maigiukat, hogy ezt a pert csendőrszuronnyal intéziik el. (Zaj.) Csendőrszuronnyal, persze vasvillával sem, de csendőrszuronnyal különösen ne próbálják az urak ezt a tényleg létező, tényleg kitört és folyton meg-megujuló válságot megoldani. A mai időkben nincsen más mód, mint a becsületes választás. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Becsületes választás pedig nincsen addig, amíg nyilt szavazás van, amíg életbe nem léptetik a titkos szavazás rendszerét. Éppen azért javaslom ennek a kérdésnek napirendre tűzését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy a t. Ház figyelmét felihívjam arra a nyomorenyhítő akcióra, amelyet a székesfőváros hosszú esztendők óta folytat. Ma abban a nehéz helyzetben vagyunk, hogy ennek a nyomorenyihítő akciónak egykét tételét sem tudjuk kielégíteni. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hoigiy a székesfővárosnál több mint 20.000 kérvény jött be arra az 1000 szerény havi 80 pengős tiszteletdíjas állásra, amelyet a székesfőváros vezetősége ezidőszerint még megindítani nem tudott. A székesfővárosra kivetettek november 1-ére 16 millió pengőt inségakcióra, február 16-ára 16 millió pengőt, májusra külön 8 millió pengőt. Ebből már be is szállították az adóhivatalokba az első részlet 91%-át, vagyis 14 millió pengőt Mi mint főváros kérjük tehát a kormánytól, hogy ebből a 40 millió pengőből, amelyből, elismerem, talán csak 36 millió fog befolyni, a kormány Vs-od részt bocsásson a főváros rendelkezésére. Ez az összeg 6,000.000 pengőt tesz ki, amelytben benne van 5 hónapra a szellemi szükségmunka 400.000 pengője is. Ebből a főváros mindössze cca 200.000 pengőt kapott a kormánytól, pedig itt vagyunk a tél küszöbén, az államnak segítenie^ kell a fővárost, magának a főváros közönségének nyugalma szempontjából is, hogy ehhez az összeghez a főváros minél hamarabb hozzá tudjon jutni. En mást nem kívánok ebben a kérdésben felvetni, csak azt, hogy szeretném, ha a kormánynak igen t. pénzügyminiszter helyettese, vagy az államtitkár úr ebben a kérdésben nyilatkoznék. Mi állandóan sürgettük és kértük a kormányt, vigye ezeket a kérdéseket a minisztertanács elé, hogy ezt a kérdést most már méltóztassék gyökeresen és sürgősen elintézni, hogy a főváros vezetősége és közönsége abba a helyzetbe kerüljön, — hiszen a főülése 1931 deoember 12-én, szombaton. város közönsége az áldozatkészségnek előbb említett igpen ; nagy fokát mutatta, — hoig>y ne kelljen már januárban például az ebédeltetési akciót leszállítani, hanem azt még fokozni lehessen. Kérjük a kormányt, hozza a fővárost abba a helyzetbe, hogy legrövidebb időn belül ki tudjuk adni a szellemi szükségmunkákat és hogy az ebédeltetési akció mértékét se kelljen leszállítani, sőt fölemelni. A napirendi javaslatot elfogadom. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen! Nem!) Azok, akik az elnöki napirendi javaslatot elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház az elnöki napirendi javaslatot fogadta el. Marton Béla képviselő úr a házszabályok 143. §-ának b) pontja alapján kért szót. A szót neki megadtam. Marton Béla: Mélyen t- Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden egy tegnap engem ért támadásra válaszoljak. Tegnap Büchler képviselő úr a Ház ülésén, amelyen, sajnos, nem voltam jelen,, azt mondotta az én megválasztásommal kapcsolatban, hogy dehonesztálónak tartja a pártja azt, hogy az ő részükről engem üdvözöltek volna azon a bizonyos banketten, amelyet ő felhozott, a továbbiakban pedig azt mondotta, hogy: «Marton Béla valótlant mondott, amikor azt mondotta, hogy a szociáldemokratapárt részéről őt üdvözölték. Tudni kell azt, hogy egy Revuczky Béla nevű emberről van szó, akiről ő úgy beszélt, mint aki a független kisgazdapárt képviselőjelöltje volt. Ha pedig a független kisgazdapárt képviselőjelöltje volt, akkor a szociáldemokratapárt részéről Revuczky Béla nem üdvözölhette Marton Bélát. Éppen ezért kijelentem, valótlanság az, amit Marton Béla mondott.» Miután kétszer ismételte meg ezt a t. képviselő úr, kénytelen vagyok erre reflektálni. En ugyanis akkor a Ház ülésén csak a következőket mondottam: «a helyi szociáldemokraták részéről tegnapelőtt engem a banketten üdvözöltek és ott azt mondották, hogy olyan embera mi képviselőnk, hogy úgy képviseli a szegény ember sorsát, mint bárki a szociáldemokraták közül. (Meskó Zoltán: Ez fájt nekik!) En tehát nem azt mondottam, hogy a szociáldemokratapárt üdvözölt, hanem azt mondottam, hogy a helyi szocialisták közül üdvözöltek engem. Neveket nem említettem. Amikor erről értesültem, megkértem Büchler képviselő urat a folyosón, hogy vonja vissza ezt a rám nézve sértő kifejezését, mert a helyzet úgy áll, hogy Revuczky Béla tényleg a független kisgazdapárt programmjával lépett fel, de ő nem azonos azzal a Revuczky Józseffel, aki engem a banketten tényleg felköszöntött. (Kabók Lajos: Borzasztó fontos ügy!) En azt hittem, hogy Büchler képviselő úr jóhiszeműen tévedett, ezért figyelmeztettem erre a tévedésre és természetesnek találtam, hogy ő erre a megfelelő rektifikációt meg fogja adni. Sajnos, csalódtam ebben, mert a képviselő úr azt mondotta, hogy bár künn a folyosón sok mindent akceptálhat, de benn az ülésben ő ezt vissza nem vonja és ezzel kapcsolatban előhúzott a zsebéből egy levelet, (Büchler József: Ez nem is igaz!) amelyet Saly, a szociáldemokratapárt tagja írt neki, mint jelentéstételt, és ebben azt írja neki, hogy igenis Revuczky József üdvözölte Marton Bélát a^ banketten, de ez a Revuczky József már kilépett a szoçia-