Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-37

370 Áz országgyűlés képviselőházénak 37. társam, mi ebben a kérdésben itt is egyetértettünk. (Andaházi Kasnya Béla: Ez becsület kérdése is! — Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Meskó Zoltán: Ami a nyugdíjak leszállításának kérdését illeti, a miniszterelnök úr kijelentette egy alkalommal, (Büchler József: Melyik 1 — Dinnyés Lajos: Teleszky miniszterelnök úr! — Propper Sándor: Ki a miniszterelnök: Teleszky vagy Károlyi ? — Zaj.) bogy f ontosabb, hogy a nyugdíjasok megkapják a lecsökkentett nyugdíjat, de ezt biztosan megkapják, semmint hogy az állam esetleg a nyugdíjterhek alatt összeroskadjon és azután a nyugdíjasok ne kapjanak semmit. Fontos tehát, hogy találjunk valami formát ennek a kérdésnek megoldására, hogy az állam is és a nyugdíjasok is megtalálják a maguk számítását. Itt azonban elsősorban szociális szempontokat kell figyelembevenni. En azt szeretném, ha különbséget tennének nős és nőtlen, valamint a többgyermekes családapák között, mert nem igazságos az, hogy amikor a nyugdíjat csökkentjük, (Propper Sándor: Ne csökkentsük!) akkor az agglegény nyugdíját éppen annyival csökkentsük, mint a nősét. (Andaházi Kasnya Béla: Igenis, tesznek különbséget: ha valaki megnősül, vagy őt, vagy a feleségét elbocsátják az állásából! — Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak a balodalon! Meskó Zoltán: Nem tartom helyesnek azt séta, ha a családi pótlékot akár egy fillérrel is leszállítják. Nem a fillérre helyezem a súlyt, hanem az elvre. (Felkiáltások a baloldalon: Önöknél csak az elv a fontos!) Igenis, családvédelmi szempontból fontosnak tartom, hogy az agglegényt és a legénytisztviselőt súlyosabban adóztassák meg, illetőleg ezek nyugdíjánál nagyobb csökkentést hajtsanak végre. (Büchler József: Mi lesz, ha mégis megjelenik a rendelet? — Propper Sándor: Kilép a pártból"? — Büchler József: Mit fog mondani akkor? — Zaj.) Ez sokkal fontosabb és komolyabb dolog, semhogy pártpolitikai kérdés lehetne. Ez a szociális érzék kérdése, (Kabók Lajos: Arról c«ak beszélnek!) ez az emberszeretet kérdése. Igenis, hogy az álláshalmozók nyugdíjat kapjanak, akik több állásiban bent ülnek, azok még az államtól is húzzanak nyugdíjat: ezt teljesen lehetetlen helyzetnek tartom. Ezektől a nyugdíjat el kell venni. (Andaházi Kasnya Béla: Csupa tisztviselő bírósági szakértő van!) Elvárom a kormánytól is, hogy ezeket a szociális szempontokat figyelembe fogja venni. (Kabók Lajos: Es ha nem, mi lesz? — Andaházi Kasnya Béla: Vár tovább!) A másik kérdés, amivel foglalkozni óhajtok, az inségakció kérdése. Van Budapesten kívül is egy Magyarország. Nagyon helyesnek tartom, hogy itt Budapesten gyönyörűen megszervezik az egész inségakciót, (Zaj balfelöl;) de amiilyen gyönyörűen ezt itt megszervezik, ép annyira remélem, hogy meg fogják szervezni ugyanígy a vidéken is. (Büchler József: Itt is csak azok kapnak, akiket a papok ajánlanak! — Zaj.) A miniszterelnök úr szavában nines jogom és nincs okom kételkedni és ő jelentette ki azt: mindent el fog követni, hogy az országiban éhező ember ne legyen, s mindenkinek legyen meleg szobája. (Kabók Lajos: Most már rendben leszünk!) Ujabban azt hangoztatják, ihogy a munkanélküli segély ismeretlen fogalom kell, hogy leaven. Rendben van, de csak ottj ahol munkát tudok adni. Mert minden embernek, aki erre a világra jött, akinek ülése 1931 december 12-én, szombaton. a jó Isten életet adott, joga van az élethez. Ha nem tudok neki munkát adni, akkor munka nélkül kell neki kenyeret adnom. Intézkedjék a kormány, hogy munkát adjanak, ha pedig nincs munkaalkalom, akkor is arra kell törekednie, hogy embertársaink valamiképpen szűkölködés nélkül meg tudjanak élni. (Vázsonyi János: De a szellemi szükségmunka még mindig nem indult meg! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mélyen t. Képviselőház! Ez a kérdés, a nyomor kérdése nem lehet pártok kérdése. (Ügy van! Ügy pan! a baloldalon.) A nyomor kérdése, az Ínségeseknek, a rászorultaknak megsegítése a tisztességes emberek ügye és nem a pártok ügye. Akár ezen az oldalon ülök, akár a másik oldalon ülnék, csak azt mondhatom, hogy igazságot és egyenlő elbánást kérek az egész vonalon és amikor most felszólalok, teszem ezt azért, hogy a falun lévő magyar kulik — hogy így fejezzem ki magamat — érdekében beszéljek. Azoknak a szegény földmunkásoknak és mezőgazdasági munkásoknak érdekében szólalok fel, akik, sajnos, nincsenek megszervezve, — aláhúzom, hogy sajnos — akik nem a szervezetben rejlő hatalommal jelennek meg a maguk kívánságainak érvényesítésében. (Propper Sándor: Miért nem engedik őket megszervezni?) En azon vagyok, hogy megszervezzék őket. (Rassay Károly: Az egységespárt részére! — Nagy zaj. — Egy hang a baloldalon: Majd a jegyzők!) Ezeknek érdekében emelek szót és arra kérem az igen t. kormányt és elvárom a kormánytól, (Kabók Lajos: Meddig vár, az a kérdés?!) s a jelenlévő földmívelésügyi miniszter úrtól, hogy ezeknek megsegítésével ne várjon &gy percig sem. Ügy tudom, hogy kimentek már a vágón gabonák, de az a kérésein, hogy minden szem gabona oda jusson, ahová kell jutnia. (Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az a kérésem, hogy minden tisztességes ember, aki dolgozni akar, munkát kapjon, ha pedig nem tudunk neki munkát adni, akkor is kell neki kenyeret adni. A napirendi javaslatot elfogadom. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Büchler József: A gróf a vízbefult, mentsük meg őt! — Meskó Zoltán: Csak szellemesen, t. képviselő úr, az az első! A közbeszólásnak mindig szellemesnek kell lennie! Első paragrafus! — Zaj. —- Büchler József: Majd elmegyünk tanulni! — Meskó Zoltán: Hála Istennek, tanulhatnak! — Propper Sándor: Különösen elvhűséget!) Elnök: 'Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Buchinger Manó! Buchinger Manó:' T. Képviselőház! A t. előttem szólott képviselő úr hivatkozott a pártközi értekezletnek egy határozatára, amely állítólag azt tartalmazta volna, hogy a vita befejezése ma következzék be. Minthogy szerencsém volt ezen az értekezleten résztvehetni, felhasználom az alkalmat arra, hogy még egyszer leszögezzem, ami a szociáldemokrata párt frakcióját illeti, mi ezen az értekezleten kifejtettük, hogy tekintve, hogy ennek a kormányzatnak a politikája iránt a legtökéletesebb és legteljesebb bizalmatlansággal viseltetünk, szabad kezet tartunk fenn magunknak minden kérdésben és így a Ház tárgyalási rendjére is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Ilyen megállapodás nem is volt! — Büchler József: Erre hivatkozott Meskó! — Sándor István: Nem volt megállapodás!) Ennek alapján bátor vagyok tisztelettel javasolni, hogy a napirendre tűzni javasolt tár-