Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-35

Az országgyűlés képviselőházának 35. úr 1000 pengő büntetést kap, a másik urat pedig, nem is tudom, hogyan hívják, degradálják az V-ből a VI. fizetési osztályba, vagyis visszaminősítik. (Zaj.) Amikor megállapították a menekültügyi pénzek felhasználását, amikor mindezt ítéletileg megállapították, akkor kimondták, hogy enyhítő körülményként szolgált az, hogy felsőbb utasításra történt ezeknek a pénzeknek hováf ordítása. (Peyer Károly: Túri képviselő úr, az ön pártjának a minisztere volt ott! — Ötvös Lajos: Túri mondta!? —FriedrichIstván: Hol van Kozarek? — Nagy zaj.) T. Ház! Legelsősorban követeljük, hogy mondják meg nekünk, mi lett azokkal a pénzekkel, amelyeket a házipénztárba beutaltak. Ki kapott a 276.000 pengőből, amelyet a hadirokkantak céljaira utaltak ki? (Friedrich István: Bizalmas jellegű! Azt nem lehet nyilvánosságra hozni! — Szűcs István: Nagyon bizalmas.) Az ország egészségessé válása érdekében nekünk mindezekről tudnunk kell, nekünk meg kell mondanunk, amikor határozunk ennek az országnak jövendő sorsa felett és amikor ennek az országnak jövendő sorsa forog kockán, hogy mit akarunk. Akarjuk-e fenntartani ezt a magyar költségvetést, amely az ország népét pusztulásba hajtja? Akarjuk-e fenntartani azt az államgazdasági rendszert, amely konkurrenciát csinál és tönkreteszi a magángazdaságot? Akarjuk-e tudomásul venni azt a reménytelenséget, amely nem kicsendült, de halkan ide elénk merészkedett a miniszterelnök úr beszédében. Akarjuk-e tudomásul venni, hogy Magyarországon egy öncélú bürokrácia az úr, amely körülveszi a maga állásait gépfegyverekkel és hajóágyúkkal, amely a maga állásaiba senkit bele nem ereszt. Akarjuk-e azt^ hogy ez az ország menjen bele a sírba, a reménytelenség, a pusztulás sírjába, amely fölé oda lesz írva devizaként, hogy: ezt az országot eltemette a bürokráciája, eltemette államférfiainak tehetetlensége és eltemette polgárainak nemtörődömsége, nemtörődömsége annak a polgárságnak, amely 10 éven keresztül engedte, hogy az ő terhére, az ő kizsigerelésével ilyen rezsim legyen az uralkodó. En azért tartom fontosnak ezt a mai szavazást: gondolják meg jól, t. egységespárti és kereszténypárti képviselőtársaink, (Fáy István: Meggondoltuk régen!) hogy merre megyünk és hova megyünk. Lehet ideig-óráig itt ülni és lehet ideig-óráig ebben az országban a reménytelenség harsonáit fújni, de féljünk t. képviselőtársaim, együtt féljünk attól, hogy ha elkövetkeznék az, hogy ez a nyugodt képviselőház, amely annyira szenvedély nélkül, olyan okosan, olyan higgadtan, annyi államférfiúi bölcsességgel, emberek legsötétebb ösztöneire soha nem apellálva tárgyalta az ország állapotait egy hónapon keresztül, mondom, ha elkövetkeznék az, hogy ez a képviselőház, társadalom, amely ma az ország gyeplőjét a kezében tartja, úgy ne veszítse el az ország felett a gyeplőt, nehogy azután senki se legyen alkalmas arra, hogy ezt a gyeplőt a kezébe ragadja. Vigyázzunk, t. Képviselőház, mert egy országot már tönkretett a bürokrácia kapzsisága és egy országot már tönkretett az, hogy a nép kívánságaival és érdekeivel nem törődtek olyan mértékben, mint ahogy a néppel törődni kellett volna. Vigyázzunk arra, hogy az a reménytelenség, az a felhagyás a jövőben való bizakodással, amely tegnap a miniszterelnök úr beszédének mottója volt, bele ne menjen ez ország népének agyába, szívébe és lelkébe, mert akkor nekünk is, akik ez ellen a rendszer ellen 10 ése 1931 december 10-én, csütörtökön. 285 esztendőn keresztül gerinccel, aggyal, szóval, szívvel itt a képviselőházban és képviselőházon kívül verekedtünk^ tényleg fel kellene hagynunk minden reménnyel. Tisztelettel kérem a kisebbségi vélemény elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. (Friedrich István: Mi lesz a pénzzel?) Csendet kérek! (Friedrich István: Elveszett a pénz. — Kun Béla: Hova lettek a milliók? — Zaj a szélsőbaloldalon.) A képviselő urak maradjanak csendben! (Peyer Károly: Mindjárt megtudom, hol a pénz.) A képviselő uraknak most határozniuk kell. Maradjanak csendben. Kérdem a t. Házat... (Malasits Géza a jobboldal felé: Jönnek már a mezei hadak. — Kun Béla: Vonulnak befelé. — Zaj. — Peyer Károly: A vádlottak szavaznak a . saját felmentésükre.) Képviselő urak, maradjanak csendben. A képviselő urak másképpen nem tudják, hogy miről szavaznak, ha nem hallgatják meg az elnököt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dehogy nem tudjuk! — Peyer Károly: Mi csak tudjuk, de akik most jönnek be, azok hogyan tudják? — Kun Béla: Hol a sok pénz? ™ Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elpocsékolták.) Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a magy. kir. minisztérium jelentését tudomásul venni, (Büchler József: Felmentik önmagukat a bűnös urak.) •.. Büchler képviselő urat rendreutasítom ... szemben Fábián Béla és Farkas Tibor képviselő urak kisebbségi véleményével és Propper Sándor képviselő úr II. számú határozati javaslatának idevonatkozó 1., 2. és 3. bekezdéseivel, igen, vagy nem? (Igen! r — Nem!) Azok a képviselő urak, akik tudomásul veszik a minisztérium jelentését, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. — Peyer Károly: A vádlottak felállanak. — Zaj a bál- és szélsőbaloldalon.) Csendet kérek! Peyer képviselő urat rendreutasítom. (Peyer Károly: A vádlottak önmaguk szavaznak. — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ellenpróbát \ kérünk!) Méltóztassanak csendben maradni és meglesz az ellenpróba. Azok, akik nem fogadnák el a jelentést, méltóztassanak felállni. (Megtörténik. — Felkiáltások a szélsőjbaloldalon: Többség! — Friedrich István: Viharcsengőt kérünk! — Zaj.) Kérem, Friedrich képviselő úr, maradjon csendben. Miután a képviselő urak azt hangoztatják, hogy többségben vannak, elrendelem a megszámlálást. (Büchler József: Az országban bizonyára! — Kun Béla: Kint az^országban egészen bizonyosan többség!) Tessék állva maradni. A jegyző úr megszámlálja a képviselő urakat. (Büehler József: Az országban mi vagyunk a többségben!) Most itt az országházáról van szó (Rassay Károly: Az igaz! — Büchler József: A csendőrszuronyokkal megválasztott képviselőházban! Nyilt szavazásos kerületekben! — Zaj.) Takách Géza jegyző (megszámlálja a képviselőket): Harminchetén szavaztak elleneElnök: Méltóztassanak helyet foglalni. Most kérem azokat a képviselő urakat, akik megszavazták a minisztérium jelentését, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A jegyző úr szí veskedjék megszámlálni a képviselő urakat. (Peyer Károly: A vádlottakat vonja le belőle. — Zaj.) Takách Géza jegyző (megszámlálja a képviselőket): Nyolcvanhat. (Fábián Béla: Hatvan41*