Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

Az országgyűlés képviselőházának 34­vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: T. Képviselőház! Az erkölcsi bizonyít­ványok kiállításának megvannak a preeiz sza­bályai. Amennyiben a hatóság nem ezek sze­rint a preeiz szabályok szerint jár el, a törvé­nyes rendelkezések értelmében megvannak a fellebbezési fórumok, végeredményben a köz­igazgatási bíróság, amely az erkölcsi bizonyít­ványok kiállításának kérdésében végső fokon van hivatva határozni. Amennyiben tehát az adott esetben a féllel valami sérelem történt, módja van a fellebbezési hatóságiok igénybevéte­lével sérelmét reparáltatni. Elvileg természetesen nem honorálhatom és nem fogadhatom el a képviselő úrnak azt a beállítását, mintha a hatóságok ennél a kér­désnél pártszempontokat érvényesítenének. Ne méltóztassék a magyar hatóságot folyton olyan színben feltüntetni, mint amely az állampol­gárokat pártszempontok szerint kezeli. (Szeder 'Ferenc: De ha így van! — Zaj ) Én azt hiszem, a magyar hatóságok igen-igen sok bizonyíté­kát adták annak, hogy ők pártszempontokra való tekintet nélkül objektiven teljesítik hiva­tásukat. Legyenek róla meggyőződve a képvi­selő mrak, hogy én, amint azt már ismételten hangsúlyoztam, a közigazgatást igenis párt­szempontokra való tekintet nélkül kívánom gyakorolni és elvárom és meg is követelem az alsó hatóságoktól is, hogy ebben az értelemben járjanak el. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr, a viiszonválasz jogával kíván élni. Szeder Ferenc: Ti Képviselőház! Stroth József és mi is tudjuk annak az eljárásnak szabályait, amelyet le kell folytatni egy er­kölcsi bizonyítvány megszerzéseért. Nem is azért hoztam ezt ide, mintha Stroth József nem tudta volna, hogy végső fokon a közigaz­gatási bírósághoz is mehet, hanem azért, hogy elkerüljük lenn a perifériákon, hogy a köz­igazgatási bíróság elé kelljen menni ilyen ügyekkel. Konkréten bizonyítottam azt, amit ebben a kérdésben állítottam és éppen ezek a konkrét bizonyítékok jogosítanak fel engem arra, hogy igenis szemrehányást tegyek min­denkor a közigazgatási hatóságnak, — a belügy­miniszter úr felfogásával szemben — hogy igenis pártoskodóan járnak el, másképpen jár­nak el a szociáldemokratapárttal szemben és a szociáldemokratapárthoz tartozó egyé­nekkel szemben, (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) mint másokkal szemben. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy tartózkodjék a hatóságok meggyanúsítá* sától. (Büchler József: A hatóságok működését lehet kritizálni.) Csendet kérek. Szeder Ferenc Mi számtalan esetben ta­pasztaltuk ezt és éppen azért hozzuk ide mind­untalan ezeket a kérdéseket és ezért kérnünk itt az ilyen elbírálásokkal szemben orvoslást. A belügyminiszter úr válaszát nem vehe­tem tudomásul. Elnök: Kér,dem a t. Házat méltóztatnak-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni. (Igen.) A Ház a választ tudomásul vette. Sorrend szerint következik Esztergályos János képviselő úr interpellációja a belügy­miniszter úrhoz egy rendőri br.utalitás tárgyá­ban. Kérem, a jegyző urat szíveskedjék az inter­pelláció szövegét felolvasni. Takách Géza jegyző (olvassa): «Interpellá­ció a belügyminiszterhez. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak. ülése 1931 december 9-en, szerdán. 263 hogy a pécsi rendőrségen brutálisan megver­ték Weissmann Árpád és^ Novinszky László budapesti nyomdászmunkásokat, akik mint munkanélküliek szabályszerű utazási igazol­vánnyal ellátva átutaztak Pécsett és novem­ber 13-án éjjel, a pécsi Vadászkürt szállóban voltak megszállva. "Hajlandó-e a belügyminiszter úr sürgősen és erélyesen intézkedni, hogy a rendőrhatósá­gok senkit ne verjenek meg, akit maguk elé idéznek1 Hajlandó-e a niiniszter úr a rendőrhatósá­gokat utasítani, hogy mindenkivel tisztessége­sen bánjanak és azok ellen, akik a pécsi eset­hez hasonlóan védtelen munkásokat megver­nek, a szigorú megtorló eljárást azonnal meg­indítani és a pécsi esetről is a Háznak jelen­tést tenni.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János: T. Képviselőház! Egy rendőri brutalitást kívánok itt szóvátenni. Mi­előtt azonban rátérnék interpellációm tulaj­donképpeni lényegére, kénytelen vagyok itt erről a helyről is a leghatározottabban tilta­kozni az ellen a brutális magatartás ellen, amelyet a budapesti rendőrség tanúsított ma délután az egyetemi ifjúsággal szemben. Ezelőtt néhány perccel érkezett ide a híre annak, hogy az ifjúság, amely maga előtt látja a bizonytalan jövőt, amely éjjelt és nappalt áldoz éhezve és koplalva azért, hogy diplomát szerezzen, eljött egy csoportban ide a Kép­viselőház elé, hogy üdvözölje azt a képviselőt, aki itt ebben a teremben ma az álláshalmozá­sok ellen felszólalt. Felvonultak békésen és in­formációim szerint nem csináltak egyebet, amikor innen elvonultak, mint Károlyi mi­niszterelnök urat éltették (Büchler József: Elég helytelenül.) azért a nyilatkozatért, amelyben a miniszterelnök úr (Büchler József: Most már a rendőrség is haragszik Károlyira!) egy parányi reménysugarat nyújtott az ifjú­ságnak, hogy diplomájával majd meg fogja találni kenyerét is. Ismétlem, a leghatározot­tabban tiltakozom ez ellen az embertelen és ostobán kegyetlen eljárás ellen. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, tartózkodjék a sértő és személyeskedő kifeje­zésektől. Esztergályos János: Ez a legkevesebb, amit erre az eljárásra mondani lehet! (Prop­per Sándor: Túlenyhe kifejezést használt!) Maga, az interpellációm tárgya a következő. Hozzá vagyunk már szokva, hogy a Magyar Távirati Iroda révén bizonyos időközönként világgá eresztik azt a hírt, hogy az ország it­teni vagy amotti részében bolsevista összees­küvőket fogtak el. Ezeket a veszedelmes bol­sevistákat beszállították az egyik vagy másik ügyészséghez. A közelmúlt napokban, illetve körülbelül egy-két héttel ezelőtt ugyancsak a Magyar Távirati Iroda leadott egy ilyen je­lentést. A jelentés arról szólt, hogy Pécsett, a pécsi rendőrség két veszedelmes bolsevistát tartóztatott le, akiket azután kivallattak. Be­ismerték, hogy ők bolsevisták, beismerték, hogy megbízatásuk volt Moszkvából, és Pécsett, illetve Baranyában nagyon fontos megbizatás­sal kóboroltak, utaztak és agitáltak. T. Ház! Ebben az esetben is, mint nagyon sok ilyen hazug esetben módomban van és mó­dunkban van megállapítani azt, hogy a rend­szerben, a múlt gonosz és embertelen rendsze­rében nem történt semmi változás. Marad ugyanaz a sötét szellem, amely tíz esztendőn keresztül rémítette ebben az országban az or-

Next

/
Oldalképek
Tartalom