Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

Az országgyűlés képviselőházának 34vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Az erkölcsi bizonyítványok kiállításának megvannak a preeiz szabályai. Amennyiben a hatóság nem ezek szerint a preeiz szabályok szerint jár el, a törvényes rendelkezések értelmében megvannak a fellebbezési fórumok, végeredményben a közigazgatási bíróság, amely az erkölcsi bizonyítványok kiállításának kérdésében végső fokon van hivatva határozni. Amennyiben tehát az adott esetben a féllel valami sérelem történt, módja van a fellebbezési hatóságiok igénybevételével sérelmét reparáltatni. Elvileg természetesen nem honorálhatom és nem fogadhatom el a képviselő úrnak azt a beállítását, mintha a hatóságok ennél a kérdésnél pártszempontokat érvényesítenének. Ne méltóztassék a magyar hatóságot folyton olyan színben feltüntetni, mint amely az állampolgárokat pártszempontok szerint kezeli. (Szeder 'Ferenc: De ha így van! — Zaj ) Én azt hiszem, a magyar hatóságok igen-igen sok bizonyítékát adták annak, hogy ők pártszempontokra való tekintet nélkül objektiven teljesítik hivatásukat. Legyenek róla meggyőződve a képviselő mrak, hogy én, amint azt már ismételten hangsúlyoztam, a közigazgatást igenis pártszempontokra való tekintet nélkül kívánom gyakorolni és elvárom és meg is követelem az alsó hatóságoktól is, hogy ebben az értelemben járjanak el. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr, a viiszonválasz jogával kíván élni. Szeder Ferenc: Ti Képviselőház! Stroth József és mi is tudjuk annak az eljárásnak szabályait, amelyet le kell folytatni egy erkölcsi bizonyítvány megszerzéseért. Nem is azért hoztam ezt ide, mintha Stroth József nem tudta volna, hogy végső fokon a közigazgatási bírósághoz is mehet, hanem azért, hogy elkerüljük lenn a perifériákon, hogy a közigazgatási bíróság elé kelljen menni ilyen ügyekkel. Konkréten bizonyítottam azt, amit ebben a kérdésben állítottam és éppen ezek a konkrét bizonyítékok jogosítanak fel engem arra, hogy igenis szemrehányást tegyek mindenkor a közigazgatási hatóságnak, — a belügyminiszter úr felfogásával szemben — hogy igenis pártoskodóan járnak el, másképpen járnak el a szociáldemokratapárttal szemben és a szociáldemokratapárthoz tartozó egyénekkel szemben, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mint másokkal szemben. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy tartózkodjék a hatóságok meggyanúsítá* sától. (Büchler József: A hatóságok működését lehet kritizálni.) Csendet kérek. Szeder Ferenc Mi számtalan esetben tapasztaltuk ezt és éppen azért hozzuk ide minduntalan ezeket a kérdéseket és ezért kérnünk itt az ilyen elbírálásokkal szemben orvoslást. A belügyminiszter úr válaszát nem vehetem tudomásul. Elnök: Kér,dem a t. Házat méltóztatnak-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni. (Igen.) A Ház a választ tudomásul vette. Sorrend szerint következik Esztergályos János képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz egy rendőri br.utalitás tárgyában. Kérem, a jegyző urat szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Takách Géza jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügyminiszterhez. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak. ülése 1931 december 9-en, szerdán. 263 hogy a pécsi rendőrségen brutálisan megverték Weissmann Árpád és^ Novinszky László budapesti nyomdászmunkásokat, akik mint munkanélküliek szabályszerű utazási igazolvánnyal ellátva átutaztak Pécsett és november 13-án éjjel, a pécsi Vadászkürt szállóban voltak megszállva. "Hajlandó-e a belügyminiszter úr sürgősen és erélyesen intézkedni, hogy a rendőrhatóságok senkit ne verjenek meg, akit maguk elé idéznek1 Hajlandó-e a niiniszter úr a rendőrhatóságokat utasítani, hogy mindenkivel tisztességesen bánjanak és azok ellen, akik a pécsi esethez hasonlóan védtelen munkásokat megvernek, a szigorú megtorló eljárást azonnal megindítani és a pécsi esetről is a Háznak jelentést tenni.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János: T. Képviselőház! Egy rendőri brutalitást kívánok itt szóvátenni. Mielőtt azonban rátérnék interpellációm tulajdonképpeni lényegére, kénytelen vagyok itt erről a helyről is a leghatározottabban tiltakozni az ellen a brutális magatartás ellen, amelyet a budapesti rendőrség tanúsított ma délután az egyetemi ifjúsággal szemben. Ezelőtt néhány perccel érkezett ide a híre annak, hogy az ifjúság, amely maga előtt látja a bizonytalan jövőt, amely éjjelt és nappalt áldoz éhezve és koplalva azért, hogy diplomát szerezzen, eljött egy csoportban ide a Képviselőház elé, hogy üdvözölje azt a képviselőt, aki itt ebben a teremben ma az álláshalmozások ellen felszólalt. Felvonultak békésen és információim szerint nem csináltak egyebet, amikor innen elvonultak, mint Károlyi miniszterelnök urat éltették (Büchler József: Elég helytelenül.) azért a nyilatkozatért, amelyben a miniszterelnök úr (Büchler József: Most már a rendőrség is haragszik Károlyira!) egy parányi reménysugarat nyújtott az ifjúságnak, hogy diplomájával majd meg fogja találni kenyerét is. Ismétlem, a leghatározottabban tiltakozom ez ellen az embertelen és ostobán kegyetlen eljárás ellen. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, tartózkodjék a sértő és személyeskedő kifejezésektől. Esztergályos János: Ez a legkevesebb, amit erre az eljárásra mondani lehet! (Propper Sándor: Túlenyhe kifejezést használt!) Maga, az interpellációm tárgya a következő. Hozzá vagyunk már szokva, hogy a Magyar Távirati Iroda révén bizonyos időközönként világgá eresztik azt a hírt, hogy az ország itteni vagy amotti részében bolsevista összeesküvőket fogtak el. Ezeket a veszedelmes bolsevistákat beszállították az egyik vagy másik ügyészséghez. A közelmúlt napokban, illetve körülbelül egy-két héttel ezelőtt ugyancsak a Magyar Távirati Iroda leadott egy ilyen jelentést. A jelentés arról szólt, hogy Pécsett, a pécsi rendőrség két veszedelmes bolsevistát tartóztatott le, akiket azután kivallattak. Beismerték, hogy ők bolsevisták, beismerték, hogy megbízatásuk volt Moszkvából, és Pécsett, illetve Baranyában nagyon fontos megbizatással kóboroltak, utaztak és agitáltak. T. Ház! Ebben az esetben is, mint nagyon sok ilyen hazug esetben módomban van és módunkban van megállapítani azt, hogy a rendszerben, a múlt gonosz és embertelen rendszerében nem történt semmi változás. Marad ugyanaz a sötét szellem, amely tíz esztendőn keresztül rémítette ebben az országban az or-