Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-34
258 Az országgyűlés képviselőházának 34. ülése 1931 december 9-én } szerdán. lehetnének; de ha most is fenntarják romboló álláspontjukat, akkor közöttünk nincs helyük. Ez az én válaszom. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Szégyen, gyalázat ez a válasz! Szégyene az országnak!) Elnök: Csendet kérek! Farkas István képviselő urat kérem, legyen csendben. Propper képviselő úr kíván válaszolni? (Propper Sándor: Hogyne!) Tessék! Propper Sándor: T. Képviselőház! A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy a gazdasági és pénzügyi veszélynél veszedelmesebb az a szellemi méreg, amely újra be akar szüremkedni a magyar nép soraiba. Ezek után csodálkozom azon, hogy Károlyi Gyula gróf miniszterelnök úr Mayer János miniszter úrral egy kabinetben ül, (Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: Csodálkozni lehet!) mert Mayer János miniszter úr 1918-ban az októberi forradalom minisztere volt. (Buchinger Manó: Megtért bűnös!) Csodálkozom azon, hogy megtűri pártjában (Zaj. — Elnök csenget.) azokat a kormánybiztosokat és volt minisztereket, akik az októberi forradalomnak igen jelentékeny tényezői voltak. Csodálkozom azon, hogy a miniszterelnök úr... (Farkas István: Ne csodálkozzál itt semmin!) A csodálkozás egyéni jog. Bizonyos várakozással tekintettünk a Bethlenkormány bukása után az új kormány működése elé, (Malasits Géza: Már aki!) mert hiszen az embernek remélni joga van. Legfeljebb leszögezhetjük azt, hogy ez a kormány valóban csak folytatása, rosszabb és silányabb kiadása a régi Bethlen-kormánynak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Legfeljebb csak leszögezhetjük azt, hogy a helyzet egyáltalában nem változott, hogy a reménytelenség továbbra is fennáll, és hogy az országot készakarva katasztrófák elé viszik. (Buchinger Manó: A legsötétebb reakciós, aki valaha ült azon a helyen!) Tisztelt miniszterelnök úr, én önnek szíves figyelmébe ajánlom, hogy 1917 tavaszán, amikor még Magyarország állt és királyság volt, a magyar király közelében helyet foglalt véletlenül valami okos tanácsadó, aki azt tanácsolta neki, hogy szakítson az ezeréves jogtalansággal és az antiszociális rendszerrel s a király odaállította Tisza helyébe Eszterházy Móric grófot ezzel a programmal. Igen ám, de az Esterházy-kormány gyenge bábkormány voltba kulisszák mögött továbbra is gróf Tisza István maradt a diktátor, ő ráncigálta a drótot és Esterházy csak olyan mozgásokat végzett, amilyen ráncigálásokat a háttérben Tisza István. Tudják, hogy mi lett a következménye, t. Képviselőház. Ez nem egyes emberek műve, mert a forradalmat nem egyesek és nem pártok készítik elő és nem is csinálhatják. (Zaj a középen.) A forradalom nem egyéb, mint az összegyűlt és elfojtott társadalmi energiák kirobbanása, amiért személyeket felelőssé tenni nem lehet. Tessék észrevenni a mai helyzetben ezt a tragikus hasonlóságot. Ma is az a helyzet, hogy Bethlené a többség, az ő zsebében az egész párt, ő neveztette ki a párt tagjait, mégis buknia kellett. Jött egy új kormány. Azt hittük, hogy új programmal s azt látjuk, hogy semilyen programmal, a háttérben azonban ott van Tisza István, (Felkiáltások a jobboldalon: Bár ott lenne! Tálán Bethlen István!) illetőleg gróf Bethlen István, a másik István — eszmetársulás volt, hiszen szerepük egészen hasonló — és ott rángatja a drótot. Ez a kormány sem mer egy milliméterrel sem nagyobb lépést megtenni, mint amennyit Bethlen, a diktátor, engedélyez. Tessék tudomásul venni, hogy a történelemben több a logika, mint az emberekben; több logika van a történelemben, mint a kormányban vagy a kormány pártjában. Ha hasonló helyzetekben hasonló cselekmények olyan következményekkel jártak, mint 1918-ban, akkor nem lehet messze az a feltevés, hogy hasonló helyzetben hasonló cselekmények hasonló következményekkel fognak járni. Ha pedig azt méltóztatik mondani, hogy az illető megtért bűnös volt, tessék talán a formulát megmondani, hogy az érdekeltek kihez járuljanak kézcsókra; az a politikus, aki 13 évvel ezelőtt valamilyen szerepet vállalt valamilyen mozgalomban, kihez járuljon kézcsókra? Erről van szó? Mi a megtért bűnösség kritériuma, mi az a kritérium, amely valakit megtért bűnössé avanzsáltat? Tessék megmondani és tessék gondolni arra, amire én leszek bátor a miniszterelnök urat rávezetni: a fehér gyilkos arakat méltóztattak egészen messzemenő amnesztiában részesíteni. (Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: En nem! — Zaj a jobboldalon.) Utalok Gyulai-Molnárra. Vannay Lászlóra, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Héjjas Ivánra! — Zaj.) akik valamennyien véreskezű amnesztiás ellenforradalmárok, tehát megtért bűnösök, akiket önök maguk közé befogadtak, akiknek az ön elmélete szerint önök között van a helyük és ezek hogyan f hálálták meg ezt a megbocsátást? Mivel hálálták meg azt, hogy őket kimentették a bűnösségből, szabaddá tették és kenyérrel látták el? Ez ellen a kormány ellen fegyveresen szövetkeztek. En csak szembeállítottam a két kérdést. Tudtam, hogy az én mai interpellációmra cinikus mosoly lesz a válasz; tudtam, de ez engem nem riasztott el. Nekem a kérdést ide kellett hoznom és én megnyugtatom a miniszterelnök urat, hogy el kell jönnie a megbékülés szellemének, el kell jönnie, ha máskép nem. akkor ennek a kormánynak, ennek a rendszernek, ennek a tudatos reakciónak a lerombolásával, a félretolásával. (Büchler József: Ennek a gonosz rendszernek lerombolásával!) A választ nem veszem tudomásul. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszterelnök úr válaszát tudomásulvenni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat. akik tudomásulveszik, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség! A Ház a választ tudomásulvette. (Malasits Géza: Mi is tudomásul vettünk valamit!) Sorrend szerint következik Szeder Ferenc képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. A jegyző úr felolvassa az interpelláció szövegét. Takách Géza jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügyminiszter úrhoz: Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a battonyai szolgabíróság a szociáldemokrata pártszervezetben megjelent párttagok ellen tiltott gyűlés tartása címén eljárást indított és azokat elítélte, nyilvánvalóan azzal a célzattal, hogy őket megfélemlítse és ezáltal a pártszervezet működését megakadályozza? Hajlandó-e a belügyminiszter úr sürgősen intézkedni, hogy a szociáldemokratapárt tagjai a pártszervezet helyiségét Battonyán is látogathassák, ott hivatalos tevékenységet folytathassanak s a fennálló jogszabályok szerint a pártszervezet életére vonatkozó munkálatokat akadálytalanul végezhessék? Budapest, 1931. december hó 1. Szeder Ferenc s. k.»
