Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-34
Az országgyűlés képviselőházának 3U. vonatkozólag mondott, hogy őrködik a szabályok egyenlő mértékkel való kimérése felett, a jelen pillanatban nem tudok hozzászólni. Hogy eddig nem őrködött, azt láttam, de hinni akarom, hogy ezután őrködni fog, (Farkas István: Tévedés!) Erre tehát nem terjeszkedhetem ki, mert ha a belügyminiszter úr beéri azzal, hogy egy hibás intézkedést, mint például bizonyos fegyverek jogosulatlan elvételénél történt, orvosol, ezzel a visszaéléseket még nem szünteti meg, azoknak elejét nem veszi, ha azt, aki a polgárokat jogaik gyakorlásában törvényellenesen gátolja, meg nem bünteti. De három-négy ilyen büntetés után nem fog akadni senki, aki a polgárjogokat ilyen módon merje kezelni. Amilyen szomorú volt ez a mai nap reámnézve és mindnyájunkra nézve, akik ködöt, borulást láthatunk csak a láthatáron és azt a bizonyos csillagot, amelyet a másik oldalon felemlítettek, fekete gyászfátyolba burkolva láthattuk, mert még csak a kivezető utat sem mutatták meg nekünk, olyan szomorú hangulatot kell, hogy keltsen a belügyminiszter úrnak ez a válasza, amely mint mondottam, egy évszázad óta ismétlődő hang és amely mindig nagyon szomorú eredményekkel szokott járni. Mivel a belügyminiszter úr válaszában nem ígéri azt, hogy t a gyülekezési szabadságot, amely nem az övé, nem is a kormányé, hanem a magyar nemzeté, respektálni fogja, a választ nem vehetem tudomásul. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Sorrendben Szakács Andor képviselő urat illeti a viszonválasz joga. A képviselő úr nincs jelen! (Felkiáltások a baloldalon: De itt van!) Bocsánatot kérek, nem láttam a képviselő urat. A szó Szakács Andor kénviselő urat illeti. Szakács Andor: T. Képviselőház! Rendkívül nagy örömömre szolgál, hogy az igazságügyminiszter úr jelenlétével szerencsélteti az ülést, (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A bizottságban voltam.), mert annak megvilágítására, hogy a szabadságjogokat miként kezelik Magyarországon, olyan esetet fogok felhozni, amely, azt hiszem, az igazságügyminiszter úr érdeklődését is magára fogja vonni. A békési választás alkalmával egy éjjel, amikor nem tartózkodtam a szállóban lévő lakásomon, megjelentek a kiküldött csendőrök, házkutatást tartottak mindazoknak a szobájában, akik környezetemhez tartoztak és híre ment a városban, hogy el van rendelve az én letartóztatásom is. Jelen volt ott Hegymegi Kiss Pál képviselőtársam is, aki részletesen ismeri a dolgokat. Nem akarom ezek elmondásával a Képviselőházat untatni, csupán megállapítom, hogy a házkutatások igazolására és a jelölt letartóztatásnak előkészítésére másnap a békési kir. járásbíróság a következő végzést hozta meg (olvassa): «2864/1931. szám. A békési királyi járásbíróságtól. Végzés. A békési kir. járásbíróság, mint büntetőbíróság, ismeretlen tettesek ellen tiltott sajtótermék terjesztése miatt indított bűnügyben a gyulai kir. ügyészség távbeszélőn tett indítványára a Btk. ennyi és ennyi szakasza alapján és a sajtótörvény 49. §-a alapján a sajtótermékeknek, röpiratoknak előzetes lefoglalását elrendeli, a lefoglalással a békési m. kir- csendőrörsöt bízza meg és az azonnali lefoglalásra felhívja. Erről a gyulai kir. ügyészséget és négy példányban a békési csendőrörsöt értesíti.» Most következik ennek a végzésnek a megokolása két sorban, amit aranybetűkkel kellene feljegyezni ezeknek a napoknak sajtójogi törli ftPVTSELÖHÁZT NAPLÓ. TIT. ülése 1931 december 9-én, szerdán. 249 ténetében. Az indokolás a következőképpen szól (olvassa): «A fentiek szerint felhívott törvényszakaszok alapján és azért kellett így rendelkezni, mert alapos a gyanú, hogy a sajtótermékek izgató tartalmúak.» (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Hegymegi Kiss Pál: Engem vasra akartak verni és Debrecenből Gyulára szállítani.) A békési kir. járásbíróság tehát, mint büntetőhatóság, egy senki által nem látott, nem létező, de a csendőrség által lázasan kutatott sajtótermék lefoglalását rendelte el azzal az indokolással, hogy alapos a gyanú, hogy ezek a sajtótermékek izgató tartalmúak. (Derültség.) Azt hiszem, idáig sajtójogi gyakorlatunkban még nem fordult elő, hogy lefoglaljanak izgatás és másféle címeken nyomtatványokat, amelyek nem léteznek. Legalább először megnézik, hogy megvan-e az a sajtótermék legalább egy példányban. Itt azonban az történt, hogy soha senki ilyen sajtóterméket nem készített, forgalomba nem hozott, oda el nem szállított, és e miatt rendeztek egy csomó embernél házkutatást és e miatt akartak egynéhány embert letartóztatni. De volt ott, mélyen t. belügyminiszter úr, más dolog is. A Dobránszky-párt, az egységespárt gyűlést tartott a választás előtti napon Mezőberény főterén. (Mojzes János: Hát hogyan lehetett gyűlést tartani a néma héten?) Ezt én nem kifogásolom, bárcsak minden párt tarthatna agitációs gyűléseket. A gyűlés alatt Öszszegyűlt a nagyszámú közönség a főtéren, a csendőrség távozásra szólította fel és a terei kiürítette. Idáig rendben ment a dolog. Öt jó- ' ravaló, intelligens mezőberényi fiatalember jött az egységespárt gyűléséről és haladt át a főtéren, köztük az odavaló mezőberényi adóügyi jegyző. Erre az a csendőraltiszt, aki a tömeget feloszlatta, durva hangon rájuk ripakodott, hogy azonnal távozzanak. Az öt fiatalember, közöttük az adóügyi jegyző azt mondotta, kérem, elmegyünk, de ezt valamivel csendesebb hangon is meg lehetett volna mondani. Erre a csendőr nekiesett és azt kiáltotta neki: Még pofázik, az anyja Uristenit! (Farkas István: Ez a magyar kultúrfölény, a magyar közigazgatás! -^ Zaj.) Nem állítom, hogy ez az adóügyi jegyző, de a községnek egyik jegyzője. (Szeder Ferenc: Ezek még udvarias kifejezések! Ismerjük őket! — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Teljes erejével hasba akarta rúgni. (Schmidt Miklós: Akarta! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez a fiatalember, hogy ezt a szörnyű inzultust elkerülje... (Schmidt Miklós: Akarta! — Büchler József: Maga kis nyilt-szavazásos, miért védi ezt? — Schmidt Miklós: Éppen nálam mondják, aki nem voltam hivatalos jelölt? — Zaj.) Elnök: Schmidt képviselő urat kérem, maradjon csendben! Szakács Andor: ... amely esetleg igen súlyos ; ni Lést okozhatott volna, kissé félreugrott, így elkerülte, hogy a hastájon érje a rúgás és a csendőr rúgása felső lábszárát érte. (Lázár Miklós: Tehát nemcsak «akarta»! — Propper Sándor: Keresztes-Fischer katonája!) Most egy szemtanú leveléből olvasom fel: Erre a csendőr, egészen kivetkőzve emberi formájából, abban a pillanatban lekapta fegyverét és annak szuronyos részével fejbevágta (Mojzes János: Hogy meg ne sántuljon!) ezt a Borgula nevű községig tisztviselőt, majd, mint aki jól végezte dolgát, otthagyta. A szegény fiatal ember, aki 9 centiméter hosszú vágást szenvedett a fején az éles fegyvertől, összeesett, vérbefagyott, mentők jöttek, azok vitték el és erre a 36
